Szombat, vasárnap

Szombat

Aludgattam, de sokszor fent voltam: sajgott a fogam...

Reggeli: körtés zabkása.

Ebédet főztem délelőtt: indiai fűszeres zöldségleves...

... rántott csirkemell, krumplipüré.

Csodás első novemberi nap volt.

A teraszra vettem egy kis téli élő díszt.

Vasárnap

Hát most szinte semmit nem aludtam. Hajnali 4-kor már felkeltem. Rettenetesen sajgott a fogam, vettem be újabb gyógyszert. Már be is dagadt kicsit, lázam továbbra sem volt.

Reggelire készítettem szőlős zabkását, egyben a következő 2 munkanapra is (egy almakompótosat és egy szőlőset).

Aztán M. rábeszélt, hogy menjünk be Pécsre a fogászati ügyeletre. Mentünk.

Érkezési sorrendben fogadták a betegeket és rengetegen voltak. Pont így éreztem magam: a bal arcom bepisilésig sajgott.

Jó másfél óra várakozás után sorra kerültem. Az orvos (és az asszisztens is) maximálisan kedves, rendes volt, itt is azt tapasztaltam, mintha VIP fizetős beteg lettem volna. Pedig ez egy vasárnapi ügyelet.

Kikérdezett, kaptam szurit, kivette az ideiglenes tömést, kitisztította a gyökércsatornát, vagy ötször átmosta fertőtlenítővel, és nyitva is hagyta, mert folyt belőle a genny. Holnap jelentkeznem kell a saját orvosomnál újabb átmosásra, és addig kell fertőtleníteni, amíg el nem múlik a gyulladás... M. próbál majd meg időpontot szerezni, mert én dolgozom. Amikor elmúlt a szuri hatása, a fájdalmat-feszítést fele annyira éreztem csak (ez sem kutya), és ez azért már sokkal jobb. Kaptam másik fájdalomcsillapítót is. Ezt Mohácsra hazaérve ki is váltottuk. 

Este még barkácsoltam a sulis adventi vásárra. Csak kétszer égettem meg a kezemet a ragasztópisztollyal.

Így a "szünet" (uyge - és most nézd meg, ilyen dyslexiásan gépelek...- szóval ugye nekem szabdság) utolsó napjai megint csak fájdalommal teltek.

Összekészítettem a sulis cuccomat, beszéltem a húgommal telefonon, most írom a blogot, aztán korai alvás lesz, holnap korai -melós- kelés. És indul újra a mókuskerék.

Ahogy ezt az utolsó mondatot legépeltem, eszembe jutott az utolsó megjegyzés: negatívak a bejegyzések, bevonzom. Igaz, bár sajnos ilyen dolgok történnek, szeretem dokumentálni. De az is igaz, hogy ha maradok ilyen negatív, akkor az nem tesz jót. Szóval: fantasztikus, hogy M. elvitt ma ügyeletre, mert nagyon kedves, gyors ellátást kaptam egy nagyon modern, tiszta helyen. Szuper, hogy van egy húgom, akivel beszélhettem ma telefonon. Örülök, hogy van egy blogom, ahol a bejegyzéseimet olvassák, kommentelnek hozzá, amikből sokat tanulhatok. 

Az Anyák napja fogas kérdés idén

Pontosan ma két éve került beépítésre életem első pótfoga. Pontosan két éve van vele gondom. Húsvét előtt jártam fogorvosnál, akkor is említettem, hogy a pótfogas dolog le, egészen az állkapcsom aljáig fáj. Ő azt mondta, az nem fáj. Hát annyira nem, hogy tegnap már volt egy kis, kívülről is látható puklim, ma reggelre kicsit nőtt. A fájdalom borzalmas.

Tegnap szinte semmit nem aludtam. De szólt reggel a vekker: tervezett nagy túra. Vettem be fájdalomcsillapítót és elindultam. Roppant nehezen hoztam össze, nehéz volt a vezetésre koncentrálni, de még mindig azt gondoltam: volt már ilyen, elmúlt, most is megtörténhet. 

Első állomás Gyönk. Mamikámnál.

