4. endo műtét kontroll

Tegnap (27-én, hétfőn) voltam Pécsett, a Davinciben a 4. éves endometriózis műtét kontrollon. Koppán prof most is roppant kedves, alapos, gyors volt. És ami a lényeg: az eredmény negatív, minden a helyén, endomentes, így endometriózis szempontból jól vagyok. 🙏

(Megjegyzés: a vizsgálat ára 52600 Ft volt...)

Barbara napja

Amit a svábságról tudok, óriási részben a nagymamámtól tanultam. Ő ebben élt, a népcsoport hagyományait, dalait, szokásait átadta a gyerekeinek, aztán nekünk, unokáknak is. Én pici koromtól fogva fogékony voltam rá, a véremben van ez a kultúra. Mami mesélte anno, hogy Barbara napján gyümölcsfa ágat szoktak vágni a kertből, vázába tették, ez karácsonyra kivirágzott. Nemzetiségi németből ez tananyag is alsóban. Ma minden órán elmondtam, amikor felírtuk a dátumot a füzetbe.

Tavaly ilyenkor nem jutott eszembe a Barbara nap. Mert tavaly ilyenkor egy kegyetlenül nehéz napot éltünk meg anyuval.

(A húgom kérdezte a múltkor, miért ezek az emlékek. Mert még tisztán emlékszem dátumokra, történésekre, látom magam előtt, mintha egy filmet néznék. Egy-két év múlva már nem fogok emlékezni a dátumokra, és biztosan nem maradnak meg ennyire kristálytisztán az emlékek sem. De most még, amikor még nincs egy éve, hogy anyu elment, úgy érzem, ha felidézem ezeket az emlékeket, már tudatosan helyre tudom tenni. Persze most még nem megy érzelem és sírás nélkül, de jövőre már biztosan.)

Késő délután volt. Anyut kitoltam a konyhába, mert jött Dr. T., a hospice orvos, akit anyu (is) nagyon-nagyon kedvelt. Beszélgettek. Közben csörgött a telefonom. Felvettem. H. doktornő volt, anyu mohácsi onkológusa. Anyu leleteit kérte. Átküldtem. Pár perc múlva csörgött anyu telefonja. A szobájában. Bementem, felvettem. Újra H. doktornő volt, azt mondta: nincsenek jó hírei. Átmentem a nagyszobába, a legtávolabb a konyhától és suttogva beszéltünk. Elmondta, hogy anyu állapotának semmi köze a 3 évvel ezelőtti emlő rákjához, ez egy másik, egy új, egy vese rák, totálisan áttétesen. Hogy ő nem tenné már ki újabb vizsgálatoknak, biopsziának, mert annyira előrehaladott, hogy már minden csak újabb, fölösleges kínzás lenne. Hallottam, ahogy anyu beszélget a doktor úrral, a másik fülemmel pedig H. doktornőt a telefonban. Az agyam lázasan kattogott, és végül megkérdeztem: Doktornő, mire készüljünk? H. doktornő végtelenül empatikusan mondta: Legfeljebb 1-másfél-2 hónapunk van. Kérte, hogy minél előbb rendezzük el anyuval a hivatalos dolgokat, mert napról napra romlani fog az állapota. Mondtam neki, hogy Dr. T. épp itt van, kérte, hogy adjam át neki a telefont. Konzílium anyu konyhájában. Nem vagyok full kezdő az orvosi szakkifejezések terén, nagyon nagy részét megértettem annak, amit beszélgettek. Anyu csak ott ült, én pedig mászkáltam fel-alá, igyekeztem nem sírni, ép elméjűnek maradni, és azon kattogtam: megmondjam-e anyunak. De hogy lehet megmondani az anyukádnak, akit nagyon szeretsz és akivel nagyon szoros a kapcsolatod, aki végigcsinált már egy emlő tumor műtétet és sugárterápiát, hogy 1-másfél-maximum 2 hónap múlva meghal??

Az adventi koszorún égett az első gyertya. Amint Dr. T. elment, anyunak beadtam a következő adag fájdalomcsillapítót és letettem pihenni. Ültem mellette. Az első adventi gyertya lángját néztem. Lázasan dolgozott az agyam azon, hogy vajon elmondjam-e anyunak az újabb hírt. Hogy elmondhatom-e, el kell-e mondanom. Elszenderedett. Felhívtam a húgomat és elmondtam neki a fejleményeket. Hogy nem biztos, hogy a negyedik gyertyát is meggyújtjuk.

Ma, a 2024-es év Barbara napján voltam a Davinci Klinikán 3 éves műtéti kontroll vizsgálaton. Koppán professzor tünemény volt, mint mindig, amióta csak ismerem. Megkérdezte, hogy vagyok. "Nőgyógyászati szempontból jól." Megvizsgált (nagyon gyors, nagyon tudja, mit csinál), közben mondta, amit lát. Minden negatív. Elmondta, hogy látja: a menopauza ellenére nem vagyok elhízva, mondta, hogy nagyon fontos a táplálkozás. Kérdezte a vérnyomásomat és kérte: néha méregessem, meg szokott szaladni a változókorban. Megkérdezte, megbántam-e a műtétet. Mint ahogy az első és a második éves kontrollon, most is elmondtam: az életemet mentette meg. Legszívesebben megöleltem volna. Mert aki ismer, aki közvetlen kapcsolatban volt velem az a szenvedős 30 év alatt, mindenki azt mondaná: tényleg megmentette a műtéttel az életemet.

