Péntek- 120 év

Új gyógyszer ide vagy oda, éjjel többször ébredtem fájdalomra. Tény: nem volt olyan leizzadós-megfeszülős, de azért fájt, ha felébresztett.

Reggel új kombóval kezdtem. Pár óra után konszolidáltan éreztem magam. Azaz volt annyi bennem, hogy oda tudtam ülni a géphez dolgozni (iskolatitkári feladat, de az nekünk nincs, ezen meg a pénzem múlik: munkába járásos dokumentumok, kész paksaméta, ráadásul határidős).

Dél körül már komolyabb gondjaim voltak. Kezdődött a durvább fájdalom. Pedig a gyógyszert reggel 7-kor vettem be, 12 órás hatású, de 4 óra múlva már megint nem ért semmit... Ebéd után aludtam-bóbiskoltam egyet, akkor megint kicsit jobb lett pár órára (ez olyan 10/6-7), később megint roppant nehezen viselősre erősödött. Nem tudtam megvárni az este 7 órát a következő kombóig, bevettem 1 órával előbb. 

Ma lenne 120 éves anyai dédapám, mamikám édesapja, aki egy igazán különleges figura volt. Csak nagyon random néhány kép róla.

(Bal oldalt.)

Isten éltessen, Opa!

Szerda

Nem sajnáltam az időt, a pénzt, tegnap foglaltam helyet, ma elutaztam az Urológiai Klinikára Pécsre.

A tények röviden: 

Készült röntgen, vizeletvizsgálat, ultrahang. Orvosilag minden rendben. Diagnózis: stent intolerancia. Azaz a szervezetem idegen testként érzékeli az idegen testet (a drótot a vesémben-uréterben-húgyhólyagban), kiabál, hogy vegyetek ki-szedjetek ki). Kaptam új gyógyszer kombót. Ha nem válik be, keressem az orvost.

 

Kedd

Fél 7-kor ébredtem, a saját nyöszörgésemre. Ívben megfeszülve feküdtem az ágyon, a szám (szájpadlásom, ajkaim) teljesen kiszáradva, pedig vagy fél liter vizet kortyoltam el az éjszaka. A gyomrom, emésztésem -a sok gyógyszertől- romokban, így reggel egy kis gipsz ízű itallal kezdtem, vártam kicsit, jöhetett pár szem szőlő, a gyomorvédő, rá néhány percre az első koktél. Nem hatott. Nem bírtam se ülni, se állni, se feküdni, az összes belső szervem egyszerre feszült be, levegőt is alig kaptam, csak pihegtem. Ez a 10/9 és feles állapot. Az agyam teljesen tiszta volt, tudtam, hogy ha ez csak egy fikarcnyival is rosszabbodik, nem kérdés a mentőhívás. Nem lett rosszabb, "csak" maradt ugyanez. Eljött a 8 óra, tegnap ugye mondták az Urológiai Klinikán, hogy ma bent lesz az orvosom, elkezdtem telefonálni. Fél 9-ig folyamatosan (sok telefonszám tartozik a klinikához), sikertelenül. Akkor eszembe jutott, hogy az osztályon mindig felveszik a folyosón a telefont, hát hívtam őket. Az első nővér kapcsolt valahova, ahol nem vették fel. A második azt mondta, professzori vizit van (volt benne részem, előtte kicserélték a cikibb ágyneműket, rendet kellett raknunk, jött a professzor, kismillió orvos, rezidens, nővérek; de a professzor rendes volt, mindenkihez volt néhány vicces-biztató szava), hívjam egy óra múlva. Fél 10-kor tárcsáztam újra, a nővér mondta, hogy megnézi, merre van az orvos (van ott a folyosón nekik egy számítógép is), nézte, kapcsolta, és az én doktorom fel is vette. Még akkor is ebben a belefeszülős-pihegős 10/9 és felesben leledzettem. Emlékezett rám a doktor, kikérdezett alaposan, aztán azt mondta: nagy valószínűséggel a stent az oka, menjek be holnap fél 2-re, csinál egy kontroll röntgent és egy vizeletvizsgálatot, megnéz. Amint meglett, ki tud elvinni (M. dolgozik, szinte folyamatosan), egy darab nagy kő leesett a szívemről, de ugye még ki kellene bírni holnapig. Így bevettem az egyik koktélt, amit a vesekő csoportban olvastam. Láss csodát, levitte a fájdalmat először 10/9-re, aztán szurkodós 10/8-ra. Amire ma ezzel képes voltam: ültem, filmet néztem. Délután jöttek B-ék, E-val már tegnap lebeszéltem, hogy a kihízott ruháimat nekik adom, ha el tudnak jönni érte. Jött a 2. új koktél. Ezzel most elvagyok. Értsd: képtelen vagyok bármire is, de le kell tusolnom, holnap orvoshoz megyek...

