Hétfő

Nem vagyok oda a dobozolásért. Egyáltalán nem. De előre készülve, munkába vitt étellel egyszerűen nem lehet mellélőni. Ma reggel a fejben eltervezett reggeli készült el -futás után-, a kenyérkémbe rántottával és sült baconnel.

A bacont már tegnap megsütöttem, egy nagy csomagnyit, nem romlik meg, eleve van mihez nyúlni, ha nincs épp kéznél kajci.

Rántottából ma reggel két adag sült, az egyiket tettem a mai szendvicsbe, a másik a hűtőben vár holnap reggelig.

Nem vagyok oda a húsért. A fagyasztottért még úgy sem. De átéltem, amikor nem volt mit ennem, éltem napi harminc deka parizeren vagy napi egy akciós, 300 Ft-os teszkós kalácson, úgyhogy őszintén tudok örülni az ételnek, nincs válogatás. Anyutól kaptam még múlt héten jó néhány szelet sült húst (csirke, disznó), hálásan megköszönve be is tettem a fagyasztóba, és bizony meg fogom enni apránként.

Nem vagyok oda a zöldségért. Egyáltalán nem. Igazából nem tudom eldönteni, szüksége van-e rá a szervezetnek, mert ezer cikket olvastam a témában, orvosoktól, biológusoktól is, nagyon eltérő a véleményük. Én egyszerűen nem szeretem, de néha ráveszem magam, hogy megegyem. Fokhagymaszósszal elmegy. (És akciós is volt.)

Ebédre is "maradék" volt, töltött káposzta anyutól.

A munka nem lesz kevesebb, az időm se lesz több. Ha bármit kezdeni szeretnék magammal, kénytelen vagyok megregulázni a kis Boszit és fegyelmezettebb lenni. Tényleg mindig rohanok, és mindig marad el valami, de mostanra annyi minden elmaradt-elhanyagolt-halogatott dolog gyűlt össze, hogy tegnap eldöntöttem: menni kell, intézni kell, csinálni kell, akkor is, ha nincs idő, akkor is, ha hulla vagyok, akkor is, ha nem megy. Mindig csak egy kicsit. Mindig csak egy dolgot. Mindig csak egy apró lépést. Persze hétfőn azért még érződik, hogy előtte kettő (vag egy, most éppen három) napos hétvége volt, aztán szerdára már kifogyok a szuszból általában, pedig nem szabad. Vagyis változtatni kell dolgokon, kell időt találni a fontos dolgokra, azt is el kell dönteni, mi a fontos és a fontosabb, és nem hagyhatom magamat a legutolsó helyen, mert akkor borul a bili.

Szóval változtattam néhány dolgon. Kénytelen voltam. Akkor is, ha több minden nem tetszik. Sebaj, majd megszokom.