Már nem tudom időrendi sorrendbe tenni, mikor mi történik. És fogalmam nincs, mi miért történik, miért pont így. Iszonyatosan nagy a mindennapi tempó, rettenetesen fáradt vagyok.
Múlt héten éves mammo kontroll (eredmény még nincs), másnap 3 hónapos endo kontroll (van minimális javulás az UH kép alapján). Hatalmas fájdalmak, rengeteg gyógyszer. Hogy jobb legyen, anyuéknál lefejeltem a fürdőszoba ablakot. Kedden viszonylag nyugodt volt az endom. Helyette erős fejfájás jött. Szerdán (a családban halmozottan előforduló emlőrák miatt) emlőultrahang. Vannak ciszták mindkét mellemben, fél-egy centisek. Javaslat: önvizsgálat és 3 havonta kontroll, ha csomót érzek, azonnal mammográfia. Őszintén: még csak nagyobbat sem dobbant a szívem. Egyszerűen belefáradtam az orvosokba, a fájdalmakba, a betegségekbe. A reggeli UH után rohanás munkába, tömör, hosszú munkanap, irtóztató fejfájással. Amikor hazaértem, annyira fáradt voltam és olyan mértékben hasogatott a fejem, hogy a szervezetem jobbnak érezte, ha kikapcsol. Délután négykor ledőltem, el is aludtam, és másnap hajnali négyig meg sem moccantam. 12 órát aludtam egyhuzamban...
Ma csütörtök van. Csodával határos módon nem fáj a hasam, a fejem annál inkább. És már reggel éreztem a fogamat, délelőtt bedurrant az egész bal állkapcsom, ez kiegészülve a bal oldali migrén szerű fejhasogatással felemelő élmény. Persze ugye ez smafu, délutánra kiment a jobb bokám, nem mindig tudok rendesen lépni...
A kolleganőmtől vett házi tojás egy részét sikerült eltörnöm, ugyanekkor vettem észre, hogy a két literes kólám belefolyt a csomagtartóba...
Tudom, hogy nem nekem a legrosszabb. Azt mondják, mindenki annyi terhet kap, amennyit elbír. Néha arra gondolok: összetévesztettek valakivel...