Itthon (1., 2. és 3. nap)

kép forrása

Szerda délután értünk haza a kórházból. Nem tudtam meglenni fájdalomcsillapító nélkül, 5-8 percenként mosdóba járás, fájdalmas vizeletürítés. Éjszaka is kellett a plusz fájdalomcsillapító.

Csütörtökön nagyon rossz napom volt. Nagyon fájt. Már 10-12 percenként kellett csak mosdóba mennem. És végre 6 nap után lett székletem is. Éjjel is kellett az erősebbik fájdalomcsillapító.

Ma (pénteken) egész jó napom volt. Fájt, de nem kellett fájdalomcsillapító. Nagyon minit ténykedtem is (teafőzés, teregetés, mosogatógép ki- és bepakolás) és ebéd után aludtam egyet. Mosdóba kb fél óránként megyek, már nem fáj annyira az ürítés. Estére már erősödik a fájdalom, de talán majd lefekvés előtt beveszek gyógyszert.

Szedem az antibiotikumot (probiotkummal), este az izomlazítót, ha kell, fájdalomcsillapítót és görcsoldót. 

Napi 2-3 liter vizet javasoltak, a 2 liter megvan, de sokszor nehéz ennyit innom, máskor meg simán lecsúszik.

Kérdés azokhoz, akik voltak ilyen helyzetben:

Orvosi kérésre tésztaszűrőbe kellene pisilnem, hogy ha távozik kő, az felfogja. Hogy lehet ezt megoldani?

Fizikailag nem vagyok a topon, de hát 3 hét pihenés a terápia része és csak 3. napja vagyok itthon.

(Estére M. belázasodott.)

 

Hétfő

Borzalmas (!) éjszaka. 10/15-ös fájdalommal, hogy már minden belső szervem is görcsben remegett, amíg egy éles, hegyes kést húzogattak a bal alsó állkapcsomban oda-vissza, szüntelenül. Annyit tudtam csak aludni, amíg kicsit elnyomott a fájdalomcsillapító, aztán csak nyöszörögtem magamban (M. dolgozott). Hajnali 4-kor nem hittem, hogy kibírom reggel 7-ig, a fogorvosig.

6-kor felkeltem, hogy időben a dokinál legyek. 6.50-kor tele volt a váróterem. Tudtam, hogy mindenki szenved, azért jött, de azt is tudtam, hogy egy perccel sem bírom tovább. Be is hívtak elsőnek. Csonthártyagyulladás, érzéstelenítő szuri, várás. Híd szétvágás, foghúzás. Ügyes volt az érzéstelenítés, a húzás is. Sok genny ki is folyt, a megkönnyebbülés azonnali, az érzéstelenítővel a fájdalom 10/8. Antibiotikum, fájdalomcsillapító, holnap délután vissza kell mennem.

A kollégáim megcsinálták helyettem a napot, itt is ezer hála nekik! Mert amint elmúlt a szuri hatása, azonnal jött a szokásos foghúzás utáni állapot, óriási fájdalom. Gyógyszerrel olyan 3 órát bírok ki, akkor olyan 10/7, amint múlik a hatása, jön a megbolondulós fájdalom.

Az antibiotikummal (probiotikummal) egyelőre minden oké, és nagyon szépen dolgozik: csökken a duzzanat a csontomon. 16 szemeset kaptam. 

Anyukám, ma négy hónapja értél át a szivárványhídon.

Nagyon hiányzol.

🖤

Péntek

Munka. Ma (is) nagyon elfáradtam. Habár tegnap eldöntöttem, hogy ma könnyebb napot "csinálok" magamnak, nem szenvedek, veszek be gyógyszert, mégsem tettem. Szenvedtem. Tartalékolom a fájdalomcsillapítást a műtét utánra. Ahogy olvasom a tapasztalatokat, óriási szükségem lesz rá az elején.

Már munkából hazafelé az volt a terv, hogy hamar megyek aludni. Nem jött össze. Nem bánom, mert a húgom lányával telefonáltam hosszan, itt volt M., aztán a neten "beszélgettem" endós műtöttekkel, és még ma is fogadtam a szülinapi köszöntéseket.

Ma a suliban már ijesztő volt, hogy iszonyatosan rosszul látok. Kénytelen leszek megnézetni a szemem, hogy tudjam: csak ennyire fáradt, vagy kell új szemüveg. (Most tudnék káromkodni, de finoman fogalmazok: kegyetlen, hogy (sok)mindenhez sok pénz kell(ene).) 

Tegnap náthás lettem. Csak tüsszögés, orrfolyás, de kellemetlen. És a fogaim is elkezdték a fájdogálást. Egy tippem van: tudat alatt baromira félek a műtéttől és ezért szépen jönnek a testi tünetek...

A lakásban, ahová csak nézek, munka vár. Mégis azt hiszem, holnap pihennem kell.