Nagyon lassú, nagyon öreg, nagyon fáj mindene, már alig lát. A kis ajándéknak és nekem is nagyon örült. Mindenkit puszil, anyut is...

Második állomás: anyu, Tamási. Itt már még jobban sajgott a fogam. Elvittem a virágcsokrot (legközelebb a pót vázá(ka)t is vinnem kell, nem is gondoltam, hogy lesz virág a sírvázában.)

Gyertyát gyújtottam, lesöpörtem a sírt, kicsit beszélgettem anyuval és apuval, aztán indultam is tovább. Ekkor már gondolkodtam, hogy egyenesen haza kellene menni, egyre nőtt a fogfájdalom. Aztán mégis elmentem keresztanyumhoz. Neki is vittem virágot. Rögtön szedett zsályát, készített főzetet öblögetéshez, a maradékot üvegbe töltötte, hogy ha hazaérek, ne rögtön főzet főzéssel kezdjek. Friss zsályát is kaptam, amit megszárítva is tudok használni. Ott voltak J-ék is, együtt ebédeltünk. Amikor ott belenéztem a tükörbe, láttam, hogy a puklim minimum kétszer akkora, mint reggel volt, és piros...

Kemény hazaút volt, de szerencsére vasárnap szuper laza a forgalom, még a pályán is, csak Hőgyésztől a felhajtóig kellett nagyon-nagyon figyelnem.

Itthon lefotóztam a pofázmányomat és elküldtem a húgomnak. Ekkor kezdődött a "lavina". Ugyanis ő dobálta a hátasokat, hogy hogy nézek ki, azonnal menjek orvoshoz. Felhívtam a 1830-at. A telefonom jelezte, hogy január 6-án hívtam ezt a számot. Amikor anyu meghalt... Gy. Pál után a helyi illetékes közölte: fogászati ügyelet nincs, holnap keressem fel a fogorvosomat. A hatalmas segítség után M. is küldött telefonszámokat, én is kutakodtam a neten. Rengeteg hívás után egy pécsi magánklinika asszisztense konkrét tanácsot is adott gyógyszer ügyben, és azt mondta, ha nyelési nehézségeim lesznek vagy rosszul leszek, ne Mohácsra, hanem a pécsi SBO-ra menjünk, ott tudnak keríteni szájsebészt.

A tüneteim alapján csonthártyagyulladás, amim már volt, csak a felső fogsoron, és mentem is azonnal orvoshoz (akkor még a régi doki volt, aki azóta sajnos nyugdíjba ment, egyébként M-nak sikerült vele beszélnie, ő is azt a gyógyszert mondta és úgy, ahogy a pécsi asszisztens, és hogy ha Mohácson lenne, megnézne). Úgyhogy bírnom kell reggelig... ... ...

...

Ez tavaly februári kép. Anyunál.

Ebből készítette ezt múlt évben a húgom:

Akkor még nem is sejtettük, hogy ez lesz abban a formában az utolsó Anyák napjánk...

Anyu, szörnyen hiányzol...

Csütörtök

Ma az óráim után rohantam haza, gyorsan belapátoltam az ebédet, megmostam a fogam, rohanás a fogorvoshoz. Gyökértisztítás, fertőtlentés. Kaptam antibiotikumot, Dalacin, napi 4x1, nyolc napig. (Csak hogy én is kapjak egy kis Pfizert...) Jövő kedden kontroll. Valaminek történnie kell, mert embertelenül fáj. Maradt nyitva a gyökércsúcsig, az egész bal alsó állkapcsom fullra begyulladva, nem kellemes, nem komfortos. De bírni kell.

Fogorvos után rohanás haza. 1-kor kezdődött egy online továbbképzésem, fél 2-re értem haza, be is kapcsolódtam. Nem akartam róla lemaradni, mert tudtam, hogy szuper lesz. E. tartotta. Ő tanított a másoddiplomás képzésen is Budapesten, már akkor imádtam. Hatalmas tudású, maga is gyakorló pedagógus, tehát nem száraz előadás volt akkor sem, most sem, hanem egy gyakorlatias, gyerekcentrikus "ötletbörze" olyan dolgokkal, amiket akár holnap kapásból be tudok vinni az órára és mosolyt csalni vele a gyerekek arcára. 

