A következő címkéjű bejegyzések mutatása: lábadozás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: lábadozás. Összes bejegyzés megjelenítése

2025. június 26., csütörtök

Évzáró B-on

Ma sem ez volt a lényeg:


(De nagyon szépen köszönöm mindenkinek.)

Hanem az, amikor beléptem az ajtón és "Timi néni!!" felkiáltásokkal megindultak felém a gyerekek és öleltek, lógtak rajtam, mint szemek a szőlőfürtön, kérdezték, hogy vagyok. A cuki műsor, a biziosztás utáni sütizés, beszélgetés. 

A. vitt (nagyon köszönöm itt is!) és M. jött értem (ezt is köszönöm). És hazafelé ajándékot is kaptunk:


Hja, kavics. Mondjuk az a csoda, hogy eddig még nem történt meg (lánycsóki útépítés), naponta minimum kétszer megteszem ezt az utat, amióta csak megkezdődtek a munkálatok (persze nem csak itt kaphatok kavicsot, csak itt nagyobb eséllyel). 

Lógott a levegőben, hogy tudok-e menni ma délután az évzáróra. Nem voltam a legfényesebben. Egész délelőtt feküdtem-aludtam (ittam, mosdóztam), és kellett fájdalomcsillapító is (az ampullás, gyorsa(bba)n ható verzió). És borzasztóan oda kell figyelnem az ürítésre, egy icipici plusz nyomás, és már görcsöl is a bal vesém. Megy itthon a klíma, a derekamat mindig átkötöm egy kis kardigánnal, nehogy (meg)fázzanak a veséim.

(Érdekes, hogy ha jön egy történés, például egy betegség, mennyire megváltoznak a prioritások.)

2025. június 20., péntek

Itthon (1., 2. és 3. nap)


Szerda délután értünk haza a kórházból. Nem tudtam meglenni fájdalomcsillapító nélkül, 5-8 percenként mosdóba járás, fájdalmas vizeletürítés. Éjszaka is kellett a plusz fájdalomcsillapító.

Csütörtökön nagyon rossz napom volt. Nagyon fájt. Már 10-12 percenként kellett csak mosdóba mennem. És végre 6 nap után lett székletem is. Éjjel is kellett az erősebbik fájdalomcsillapító.

Ma (pénteken) egész jó napom volt. Fájt, de nem kellett fájdalomcsillapító. Nagyon minit ténykedtem is (teafőzés, teregetés, mosogatógép ki- és bepakolás) és ebéd után aludtam egyet. Mosdóba kb fél óránként megyek, már nem fáj annyira az ürítés. Estére már erősödik a fájdalom, de talán majd lefekvés előtt beveszek gyógyszert.

Szedem az antibiotikumot (probiotkummal), este az izomlazítót, ha kell, fájdalomcsillapítót és görcsoldót. 

Napi 2-3 liter vizet javasoltak, a 2 liter megvan, de sokszor nehéz ennyit innom, máskor meg simán lecsúszik.

Kérdés azokhoz, akik voltak ilyen helyzetben:

Orvosi kérésre tésztaszűrőbe kellene pisilnem, hogy ha távozik kő, az felfogja. Hogy lehet ezt megoldani?

Fizikailag nem vagyok a topon, de hát 3 hét pihenés a terápia része és csak 3. napja vagyok itthon.

(Estére M. belázasodott.)

 

2021. november 12., péntek

Péntek- négy héttel a műtét után

A műtét itt
A műtét másnapja itt
Egy héttel a műtét után itt
Két héttel a műtét után itt
Péntek- három héttel a műtét után itt


