Istenmezeje/3.

 1. nap itt

2. nap itt

Vasárnap:

A péntekből fél nap volt a barátokkal a hétvége, a szombat egy egész nap, a vasárnap a pakolásról szól és a búcsúzásról.

No meg a hazaútról, ami nem volt rövid. (Bár sokkal gyorsabb az odaútnál, most az M3-on és az M0-son is simán tudtunk haladni.)

Dunaföldváron ebéd a Kele Csárdában. Csak ajánlani tudom. (Önkiszolgáló, svédasztalos, mennyei.)

Hazaérve 2-3 körös felcuccolás a 70 lépcsőn, mosás, aztán beájulás. De lejárt a mosógép, ezt-azt még tenni-venni kellett, hát nem voltunk frissek-fittek... Azért még megmostam a hajam (a szalonnasütés jó kis füstös bukét adott), lementem szürkületkor szélvédőt mosni (bogár-becsapódástalanítani, hogy kilássak a szélvédőn). M. csak szerdán kezd, én viszont holnap a szokott időben, úgyhogy most alvás, mert fel is kell(ene) kelni holnap. Így megy ez...)

Istenmezeje/2.

Péntek (1. nap) itt

Szombat:

Tegnap én mentem legkorábban aludni, borzasztóan fáradt voltam. Viszonylag jó alvás után 6-kor ébredtem. Közös reggeli, aztán Eger. Frei Café.

Szépasszonyvölgy. Jártunk már M-val Egerben és környékén, Szépasszonyvölgyben még nem. Őszintén: nem tudtam, hogy ez miről szól, most már tudom 🙈 Ebéd: Butykos Kisvendéglő. Van menü is, azt ettünk, egyszerűen mennyei és bár nem nézett ki soknak, alig tudtam beburkolni.

Séta. Jobbnál jobb borospincék, kedvesebbnél kedvesebb emberek, ízletesebbnél ízletesebb borok.

Este a szálláson szalonnasütés.

Aztán jó későn alvás.

(Nagyon szuper nap volt.)

Istenmezeje/1.

 Péntek. Reggel munkába. Aztán haza. És indulás az északi határ mellé.

A nap folyamán letoltam 400 km-t. Stau az M0-n, aztán az M3-on durván. Sorra ittam ki az odakészített itókáimat és dobáltam hátra a flakonokat. A mosdó csak az M3-on lett izgi az araszolgatás-álldogálás miatt, de azért megoldottam. Hulla fáradtan és sajgó hátsóval kanyarodtam be a szállásra, de nagyon jó volt találkozni a barátokkal és új embereket megismerni.

Beszélgetés, vacsora a közeli vendéglőben.

Még egy kis beszélgetés, rengeteg nevetés, aztán én nyitottam az alvók sorát.

Május 3.: vasárnap, Tímea, Anyák napja

Csodás reggeli fények, nem adja vissza a fotó, de a kapor gyönyörűen nő.

A saláta is.

A balkonnövények is.

Bármerre nézek a teraszról, minden zöld.

Délután kávé és (saját) süti. Névnapos. Itt is köszönöm a sok-sok köszöntést!

M-tól.

Most nem annyira vészesen hullik a hajam, de két év alatt minimum a felével kevesebb. (Onnan tudom, hogy érzem a kezemmel is, ha beletúrok. És ha copfba teszem, régebben alig tudtam egyszer áthúzni a hajgumit, most 3-szor kell...) A fotó ezt sem adja vissza, de a tegnapi hajmosás után nagyon szép a hajam. Hagytam most is természetes hullámosra, így kicsit többnek látszik, és nem abajgatom még pluszban hővel, egyebekkel. 

Ebédre tegnapról volt még velős csontos húsleves és tojásos nokedli salátával. Vacsorára főztem egy olívaolaj-fokhagyma-paradicsom-vegeta-só alapú gyors tésztát (hogy tudjak vinni holnap ebédre is valamit).

Borrrzalmasan sok a por a lakásban. Délelőtt M. hagyományossal felporszívózott, felmosott. És délután elengedtem Mimit (robotporszívó). az eredmény:

Ez egy jó marék por. És nem csak a padlón. Mindenhol. Komolyan mondom: ez abnormális.

Ma Anyák napja is van. Nem könnyű nap. De megígértem anyunak a haldoklása alatt, hogy elmehet, mert én megleszek, jól leszek. Ritkán ígérek, de akkor szeretem betartani. És egyáltalán nem csak emiatt, hanem ha már én még itt vagyok, akár kezdhetek is valamit az életemmel. Az endo műtétem előtt jó 10 évig tevékeny, sportos életet éltem, a műtét ezt "elvágta". És azóta (2021) roppant keveset mozogtam. Anyu halála (2024. január) óta pedig kifejezetten ülő az életmódom. Ez meg is látszik rajtam: több ruhaméretet híztam, az alkatomat amorfnak nevezném. Bár a legpontosabb megnevezés talán az elhanyagolt. Van egy kolléganőm, akivel néha sikerül beszélgetnünk. Az ő hatására elsején elkezdtem "mozogni", még ha keveset s, de azóta (3 napja) minden nap mentem, és szeretném, ha ez így is maradna.

Holnap viszont megint munka, úgyhogy irány az alvás...

Gunaras 3. nap, dobozolás, születésnap

Na jó, konkrétan 2. gunarasi nap, ha összeadunk (péntek fél nap, ma is, a szombat volt teljes).

Még nem érzem az -újabb- antibiotikum hatását, így viszonylag jókat tudok enni. Reggeli:

És ettem még vajas-lekváros kiflit és egy kis gyümölcssalátát is.

Pakolás, búcsú a szállodától.

Hőgyész, keresztanyumnál kicsit. Tényleg csak beugrottunk, sok volt a dolog még itthon, siettünk haza.

Például dobozoltam két napra.

Reggeli: bundás kenyér, paprika.

Ebéd: párolt zöldség, rizs, körte, mozzarella, tejföl.

Szerintem még egy szemdvicset kellene tennem (legalább), mert jövő héten tényleg csak aludni fogok hazajárni...

Apu ma lenne 80 éves. Elképzelni sem tudom öregen, mert 54 évesen halt meg. 26 éve. Még mindig nagyon sok mindenre emlékszem a betegségéből, a halálából, a temetéséből. Mintha múlt héten lett volna... Sokat beszélgetek vele "lélekben", mert annyi mindent kellett volna megbeszélnünk, elrendeznünk (...), de ilyenkor ő is ugyanazt mondja, mint anyu: "Timi, magadnak kell megbocsátanod". 

Egy 1975-ös képet választottam most, ahol az emeletes ágy felső részén bolondozom 1 évesen apuval és a plüsökkel.

Boldog égi születésnapot, apu!

Gunaras 2. nap

Most, hogy a tavalyi antibiotikum-dömping után nagyjából helyrejött a gyomrom, alig vártam a reggelit. Azért nem zabáltam (nem éri meg), de ettem rendesen. (Sajnos befigyel a 2. képen a desszert, az antibiotikum a probiotikummal...)

Reggeli után pihenés.

Aztán Siófok. (Innen egy órányira van )

(M. fotói)

Mint majdnem kereken 9 éve!

(A mai képen úgy nézek ki, mint aki elhasalt 🤣)

Séta után Ramirez. 

Mint majdnem kereken 9 éve.

Vissza a szállodába, ott pihenés vacsoráig.

(Tudom, hogy sokaknak még ennyi sem jut.) Még bele sem jövök a pihenésbe, holnap már vége és kezdődik újra a mókuskerék...