Olyan határozott, szuper, konkrét dolgokról volt szó, hogy sikerült teljesen kikapcsolnom, nem fárasztó volt, hanem energianyerő. Ilyen az, ha az ember a "hobbijával" foglalkozik, én pedig nagyon szeretek németet tanítani kicsiknek, a népismeret pedig a szívem csücske. (Agyerekek egy részének nem, de hát hiába vagyunk német nemzetiségi iskola, ha a kicsit nagy részének semmi köze a magyarországi németséghez...) Egészen 5-ig tartott a továbbképzés.

Erről sem írhatok/írhatnék, de a tankönyvek silányak. Ami jó, az pedig kevés. És nincs két egyforma gyerekcsapat, nincs két egyforma gyerek, tehát minden évben totál máshogy kell a német tanítást (is) megközelíteni. A mostani másodikkal szárnyalni lehet, rengeteget kell a könyvhöz hozzádolgoznom, hogy kitöltsük a 45 percet. De ők mindenre vevők. Azt az anyagot, amit most veszek velük, például a tavalyi másodikkal kihagytam (és átvittem harmadikra, idénre), mert ők nem tudták volna második osztályos szintjükön azt befogadni, viszont tudtam, hogy harmadikban már menni fog. Úgy is lett.

A kovid mizéria miatt októberben úgy volt, hogy januárban már nem dolgozhatok szuri hiányában, aztán úgy, hogy március végéig dolgozhatok, majd, hogy április végéig, a legújabb az, hogy nincs "kötelezően igénybe vehető" oltás. Nem kergetek illúziókat: szeptemberben újra fogják kezdeni. Nem gondolkodhatok abban, hogy mi a jó a gyerekeknek (ez a rendszer az egész oktatási egyenletből kifelejtette a gyereket...). Tehát haladok tanmenet szerint, hogy ha -akár addig is- egy újabb rendeletet hoznak, a helyettesem tudja pontosan, honnan kell folytatnia...

 

Szerda

 Csütörtökön voltam fogorvosnál, kilazult a fogam hátsó fala, a doki ki is szedte azt a részt. Ma kellett visszamennem. Kitágította a gyökeret, ami alatt be van gyulladva a gyökérhártya. Nem volt kellemes. Elvileg távoznia kellene a váladéknak (szívogatnom kell a fogamat), de nem jön ki, hanem gyűlik és gyűlik, és már annyira feszíti az egész bal alsó állkapcsomat, hogy úgy érzem, kidurran. Borzasztóan, kegyetlenül fáj. Holnap délután kell visszamennem.

kép

Ettől függetlenül ugye dolgozni kell. Németen például épp növény-projekt fut, ma ültettünk.

Dolgoztunk, pedig "sztrájk" lett volna. Hogy miért nem lett, arról nem írhatok.

(HOL ÉLÜNK?! MILYEN SZABADSÁG EZ?! EZ EGY SZABAD ORSZÁG?! .......................)

De ide másolok egy gondolatmenetet, amivel egyetértek:

"A gyerekek túlterheltek, akárcsak mi. Nem érnek rá gyereknek lenni; a túlélésre játszanak, akárcsak mi, a tanáraik. Sok esetben felesleges dolgokat kell(ene) megtanítani nekik olyan könyvekből, amelyek nagy része használhatatlan.

Lassan hobbiból dolgozunk: nevetséges bérért vagy éppen ingyen, megfelelő eszközök nélkül. És ami még szomorúbb: hogyan mutassunk nekik példát, ha még az alapjogunkat, a sztrájkjogot is elveszik, és megfosztanak a véleménynyilvánításnak ettől a formájától is mondvacsinált rendeletekkel?! A pedagógus a személyiségével mutat példát, a cél gondolkodó emberek nevelése. Márpedig ez így lehetetlen!

Kiállok a pedagógussztrájk mellett!"

Tihanyi Rita, magyartanár, gyermekagykontroll-oktató, tanulástréner, a Felelős Szülők Iskolája BOLDOG GYEREKEKÉRT, BOLDOG CSALÁDOKÉRT díjazottja

És megint nem keveset mentem:

Tegnap is voltam este kicsit sétálni, ma is. A tegnapi szék lemászott a földre...