- Az első hét azért nehéz volt.
- A 2. és a 3. héten rohamos volt a javulás, napról napra mindig picit jobb volt.
- Ezen, a 4. héten kicsit megtorpant a javulás. Bár a sebeim gyönyörűek. Már csak az egyiken lifeg egy kis darabka var, a többin szépen beindult a hámképződés. Nem kenem semmivel.
- Ezen a héten a sebek belül húzódnak, érzékenyek. Különösen a köldöknél. 
- Egész héten kitart a "leszakad belül mindenem" fájdalom-érzet és érzem (fáj, szúr) a bal petefészkemet. Lehet, hogy a lenyisszantott petevezető hege ez.
- Az étvágyam továbbra is szuper.
- Minden nap van székletem. Még mindig méh-helyen görccsel kezdődik, és nyomni még mindig csak roppant minimálisan tudok.
- A vizelet rendben (itt is "nyomáscsökkenés" miatt sokáig tart az akció).
- Folyik az élelmiszerek visszavezetése, szerencsére még a bab sem jelent gondot, de továbbra is óvatoskodom.
- Még mindig hamar elfáradok. Ilyenkor lefekszem, bóbiskolok csak csukott szemmel, de ha csend van, el is alszom.
- Szerencsére a hüvelyváladék már nagyon minimális.
- A haskötő továbbra is életmentő. Anélkül nagyon nehéz, sétálni se igen tudnék menni.
- A folyadékbevitellel (víz) kínlódom, az 1 liter mindig megvan, de több nem igen megy.
- A tusolás roppant lassan megy, a be- és kimászásra külön mozgássort kellett kidolgozni, de megoldom egyedül.
- Az öltözés sem gazella-tempós még (főleg zokni, nadrág ügyben).
- A lefekvésnél-felkelésnél még megy a logisztika. Ha fektemben szeretnék megfordulni, azt kétszer is meggondolom, de már ezt is megoldom.
- Csütörtöktől nincs éjjel-nappal felügyeletem, M. itt lesz, amikor tud, de lassan el kell kezdenem a nem hősködős, megfontolt önállóskodást. Messze vagyok még a teljes önállóságtól, eleve, mert vannak fájdalmaim, mozgásbeli korlátaim, még 2 hétig nem emelhetek nehezet és nem hajolhatok. És nem "nyámnyilaságból", hanem mert jót akarok magamnak, nem akarom egy óvatlan mozdulattal elszúrni, és mert a belső dolgok gyógyulása bizony 6 hónap (!), a 6 hetes kontrollig, ahogy a zárójelentésben is szerepel az orvosi utasítás, kímélő életmód, szóval még 2 hétig nagyon odafigyelek magamra biztosan.
- Minden nap sétálok kint, akkor is, ha -mint pl. ma- rendesen hátsón rugdosnak, hogy induljak. (De mindig köszönöm, mert tudom, hogy kell levegőn lenni és mozogni is.) Mai képek:





Mindenkinek szívből köszönöm, aki a héten (is) bármilyen apró dologban segítségemre volt!!




2021. november 5., péntek

Péntek- három héttel a műtét után

A műtét itt
A műtét másnapja itt
Egy héttel a műtét után itt
Két héttel a műtét után itt

Tényleg robog az idő. Már 3 hete, hogy műtöttek. 

Szerencsére a felépülésem egyenes vonalú egyenletes mozgást végez pozitív irányban. 🙏

- Harmadik napja nem kötözöm a sebeket. Csodásan gyógyulnak, az összehúzó kis tapaszok is lazulnak. Sőt egy már le is pottyant. Fájdalom a sebeknél szinte egyáltalán nincs, néha kis húzódást érzek csak. 🙏

- Kis vérzés még van, de a hüvelyváladék mennyisége folyamatosan csökken. 🙏

- Az étvágyam roppant jó. 🙏 Már folyik az élelmiszerek visszaépítése, eddig semmi visszavezetett nem okozott gondot. Azért még óvatoskodom.

- Wc-zés rendben. A pukikat még sokszor szülni kell, és nagy wc előtt a méhem helyén szörnyen görcsöl, de ez a nagy dolog végeztével meg is szűnik. Kicsit már tudok nyomni is.

- A séta hossza napról napra kicsivel nő, a tempó is minimálisan, de még mindig nagyon elfáradok.

- Megy a tusolás. 😇

- Nincs Tubanis (hormontabletta). Az alakomon és a mérlegen is egyértelműen látszik a mellékhatások elmaradása. Nem egész 3 hét alatt elértem a júniusi súlyomat. A kis fehér kabimat durván "kihíztam", na annak már fel tudom húzni a cipzárját. 😁 10 centivel kisebb a derék körfogatom és a mellemé is (én ennek örülök, mert nekem az eredeti méret tökéletesen megfelelő). A vizeletem nem sárga és nem büdös. A hajam is kevésbé hullik. A vizesedés szépen megy le. Jóval kevesebbet fáj a fejem. És a mellfájdalom is megszűnt.

- A folyadékbevitel keserves. Október 9-től kellett meginnom napi 3 litert, 14-én, a hashajtós napon 6 litert. Igyekszem meginni, amennyit csak tudok (bubomentes víz, tea), de vannak napok, amikor az 1 litert is úgy tuszkolom magamba...