(M-nak köszönöm, hogy elvitt ma Pécsre annak ellenére, hogy iszonyatosan fáradt volt a hajnalos műszak után.)

Vasárnap: sok minden egyben

Egy éve ilyenkor anyu már borzalmasan szenvedett. És először mondta ki: feladom. Munka mellett voltam nála szinte mindig, kezdtem szétforgácsolódni és kicsit beleőrülni abba, hogy nem kapunk segítséget.

Három éve a műtét után már tudtam sétálni.

Megjegyzés: foglaltam időpontot a Davincibe műtéti éves kontrollra. Kemény 55100 pénzembe fog kerülni...

Öt éve halt meg Cicmó.

Nyolc éve bevérzett a szemem.

Ma is ködös nap volt. Anyu Terézkéje csodaszép vörösben pompázik.

Reggel nem felejtettem el mérni magam, nincs változás a múlt hetihez képest. Konkrétan csoda is lenne, ha változott volna bármi lefelé, mert roppant össze-vissza táplálkoztam. (Arra tényleg nagyon tudok figyelni, hogy ballanszban tartsam a mennyiséget.)

Ma roppant tevékeny napom volt. Sok apró házimunka elvégzésre került, készültem a sulira (muszáj volt, mert kedden nem vagyok, alvásklinika, az anyagot meg össze kellett raknom), kicsit pihentem is (részletekben megnéztem két részt a sorozatomból). És este dobozoltam holnapra:

Reggeli: rántotta, paprika, pur kenyér.

Ebéd: szendvics.

És viszek teát is a reggelihez.

.......

Meghozok apró döntéseket magamért. Hogy jobban legyek. Tényleg apróságok, de valahonnan el kell indulni.

 

Endo vagy nem endo, ez itt a kérdés...

Egy éve ilyenkor már adtam magamnak a vérhigító szurikat. Brrrrr, ez volt a műtét utáni felépülés egyik legszörnyűbb része.

Volt legszuperebb része is: mindig volt velem valaki az elején, a tenyerükön hordoztak, mostak, főztek, takarítottak rám, vigyázták az álmomat (...). Ezt imádtam. 😇

Nagyon lassan ment a teljes felépülés, de eljött az idő, hogy nem volt már panaszom.

Kb 2 hete kezdődött egy, az endósra nagyon hajazó, tompa alhasi fájdalom. Rendesen megijesztett, bár próbáltam nem ráparázni, de ez nem egyszerű.

Ma voltam az egy éves kontrollon a professzornál. Igazából nem izgultam.

A diagnózis: teljesen endomentes vagyok, és amit csak UH-gal meg lehetett nézni, megnézte, és a belektől kezdve ezen minden normálisnak mutatkozott.

Meg is ünnepeltük M-val egy kávéval és sütivel.

A kávé inkább kakaó volt (amit imádok, de irtóra nem szereti a gyomrom), az étcsokis tortaszelet mennyei volt, aztán pár óra múlva ez a kombó be is nyújtotta a számlát... Tudtam én, hogy ez lesz, de hát aaaanyira finom!

Nem fogyókúrázom, de odafigyelek a kajára, és tudtam azt is, hogy ez ma belefér. (Nem heti-kétheti egy sütitől hízik el az ember szerintem.)

Egy év kilókban:

A műtéti sebek? Őszintén: szerintem 1-2 hónapja abszolút meg sem néztem őket. :)

Sok változás van a műtét óta, ami nem biztos, hogy műtéti következmény, de lehet az is, hogy köze van hozzá. Mindegy. Nem vagyok már mai csirke, bármi változás lehet változó kori tünet is.

• A híresen száraz hajam zsírosodik.
• Lett egy forgó a hajamnál a homlokomnál.
• Irtózatosan száraz a bőröm.
• A hőháztartásom konkrétan nem létezik.
• Az utóbbi miatt aztán nem tudom pontosan, hogy ami néha van, az hőhullám-e, de néha hirtelen kegyetlen melegem lesz, aztán ez 1-2 perc múlva elmúlik.
• Nagyon fáradt vagyok folyamatosan.
• Megváltozott az alvásom: gyakran felébredek hajnalban és nehezen tudok visszaaludni. Felületesen is alszom. A hangok nem zavarnak a füldugó miatt, de képes vagyok egy minimális fényváltozásra is felébredni (máskor viszont nem zavar).
• A hasamon lévő úszógumi egyszerűen nem megy le.
• Régen kiskacsa voltam, most meg van, hogy két deci vizet sem iszom egy nap.
• Szörnyen lusta vagyok.
• Folyamatosan tudnék nasizni, csoki, keksz, süti az álmom.

Szóval nem endo, és ez jó. Nagyon. Hogy lesz-e 2 éves kontroll, az sok mindentől függ. Ma például a fizetésem ötödét hagytam a klinikán........