Hétfő

 Reggel 7-re labor.

(Nekem sikerült neki...)

Onnan fizikoterápia és masszázs.

Otthon apróságok (lekvár címkézés, pakolás, virágrendezés...).

Ebéd a Menüpontban.

Punyi.

A délutánt eltöltöttem azzal, hogy életet leheletem a 2 éve nem használt mini nyomtatómba, aztán megtanultam újra beüzemelni és használni, mert úgy elfelejtettem, mintha sosem láttam volna ilyet.

Megjött a labor leletem: tökéletes. 

Este kis film, aztán időben alvás.

Napom

Tegnap este még bősz szervezés és egyeztetés folyt arról, hogy tudnám ma lezavarni a beutalókérést-átvételt, a laborvizsgálatot úgy, hogy a munkanap is meglegyen. Óriási előny, ha az embernek jó ismerősei az asszisztensek és este is rájuk írhat, ha gondja van. Nélkülük nem sikerült volna most sem.

Reggel fél 8 után a rendelőben már. (Előtte kenőcs, antibiotikum.)

V. megérkezik 8-kor, 8.10-kor kihozza nekem a beutalót a Lyme kór vizsgálatra. (Itt is ezer hála.) Kocsiba be, irány B. a lánycsóki útépítésen átverekedve magam. Amíg nem érek oda, A. van a gyerekekkel (tegnap este leegyeztetve, itt is ezer hála). Három óra B-on, aztán át Sz-be. Ott N. megcsinálja a 4. órám utolsó 10 percét (itt is köszsönöm), hogy odaérjek Mohácsra a laborba zárás előtt. Újra lánycsóki útépítésen keresztül. Beadom a beutalót, azonnal behívnak. Buci szorít a kocsiig sétálás alatt, aztán irány vissza Sz., újra az útépítésen keresztül (már máshol/máshogy van a terelés, mint reggel). Ebéd (istenire sikerült tegnap a krumplifőzi), 7. óra, majd napközi. Hazafelé Gy. kollégámat is elhoztam, gyors bolt, haza. Iszonyú fáradtan. (Napközben még sok szervezés, németes kirándulás, osztályéneklési verseny, egyebek.) Annyit vezettem ma, hogy elértem volna Hőgyészig. A tetanusz helyét nem is érzem szerencsére. A fogam helye egy fokkal jobb. A térdem még sajog.

 Jön a kenőcs, az antibiotikum, aztán alvás.

 

Újévi túra

Reggel időpontra mentem 8-ra vérvételre. Januárban lesz két kör vizsgálatom az alvásklinikán, ezek mellé kérte az orvos a labort. (M. vitt és hozott, köszönöm!) Este 8-tól már nem ehettem, korgó gyomorral ültem le a vérvétel után reggelizni.

Napokig fagy volt és hatalmas, sűrű köd. Ma reggel kisütött a nap, pillanatok alatt levette a fák zúzmaraköntösét. Mi pedig meglátogattuk a Sós-hegyi kilátót, ahol 2023. februárjában jártunk utoljára. 

A Mecsekben még megmaradt a hó. A túraútvonal nagy részben szimpla jég volt még délelőtt, de a szélén a hóban lehetett haladni.

A következő kép szépre sikerült volna, ha az ujjam bele nem lógna. A sztori háttere: nagyon erős szél fújt odafent, örültem, hogy meg tudtam tartani a kezemben a telefont. És: egyáltalán nem szeretnék a tökéletesre törekedni vagy mentegetőzni. A kép marad és pont.

Lent a városban ebéd a Bellozzoban. Én egyszerűen imádom, és tésztán simán el tudnék tengődni napi szinten.

Aztán freikávé a Király utcában.

A sétával együtt 5 km-t mentem ma, ami az elmúlt hónapokhoz képest szuper teljesítmény. (Khm.)

Vacsora.

Aztán meg is jött a leletem. Tulajdonképpen meglepően szuperek az értékeim (ahhoz képest, hogy egy éve abszolút semmit nem mozogtam, néhány dobozolást kivéve random étkeztem). (Női egészségcsomag 50+-t csináltattam, tényleg rengeteg adatot megtud az ember magáról.)

Befejezem a blogbejegyzést, közzéteszem a blog FB oldalán, aztán lassan hajcsi. (Az éjjel megint szinte semmit nem aludtam...)