- Amióta kaptam tippet az oldalfekvéshez, a kedvenc pózomban tudok aludni, ez nagyon-nagyon jó. 🙏 Ilyenkor azért húzódnak a sebek, de nem annyira, hogy ne tudnék elaludni.

- Igaz, hogy csak 3 hét telt el a műtét óta, de azóta az alvásom megváltozott. Egyik pillanatról a másikra mélyen elalszom, és ugyanígy egyik pillanatról a másikra éber vagyok. Eddig nehezen ébredtem és kótyagos voltam vagy fél óráig utána.

- Ami még változott -de lehet, hogy ez is átmeneti-, a vérnyomásom. 90-ritkán 100 per 50-60-nal voltam eddig, most nagyon ritka, ha 100 alatt van a systolés érték, olyan 110 környékén leledzik. Szerencsére a vérnyomás-méréssel nincs bajom.

- Anyu mondta a minap, hogy mérjem meg a vércukromat. Egyértelmű és határozott NEM volt a válaszom. Annyit bökdöstek és bökdöstem magam mostanában, hogy köszönöm, jóóóóó darabig elég volt a tűből.

- Továbbra sincsenek endós fájdalmaim 🙏🙏🙏🙏🙏, ami van, ez a "leszakad belül mindenem" érzés, az műtéti. Régóta nem szedek már rá fájdalomcsillapítót, a gyomrom is roppant hálás ezért (gyomorvédő ide vagy oda). Tartom a kapcsolatot B-val és Sz-val, akikkel egyszerre (pontosabban egymás után, de ugyanazon a napon) műtöttek. Ők is kb így vannak, mint én.

- Továbbra is sok segítséget kapok, a héten anyu volt itt máig, most este egyedül leszek, holnap jön M. és vasárnap is. Állítólag gombapörit főz nokedlivel. Nyami. Iszonyatosan élvezem, hogy 3 hete folyamatosan főznek rám, hogy elalhatok a porszívó zajára (imádom!), mert ugye nem én takarítok, mosnak, teregetnek, vasalnak helyettem. Jövő héttől már elkezdek "önállósodni", anyu csak 2-3 napra jön, M. majd rám-rámnéz, ahogy a munkája engedi. Kajában is még jövő héten menni fog a "dorbézolás" (most ehetek liszteset, cukrosat lájtosan), aztán lassan visszaállok a lisztmentesre, az ízvarázs mentesre, a tejmentesre. Csak, mert az jobb nekem.


A K-től kapott virág még ma is gyönyörű. :)

- A szemem szörnyen gyorsan romlik. Kénytelen leszek vele nagyon hamar valamit kezdeni.

Este fél 8. 3 hete kb ilyenkor ehettem 2 nap semmi után 2 szál gluténmentes ropit. Azt is Sz., a szobatársam kunyizta ki nekem Hajni nővértől. Már 2 órája túl voltam a műtéten, ömlött belém az infúzió. Nem sokkal később kaptam a kanülre egy csapot, így már a fájdalomcsillapító is csöpöghetett a sós jóság mellé. Nagyon nagy fájdalmaim voltak. Akkor még el sem tudtam képzelni, hogy 3 hét múlva, ma, így ülhetek itt. De boldog vagyok, hogy így történt.



2021. október 29., péntek

Péntek- két héttel a műtét után

Mintha tegnap lett volna, amikor írtam a műtét utáni egy hetes állapotról. Robog az idő...

Ahogy a szakirodalom is írja: két héttel a műtét után sokkal jobban van az ember. És ilyenkor kell igazán figyelni, nem megcsinálni a megszokott rutin(os) mozdulatokat, mert attól, hogy az ember jobban érzi magát, szép a sebe, a laparoszkópia miatt nem fájnak a sebek a felszínen, azért nem csak a bőrt vágták, vannak ott mély sebek is, ráadásul egy szerv eltávolítása után tele van az ember vágással, heggel, belső varratokkal, amiknek még bőven kell idő a gyógyulásra.

Szóval 14 nappal a műtét után:

- A közérzetem sokkal jobb.

- Szuper az étvágyam.

- A műtét utáni 4. naptól napi rendszerességgel van székletem.

- Már a műtét napján, a katéter eltávolítása után volt vizeletem és azóta is. Rengeteget (!) járok mosdóba.

