Napom

Tegnap este még bősz szervezés és egyeztetés folyt arról, hogy tudnám ma lezavarni a beutalókérést-átvételt, a laborvizsgálatot úgy, hogy a munkanap is meglegyen. Óriási előny, ha az embernek jó ismerősei az asszisztensek és este is rájuk írhat, ha gondja van. Nélkülük nem sikerült volna most sem.

Reggel fél 8 után a rendelőben már. (Előtte kenőcs, antibiotikum.)

V. megérkezik 8-kor, 8.10-kor kihozza nekem a beutalót a Lyme kór vizsgálatra. (Itt is ezer hála.) Kocsiba be, irány B. a lánycsóki útépítésen átverekedve magam. Amíg nem érek oda, A. van a gyerekekkel (tegnap este leegyeztetve, itt is ezer hála). Három óra B-on, aztán át Sz-be. Ott N. megcsinálja a 4. órám utolsó 10 percét (itt is köszsönöm), hogy odaérjek Mohácsra a laborba zárás előtt. Újra lánycsóki útépítésen keresztül. Beadom a beutalót, azonnal behívnak. Buci szorít a kocsiig sétálás alatt, aztán irány vissza Sz., újra az útépítésen keresztül (már máshol/máshogy van a terelés, mint reggel). Ebéd (istenire sikerült tegnap a krumplifőzi), 7. óra, majd napközi. Hazafelé Gy. kollégámat is elhoztam, gyors bolt, haza. Iszonyú fáradtan. (Napközben még sok szervezés, németes kirándulás, osztályéneklési verseny, egyebek.) Annyit vezettem ma, hogy elértem volna Hőgyészig. A tetanusz helyét nem is érzem szerencsére. A fogam helye egy fokkal jobb. A térdem még sajog.

 Jön a kenőcs, az antibiotikum, aztán alvás.

 

Megoldás

Reggel fotóztam a hámlást. A csípés nem lett szebb.

A húgom addig nyaggatott, amíg M. elvitt az ügyeletre. Mondtam a doktornőnek, hogy szerintem semmi bajom, csak a család unszolására jöttem. Mutatom neki a csípést. Erre ő: Jó, akkor kap egy tetanuszt, antibiotikumot, kenőcsöt, és kér a háziorvostól egy beutalót Lyme szeroloógiára. Mivel ismeretlen eredetű a csípés, ki kell zárni a Lyme kórt. Kiváltja a felírtakat, visszajön, beadom a szurit.

Megkaptam. Komolyan: egyáltalán semmit nem éreztem. Még a helye sem látszik. (Remélem, így is marad.)

(2020-ban a karomon a darázscsípés ugyanilyen volt, ugyanígy hámlott és igaz, hogy hosszú időbe telt, de meggyógyult.)

Vasárnap-sürgősségi

M-nak igaza volt: megmondták az urológián a nyáron, hogy bármi gond a kiválasztó-rendszerrel, akkor azonnal orvos. Én vártam volna reggelig, ő nem, így sürgősségi (idén harmadszor). Gyorsan bekerültem, egyedül voltam, aztán érkezett egy karambolos kamionos és egy hölgy, aki elég rosszul festett, így én vérvétel, EKG, vérnyomásmérés és vizeletminta adás ücsörögtem a folyosón.

Egészen addig, amikor -másodszor- éreztem, hogy ott ültömben elájulok. Épp jött arra az orvos, szóltam neki, egy nővérrel bekísértek egy ágyhoz.

Hajnali 1 körül értünk haza. "Húgyúti gyulladás nem meghatározott helyen". A CRP-m 1, a fehérvérsejtszám nem kicsit magas, a vizeletben a genny 4 keresztes. Írtak fel antibiotikumot (amit kiváltani nem tudtam, mert nincs ügyeletes gyógyszertár, csak Pécsett...), sok folyadék, tilos a vizelet-visszatartás, jelentkezzek a háziorvosnál.

És most nem tudok ódákat zengeni az SBO-ról. Sőt. Aki azt mondja, minden rendben ebben az országban és az eü is oké, azt komolyan beviszem csak az sbo wc-jébe, és ha nem hányja el magát, vagy/és van nála wc papír, kéztörlő (...), akkor beviszem a "rendelőbe" is...

Az már mellékes, hogy a vérvétel úgy sikerült, hogy a hely inkább hasonított disznóvágásra (tényleg nem túlzok, most mosom a véres ruhámat), és a kanül behelyezést is úgy elszúrták, hogy alig tudom használni a jobb karomat, kezd lilulni és amorfra dagadt...

Tényleg nem ragozom, nagyon, nagyon, nagyon elszomorít ez az egész... :(

Jártam ma a háziorvosnál is, aki egy másik antibiotikumot írt fel, táppénzre vett, csütörtökön kell délután egy kontroll vizelet mintát vinnem. Ha iszom eleget és nem tartom vissza a vizeletemet, ha jön az inger, akkor megpróbálhatok dolgozni is. Egyelőre még -bár a tegnapinál egy fokkal jobb a helyzet, sokszor 10-15 percenként pisilek, holnap vszínű, hogy még itthon maradok.

