A ruha, amibe még bele tudtam préselni magam az évzáróra... Szemből nem vészes a plusz 6 kiló és a régi 90-es mellkörfogatom 100-ra nőve... (Az endometriózisra kapott hormonkezelés hatása kalóriadeficit mellett...) A műsor után azonnal átöltöztem és hálás voltam, amiért nem repedt szét rajtam a ruha (ez egy nagyon szűk szoknya, összetartotta a plötyiséget, de lépni is alig tudtam benne)... És azért is, hogy begyógyszerezve (hormon az endóra+Augmentin a fogamra+Algoflex-Nospa koktél a görcseimre) végig tudtam csinálni. Amikor hazafelé vezettem, végig azt szuszogtam, mennyire hálás vagyok a betegsége(im)ért, mert nekem épek a végtagjaim, oda megyek, ahova akarok, tudok vezetni, nem kell órákig buszoznom, igaz, hogy sok salátát kell ennem, amit utálok, de van fogam, amivel elrágjam, jó az emésztésem; nem szakad az eső, nem csúszik az út, van hova hazamennem (...). Hisztizhetnék sok mindenért, ami nem úgy van, ahogy szeretném, de ha nem hisztizek, azok a dolgok akkor is úgy vannak.
Szerintem jól nézel ki a képen.
VálaszTörlésA képen, szemből igen. ;)
TörlésNem kell nevetni.... de nekem a ballagási fotózáson repedt szét a nadrágom... kilátszott az egész berendezés... A tesi szertárból kaptam egy piros mackónacit, felül fehér ing, így lett meg a ballagási fotó, a hátsó sorban, teljes takarásban...
VálaszTörlésNem nevetséges vagy vicces. Sajnálom. Szörnyű élmény lehetett.
Törlés