- Nehéz dolog a wc-zés, mert nyomni még nem tudok, meg kell várni, amire minden kicsurog-kipottyan.

- A sebek a felszínen nem fájnak, gyönyörű szárazak. A felszín alatt azért húzódnak. Már nem kell minden egyes mozdulatot mérlegelni, de oda kell figyelni, mit hogy csinálok.


- A levegő folyamatosan megyeget kifelé. Bal oldalon már határozottan látszik, a jobb oldalról meg majd megindul.

- A méheltávolítás helye fájogat, sok mozdulatra húzódik. Nagyon nehéz ülni, olyankor nyomódik az egész belső mindenség. Feküdni még mindig csak háton tudok. Ennek óriási hátránya, hogy már nagyon fáj a tarkóm, a fejem hátul, főleg, hogy alapból bal oldalon alvó vagyok, felhúzott lábakkal, magzatpózban. Próbálkozom pár napja, hogyan tudnék csak egy icipicit oldalra fordulni, de még nem megy, minden fáj-húzódik-szúr-nyilall olyankor a mélyben. Sokáig állni sem tudok még.

- 4 napja járok ki sétálni. Az első nagyon fárasztó volt, tegnap már el tudtam menni anyuval az 500 m-re lévő boltba, de mire hazaértünk, kipurcantam.


- Rendesen be voltam vizesedve, az egész testemen -még a hátamon is- látszott, a bokáim csúnyán fel voltak dagadva. Mára a testvíz szépen lement, a bokámon már csak egy kisebb duzzanat látszik.

- Nagyon hamar elfáradok. Olyankor -mindegy, milyen napszak van van hány óra- ledőlök és már alszom is. Van, hogy fél órát, van, hogy egyet, de előfordul, hogy hármat.

- A műtét előtt azt gondoltam: ha majd itthon leszek, lesz időm sok mindenre. A műtét napja alvással és fájdalomcsillapítással telt, a másnapja fájdalommal és sétával, a 3. napon jöhettem haza, de szinte semmire nem emlékszem a hazaútból. És az első itteni hét nagy része is homály. Ezen, a 2. héten tisztult ki az agyam, és jöttem rá, hogy bakker ez nem arról szól, hogy én jól vagyok itthon, hanem bizony megműtöttek, és iszonyat gyenge és fáradt vagyok, itt a dolog a felerősödés, a sebgyógyulás kint és bent, nem az, hogy majd itt ezt meg azt csinálom meg intézem.

- A műtét előtt több műtöttel felvettem a kapcsolatot, akik sokat segítettek, majd mit, hogyan. Az egyik legjobb ötlet az volt, hogy használjak haskötőt. Előtte azt sem tudtam, hogy ilyen létezik. Még Koncsek Kriszta (Őrangyalom, gyógytornász) is ajánlotta, M. pedig volt olyan rendes, hogy felhajtott és beszerzett nekem egyet. Itt is köszönöm. Állítom: a haskötő egy áldás. Roppant sokat segít a mozgásban (is) amellett, hogy összetartja a hasfalamat és segít regenerálódni.

- A műtét után felébredve, magamat kicsit átvizsgálva a legszembetűnőbb az volt, hogy a teljes testemen valami iszonyatosan ki volt száradva a bőr, olyan volt, mint egy 100 évesé, emellett a teljes testemet pöttyök borították. Olyasmi, ami az ember felkarján a könyök és a váll között a hátsó részen szokott lenni. Ijesztő volt. Az infúziókkal és a sok folyadék visszapótlásával mára a bőröm újra a régi, a mellkasomon akad még néhány pötty, a többi szerencsére eltűnt.

- Szintén a műtétből ébredéskor fájt a bal szemem, annyira ki volt száradva. A mai napig érzékeny ez még, de biztosan rendeződik majd.

- Talán a műtét 3. napján vettem észre, hogy valami nem stimmel lent. A felébredés utáni este a kórházban fel kellett vennünk a hálóinget, bugyit húzni, betétet tenni. Távozáskor megkérdezték, van-e vérzés, milyen a betét. Az enyém teljesen tiszta volt. Aztán itthon többször éreztem, hogy valami folyadék megindul és a betétben landol. Nem kevés. Napról napra erősödött a váladék mennyisége. Amikor már folyamatosan betétet kellett cserélnem, múlt vasárnap felvettem a kapcsolatot a Professzor úrral, mert fogalmam sem volt, normális-e a dolog. Hétfőn meg is kaptam emailben a választ. Szerencsére azóta normalizálódni látszik a helyzet.