Mindenesetre nem gondoltam olna, hogy még így év végén belefér egy betegség, viszont megvan a CRP érték (Gabi javasolta a vérvételt, ha jól emlékszem). :)

 

Itthon (1., 2. és 3. nap)

kép forrása

Szerda délután értünk haza a kórházból. Nem tudtam meglenni fájdalomcsillapító nélkül, 5-8 percenként mosdóba járás, fájdalmas vizeletürítés. Éjszaka is kellett a plusz fájdalomcsillapító.

Csütörtökön nagyon rossz napom volt. Nagyon fájt. Már 10-12 percenként kellett csak mosdóba mennem. És végre 6 nap után lett székletem is. Éjjel is kellett az erősebbik fájdalomcsillapító.

Ma (pénteken) egész jó napom volt. Fájt, de nem kellett fájdalomcsillapító. Nagyon minit ténykedtem is (teafőzés, teregetés, mosogatógép ki- és bepakolás) és ebéd után aludtam egyet. Mosdóba kb fél óránként megyek, már nem fáj annyira az ürítés. Estére már erősödik a fájdalom, de talán majd lefekvés előtt beveszek gyógyszert.

Szedem az antibiotikumot (probiotkummal), este az izomlazítót, ha kell, fájdalomcsillapítót és görcsoldót. 

Napi 2-3 liter vizet javasoltak, a 2 liter megvan, de sokszor nehéz ennyit innom, máskor meg simán lecsúszik.

Kérdés azokhoz, akik voltak ilyen helyzetben:

Orvosi kérésre tésztaszűrőbe kellene pisilnem, hogy ha távozik kő, az felfogja. Hogy lehet ezt megoldani?

Fizikailag nem vagyok a topon, de hát 3 hét pihenés a terápia része és csak 3. napja vagyok itthon.

(Estére M. belázasodott.)

 

Húsvét hétfő

A tegnapihoz mára még egy kis hasmenés. De kicsit jobban vagyok. Csak még mindig rengeteg fekvés és az a bizonyos mosott fos kategória.

Csütörtök

Ma az óráim után rohantam haza, gyorsan belapátoltam az ebédet, megmostam a fogam, rohanás a fogorvoshoz. Gyökértisztítás, fertőtlentés. Kaptam antibiotikumot, Dalacin, napi 4x1, nyolc napig. (Csak hogy én is kapjak egy kis Pfizert...) Jövő kedden kontroll. Valaminek történnie kell, mert embertelenül fáj. Maradt nyitva a gyökércsúcsig, az egész bal alsó állkapcsom fullra begyulladva, nem kellemes, nem komfortos. De bírni kell.

Fogorvos után rohanás haza. 1-kor kezdődött egy online továbbképzésem, fél 2-re értem haza, be is kapcsolódtam. Nem akartam róla lemaradni, mert tudtam, hogy szuper lesz. E. tartotta. Ő tanított a másoddiplomás képzésen is Budapesten, már akkor imádtam. Hatalmas tudású, maga is gyakorló pedagógus, tehát nem száraz előadás volt akkor sem, most sem, hanem egy gyakorlatias, gyerekcentrikus "ötletbörze" olyan dolgokkal, amiket akár holnap kapásból be tudok vinni az órára és mosolyt csalni vele a gyerekek arcára. 

Olyan határozott, szuper, konkrét dolgokról volt szó, hogy sikerült teljesen kikapcsolnom, nem fárasztó volt, hanem energianyerő. Ilyen az, ha az ember a "hobbijával" foglalkozik, én pedig nagyon szeretek németet tanítani kicsiknek, a népismeret pedig a szívem csücske. (Agyerekek egy részének nem, de hát hiába vagyunk német nemzetiségi iskola, ha a kicsit nagy részének semmi köze a magyarországi németséghez...) Egészen 5-ig tartott a továbbképzés.

Erről sem írhatok/írhatnék, de a tankönyvek silányak. Ami jó, az pedig kevés. És nincs két egyforma gyerekcsapat, nincs két egyforma gyerek, tehát minden évben totál máshogy kell a német tanítást (is) megközelíteni. A mostani másodikkal szárnyalni lehet, rengeteget kell a könyvhöz hozzádolgoznom, hogy kitöltsük a 45 percet. De ők mindenre vevők. Azt az anyagot, amit most veszek velük, például a tavalyi másodikkal kihagytam (és átvittem harmadikra, idénre), mert ők nem tudták volna második osztályos szintjükön azt befogadni, viszont tudtam, hogy harmadikban már menni fog. Úgy is lett.

A kovid mizéria miatt októberben úgy volt, hogy januárban már nem dolgozhatok szuri hiányában, aztán úgy, hogy március végéig dolgozhatok, majd, hogy április végéig, a legújabb az, hogy nincs "kötelezően igénybe vehető" oltás. Nem kergetek illúziókat: szeptemberben újra fogják kezdeni. Nem gondolkodhatok abban, hogy mi a jó a gyerekeknek (ez a rendszer az egész oktatási egyenletből kifelejtette a gyereket...). Tehát haladok tanmenet szerint, hogy ha -akár addig is- egy újabb rendeletet hoznak, a helyettesem tudja pontosan, honnan kell folytatnia...