Sürgős(ségi) kedd

Még nem tudok a gépnél ülni, így röviden: egy szemet nem aludtam, két percenként a wc-re jártam vért pisilni, amíg bírtam. Aztán ültömben majd elájultam, és reszkettem, annyira fáztam pulóverben, dupla paplan alatt. M. reggel fél 5 előtt bevitt a sürgősségire. Hólyaggyulladás. Kaptam antibiotikumot és vérzéscsillapítót. Fél nyolckor értünk haza. Azóta is pár percenként megyek a wc-re. Nem jól, de egyben vagyok, jól leszek. 

Dobozolás négy napra

 

Szombat. Habár (hála, hála, hála) ma nincs munkanap, itthon is van tenni-vennivaló, nem is kevés. Reggel 35 dolog került a listámra. Priorizáltam: a legfontosabb a főzés, dobozolás. Reggel 8-ra készen is voltam. Íme:

 

A fenti kép az összes cucc, főztem anyunak és M-nak is. És itt az enyém dobozolva:

Reggeli: pur kenyér (ez most 2 napi reggeli, szerezni kell még kenyeret), vaj, májas, sajt, paprika.

Ebéd: 2x csicseriborsó főzelék tükörtojással, 2x tonhalfasírt salátával.

A csicseriborsót nem szeretem, de főzeléknek fantasztikus.

Vacsora: tojás, sajt, paprika (vagy saláta), pur buci.

Nézegettem a blogon a korábban dobozolt menüket. A nagy része ma megvalósíthatatlan az irtózatos árak miatt. Beugrottam a boltba akcióvadászatra és azt láttam, hogy az emberek döntő többsége azt csinálja, amit én: áll a polc előtt és szörnyülködik, majd anélkül, hogy levenne valamit a polcról, továbblép. Mert már akciósan is botrányosak az árak. (És ez még nem a vége...) Ha M. nem venne meg sok mindent, sokkal szegényesebb lenne az étkezésem...

A reggel összeírt 35 teendőből 14 kész volt délután 2-re. Haladgatok tovább...

Tonhalfasírt recept(ek)

Van egy régi tonhalfasírt receptem (vagyis kettő), mennyei, de régóta egyszerűbben készítem, így szintén mennyei. Én tökmagolajos-sós jégsalátával szeretem a legjobban.

Ma pedig (hogy közben mást is tudjak csinálni) sütőben sütöttem, egyben az egészet.

Hozzávalók (2 adaghoz):

- 1 tonhal konzerv (én az olajosat jobban szeretem)

- 100g főtt rizs

- 2 tojás.

Elkészítés:

A hozzávalókat egy tálban kanállal összekeverem. Forró olajban, serpenyőben kisütöm.

(Avagy mint ma: sütőpapírral bélelt tepsiben, egyben sütöttem, kb 3/4 óra volt, 180 fokon, alsó-felső sütésen. A képen 4 adagnyi van a tepsiben.)

Péntek

 

Így most csak egy kép.

Ebéd. Ez sem az én érdemem, M. ezzel várt. Itt is köszönöm.

Kedd

Roppant hosszú volt a hétfői munkanap és a mai is. Sőt a holnapi is az lesz (munka után rögtön továbbképzés).

Kár, hogy bele tudok gondolni a saját helyzetembe és a gyerekekébe is. Jobb lenne bután, tudatlanságban tengődni és nem "lelkizni" sok mindenen. Nehéz egy totál értelmetlen és az élettel szembe menő munkát végezni és nehéz látni a gyerekek szenvedését, motiválatlanságát, legyen szó a tableten kívül bármiről.

A "náthám" lassan, de javul. Azért jobb lenne még pár napig itthon kúrálni magam, nem melóban, a tüsszögő, köhögő gyerekek között. 

Vasárnap

 

Nagyon gyorsan elröppent a hétvége. Én szinte átaludtam az egészet.

Mivel nagyon közel voltunk a húgomékhoz, átugrottunk hozzájuk a Havannára egy rövid időre. Friss ebéddel fogadott minket L-val, roppant kedves tőlük és minden isteni finom volt. És a lányához, P-hoz is benéztünk a munkahelyére, összekötve egy kis Frei-kávézással. (Enyém a koffmentes kubai presszó.)

Aztán indultunk haza. A húgomék lakótelepétől 3 utcányira beleszaladtunk egy felhőszakadásba, ki is tartott az M6-os feléig.

Mohácsra érve szép volt az idő.

Átugrottunk anyuhoz, mert hogy ő is megbetegedett. Elmondása alapján jól volt, aztán közben nem... Elmosogattam, levittem a szemetet, itattam vele gyógyszert. Holnap délelőtt M. fog ránézni, délután, a munka után én.

Anyutól hazafelé csöpörögni kezdett az eső, aztán egy hatalmas zivatar kerekedett, konkrétan a szomszéd háztól hazáig rendesen megáztam. Dörgött, villámlott még sokáig.

(Kérdés: ha idén nem is volt tél, mit űztek el a busók?)

Szombat

Egyedül vagyunk vendégek. Így főleg csend van, nyugalom. És van két cica éa egy kutya is.

Felkelés.

Reggeli.

Délelőtt kirándulás az Auchanbe. 😆 Én még sosem jártam ebben az áruházban, hát most megnéztük. 😁

Ebéd (otthonról hozott).

Neocitrán.

Alvás.

Vacsora. Vega burger (rántott sajtos).

Neocitrán (az utolsó).