Szerintem a leggyakrabban használt szavam mostanában a köszönöm. Talán mert el sem hiszem, hogy ennyien állnak mellettem és támogatnak. Lehet, hogy sokszor mondom, talán addig, amíg már unalmas lesz, de megköszönök mindaddig, amíg el nem hiszem, hogy megérdemlem a támogatást. M. régóta részt vesz a támogatásomban, hoz-visz, megrendeli, beszerzi, megveszi, időpontot foglal, elintézi, kinyomtatja... A családom is mindvégig mellettem volt és támogatott, barátnők, távoliak is, kollegák... Nem tudom, valaha is meg tudom-e köszönni nekik.

Az út fizikai nehézségein lassan túl leszek, úgy érzem, most jön a B, a lelki oldal. És nem gondolnám, hogy ez lesz a könnyebb.

2021. október 28., csütörtök

Csütörtök

13. napja műtötten.

Ma volt az első nap a műtét óta, amikor nem voltam szurikáta. 😁


Hát nem kaptam sírógörcsöt az önböki hiányától. 😁

Azért megörökítettem a combjaimat (oda kérték beadni). Ez a bal combom, az alsó böki kórházas, nővérke adta, a többi én voltam.


Ez a jobb combom, a fekete pöttyöt és a bevérzést a kórházban kaptam a nővérkétől (egy jó körömnyi csomó is van a lilaság alatt), a többit én szúrtam. Én is csináltam egy kis kék foltot. No de ez már a múlt. 😊


Ma először hosszú idő után voltam boltban. Konkrétan anyu vásárolt, pakolt, vitte a szatyrot haza, nálam volt a lista és ugye én tudom, mi hol van.


Csodás idő volt. Nincs messze a bolt. Nem tudom, ettől-e, de ledőltem, és 3 óra múlva, délután ébredtem fel. 😇

Mára visszaállt a súlyom a műtét előttire. A legalsó pöttyöt nem veszem figyelembe, az a műtét reggelén volt a hashajtás után. Jövő héttől lassan elkezdhetem visszaépítgetni az étrendbe a műtét előtt használt élelmiszereket, ami nem okoz gondot, fogyasztható. Puffasztót még nem ehetek.


A mai menü ugyanaz volt, mint a tegnapi. Anyu főzött ma is egy fazék tojáslevest, pár napig lesz így szuperfúdom. 😎😁

2021. október 27., szerda

Szerda

12 napja műtöttek.

Az étvágyam óriási, és rákattantam a tojáslevesre. Na ja, ha anyu főzi, az ugye eleve ad a dologhoz Michelin-csillagot. ;)

Reggeli: tojásleves, bundáskenyér.


Ebéd: csirkegulyás, kenyér...


... és tejberizs.


Uzsonna: kis kapucsínó, pufirizs.


Vacsora: naná, hogy tojásleves. :D


Volt ma is séta, ami közben ma nem fájt ott belül semmi, és a lábaim is jobban bírták, mint tegnap és előtte.


12 naposan a sebeim gyönyörűek. Csont szárazak, semmi váladékozás. A jód is szépen kopik a testemről. A sebeken a kis barnás csíkok az összehúzó tapaszok. Azok is szárazan, stabilan tartják össze a sebeket. Kell is, mert egy-egy kis tüsszentés, nevetés, köhögés is rendesen megfeszíti a hasfalat, egészségesen nem is gondolná az ember, hogy minden apró mozdulathoz is milyen nagy szükség van a has-, a törzsizmok mozgására.


Hordónak még hordó vagyok, de a hasam már puha, jól betapintható, úgyhogy távoznak a gázok, csak rettenetesen lassan.
(A hasamon a képen a jobb oldalon a fehér ferde csík a 30 évvel ezelőtti vakbél műtét helye, 14 cm hosszan díszíti a hasamat...)

És roppantul nem mellékes, hogy ma végre vége a reggeli önbökdösésnek, ugyanis ma beadtam magamnak az UTOLSÓ vérhigító szurit. :) Komolyan: el sem hiszem, hogy képes voltam bökni magam. Ezzel sokezer km-re kiléptem a saját komfortzónámból. :)