Lehet, hogy holnap futni fog. Akkor ő lesz a földönfutó. 😁

Péntek

Munka. Ma (is) nagyon elfáradtam. Habár tegnap eldöntöttem, hogy ma könnyebb napot "csinálok" magamnak, nem szenvedek, veszek be gyógyszert, mégsem tettem. Szenvedtem. Tartalékolom a fájdalomcsillapítást a műtét utánra. Ahogy olvasom a tapasztalatokat, óriási szükségem lesz rá az elején.

Már munkából hazafelé az volt a terv, hogy hamar megyek aludni. Nem jött össze. Nem bánom, mert a húgom lányával telefonáltam hosszan, itt volt M., aztán a neten "beszélgettem" endós műtöttekkel, és még ma is fogadtam a szülinapi köszöntéseket.

Ma a suliban már ijesztő volt, hogy iszonyatosan rosszul látok. Kénytelen leszek megnézetni a szemem, hogy tudjam: csak ennyire fáradt, vagy kell új szemüveg. (Most tudnék káromkodni, de finoman fogalmazok: kegyetlen, hogy (sok)mindenhez sok pénz kell(ene).) 

Tegnap náthás lettem. Csak tüsszögés, orrfolyás, de kellemetlen. És a fogaim is elkezdték a fájdogálást. Egy tippem van: tudat alatt baromira félek a műtéttől és ezért szépen jönnek a testi tünetek...

A lakásban, ahová csak nézek, munka vár. Mégis azt hiszem, holnap pihennem kell.

Ez meg az...

Holnap ballagás. Újra megnéztem, mi az, amibe beleférek. Konkrétan minden szűk. Már nem is állok mérlegre, fölösleges: napról napra terebélyesebb vagyok, az M-es pólók is feszülnek. A 90-es korábbi mellkörfogatom már 100.

Sokat küzdöttem azért, hogy 2019-ben szinte ne legyen hasam. A jobb oldali 2020-as kép. És most egyre inkább a 2017-eshez vagyok hasonlatos.

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem zavar. Valamilyen szinten hülyeségnek tartom ezzel foglalkozni, ha "cserébe" vannak fájdalommentes napjaim. De lassan átcsúszok a túlsúlyos kategóriába, ráadásul a -főleg- hasi elhízás nem csupán esztétikai kérdés...

(Az endometriózisnál -sajnos minél inkább belemegyek a témába, annál inkább ezek a tapasztalatok- a műtét is nagyon nagy százalékban csak részmegoldás. Ha bankot rabolnék és a műtét mellett döntenék, az sem jelent garanciát a teljes gyógyulásra. Viszont a hormontabletta szedését sem szeretném évekig művelni, és nem elsősorban a hízás miatt.)

Az én kis endom ritkán ad lehetőséget a mozgásra. És ez mostanában kimerül a sétában, amiben meg én merülök ki... Pedig nemrég még futottam is, nem is keveset. És edzőterembe is jártam.

Mivel kartondobozt nem húzhatok magamra, a húgom segítségével -online- megvan a ruha holnapra. Remélem, nem reped majd le rólam. Majd csak óvatos mozdulatokat teszek.

(A kajám rendben van, de a mozgásra ki kell találni valamit.)

Két hete bedurrant az egész bal állkapcsom. Az összes fogam fájt, aztán jobb oldalon is. Vártam, hogy múljon, és enyhült is napok múlva a fájdalom. Addig, amíg megtaláltam a "bűnös" fogat, ami okozhatta, ez ugyanis még mindig fáj(t). Tegnapelőtt délután volt időm telefonálni időpontért. Mivel a doki nem volt már a rendelőben, kérte, hogy hívjam kedden, rendelési időben. Hívtam is, mára tudott időpontot adni.

Gyökérhártya gyulladás. Kaptam egy 7 napos antibiotikum kúrát, amíg ugyanis be van gyulladva, nem lehet vele mit kezdeni. Le is ecsetelte (és még 3, szintén fájó fogat is). Nem először van ez, de a csonthártya gyulladás azért sokkal rosszabb volt.

Szörnyen fáradt vagyok, elég is a szómenésből.