Alvás.

 

Péntek

 

Csütörtök délután... 

Két Neocitrán után lement a lázam. Péntek reggel "csak" orr- és füldugulás, no láz, így munka. 

Utána Mende, azaz "menekülés a busójárás elől".

Vacsora: bajor fokhagymaleves pirítóssal. 

És beszélgetés éjfélig. 

Neocitrán és alvás. 

Szerda

Amit ma "elronthattam", azt el is rontottam... 

Kezdődött azzal, hogy nekem tegnap egész nap szerda volt. Teljesen. Ma "újra" szerda, az agyam valahogy nem akarta felfogni ezt a "duplázást".

Reggelente kábé két hónapja mindig ugyanabban az időben kelek (ébresztőre), ám az indulásig rendelkezésemre álló idő valahogy egyre inkább csökken. Szörnyen kómásan ébredek mindig, de ma már fél óránál is több eltelt, amire tudatomra ébredtem... Ennek ellenére a legfontosabb dolgokat vittem magammal a munkába.

A munkanap hangos volt és tömény, a gyerekek még nálam is "zizibbek" voltak, nem spiláztam túl a dolgot, nekem is nagyon nehéz volt elviselnem még magamat is.

Munka után irány haza. Közben a fejemben pörgettem a listát, igyekeztem fontossági sorrendet felállítani. Kocsimosás, tankolás, gyógyszertár pipa. Indulok tovább, hogy felviszem anyunak a tegnap készített és reggel becsomagolt ebédet, amikor belém hasít: bakker, a kaja szépen dobozolva a suliban maradt a hűtőben... És elfelejtettem ebédelni, az én dobozom is a munkahelyen hűsöl...

Annyira elkeseredtem, hogy elfelejtettem bekanyarodni anyu felé. Közben eszembe jutott: nem is HOZZÁ megyek, hanem ÉRTE, a pályaudvarra... Ezen gondolat kellős közepén konstatáltam: nem soroltam be a központ felé vezető sávba... Nem tudtam már korrigálni, de no problemo, egy utcával lejjebb is mehetek, max "hátulról támadok". 

Anyu busza késett. Na, akkor kihasználom az időt: beugrottam a pékségbe, vettem friss kiflit, mert nem tudtam, anyunál mi van otthon.

Anyu megérkezett, kocsi, indulás. A kereszteződésben ezer helyzet volt, hússzor kellett balra-jobbra nézni kidugott kocsiorral, amire el lehetett indulni. Elnézhettem volna huszonegyedszer is balra, mert csak a fehér autós hölgy józanságán múlt, hogy nem ütköztünk össze...

Lassan vége a napnak, addig igyekszem gixer nélkül kihúzni...

Dobozolás 2 napra

Nyolc és fél órás, enyhén szólva tömény munkanap után dobozolás. Ha már főzni kellett, ugyanabból az alapanyagból lett a mai vacsorám is.

És készült anyunak is egy adag ebéd, és M-nak vacsi és ebéd.

Ez nekem 2 napra:

Reggeli: tökmagkrémes pirítós (a tökmagkrém a munkahelyen, és most paradicsom nélkül, mer' az nincs).

Tízórai: mogyoró, körte (már a munkahelyen).

Ebéd: Buddha-tál: rizs, saláta, főtt édesburgonya/főtt répa, tükörtojás, kis házi medvehagyma pesto.

A vacsorát majd aktuálisan megoldom.

Hétfő

Valahogy így érzem magam a munkahelyemen. Megspékelve azzal, hogy -ahogy sajnos már néhány néhány gyerek is- gyomorgörccsel megyek be minden nap: vajon mennyi lesz a veszekedés, verekedés, piszkálás, zaklatás, ordítás, káromkodás, gyűlölet (... ... ...). Csakhogy nem vagyok Chuck Norris... Hosszan, nagyon hosszan tudnék erről írni... A baj leginkább az, hogy ez nem egyedi eset, nem csak nálunk van így. Mindennapos megbeszélés, hivatali emberekkel esetmegbeszélés, igazgatóval-szociális segítővel-szülővel beszélgetés, rendőri segítség kérése, lopások miatt zárni kell az iskolát... Ja, emellett tanítani is kellene, itt a 4 évfolyamra a kétfajta NAT (egyik facább mint a másik), és tényleg nem sorolom... Szomorú vagyok és kétségbeesett, nem utolsósorban tehetetlen... ... ...

 

Vasárnap

Tegnap szörnyen későn mentünk aludni, konkrétan ma. Reggel M. előállt egy ötlettel: süt a nap, menjünk túrázni. Mentünk. Ha már tegnap a farsangon Cheryl Strayednek öltöztem. 😁

A cél a Tubes, de útba esett a Sós-hegyi kilátó is. Amiről egy ilyen kép sikerült:

Innen mentünk át a következő kép bal oldalán látható Tubesre.

A hegyen még van hó, a pocsolyák befagyva. 611 méterre mentünk.

A következő kép közepétől kicsit fel és jobbra a Sós-hegyi kilátó, ahonnan jöttünk.

Még egy kis séta a Tettyén, aztán ebéd itt.

Pankómorzsás zöldségek chilis mártogatóssal, csónakburgonya. Alig fért belém, de megettem, a krumpliból maradt a tányéron.

És ha lúd, legyen kövér: utána még -már anyuval kiegészülve- volt egy kávé-süti is.

Jó kis kerek nap lett ez így, köszönöm minden közreműködőnek.