Tetőtől talpig

Haj

Hullik. Kb egy hónapja -I. kolléganőm javaslatára- naponta 2x befújom a fejbőrömet saját készítésű rozmaring főzettel. Utánanéztem: 3-6 hónap kell, amire eredmény látható, kitartó vagyok. (A hajhullás mindenesetre stagnál, nem fokozódott.)

Bőr

A tavalyi vese ruptúrás szereplésem óta sokat változott a bőröm. Sok helyen pergamen-szerű (mint mamié volt 94 évesen), máshol kirepedezik (könyök). Az arcbőröm rohamosan ráncosodik (igen, a korom is benne van, de tavaly óta feltűnően gyors a folyamat). Az alső lábszáram-bokám bőre pontos indikátor a folyadékfogyasztás tekintetében. Ha kevés a bevitel, milliméteres-két milliméteres darabokban hámlik. Mondjuk ilyen már régen volt, mert nagyon figyelek az ivásra, de azért félelmetes. (Tavaly tavasszal, amikor még nem tudtam, hogy gond van a vesémmel, ilyen hámlós volt, ijesztő, akkor még nem tudtam, mit tus jelezni.)

Szem

Megint romlott a látásom. Sokszor nagyítóval sem látom a betűket. A monitort rövid ideig tudom tolerálni. (Keddre van időpontom látásvizsgálatra.)

Torok-légzés

A klíma kikészíti. Totálisan. Pedig nincs túlzó hűtés. A kocsiban kénytelen vagyok bekapcsolni, különben elájulok, itthon igyekszem csak annyira hűteni, ha egyedül vagyok, amennyire muszáj. (Jövő héten megyek pulmo kontrollra.)

Váll

Ez a 3 közül az egyik olyan probléma, amit muszáj orvosolni. Minden nap végzek rá nyújtásokat-mozgásokat, nem segít. M. néha megmasszírozza, az nagyon sokat segít, de ha egy nap kimarad, megint ugyanúgy fáj. Méghozzá annyira, hogy nem tudok tőle éjjel aludni, nem tudom, hogy feküdjek, hogy ne sajogjon. Így holnapra van időpontom gyógymasszőrhöz.

Gyomor-emésztés-étkek

Amióta szabadságon vagyok, főzök. 90%-ban idényzöldségekből. Ma épp (és tegnap is) krumplis tészta volt ebédre M. készítette kovászos uborkával. A másfél hete kihúzott (idén 4.) fogam helye még érzékeny, a kovi ubi is megkínoz néha, ha véletlenül a fogam helyére harapok.

Ma is voltam a szomszéd lépcsőházban K. csodáiért, lesz miből főzni. :)

Kéz

A 2018-as kéz-balesetem óta a helyzet csak romlik. Ami a jobb kezemmel már gond: nem tudom felemelni a fedőt a lábosról. Nem tudom lecsavarni a kupakot a flakonokról. Fáj a sebességváltás és a kormányfogás. Papírlapokat borzasztó nehezen tudok megfogni. Fájdalmat okoz a gépelés, a zöldséghámozás. Nem tudom tartani a hajszárítót. Ha fáradt a kezem, a tollat sem bírom el, nehéz írni. Gond  fenék kitörlése sokszor. A könyv lapozása. (...) (Szetem Gyenge Dávidtól is kérek időpontot, anno ő tette elviselhetőbbé a dolgot.)

Alak-hízás

Néha, ha belenézek a tükörbe (ritkán), szemből nem túl feltűnő. Oldalról viszont brutál ez a plusz 10 kiló (kábé, régen mértem magam, de biztosan nem fogytam: folyamatosan hízom ki a ruháimat). M-val megbeszéltük és foglaltunk júli végére Gunarasra szállást. Oké, de én a bikinimet is kihíztam... Sokat kutakodtam a neten olyan bikini után, ami nem pattan az alsó úszógumi alá, hanem a hason marad. Rengeteg lehetőség van, no de a méret... Hiába adnak meg mérettáblázatot, én úgy szeretek megvenni egy ruhadarabot, ha felpróbáltam, ha érzem az anyagot, hogy hogy ér a bőrömhöz, látom, hogy milyen. Délután bevettem magam a városba, és először kapásból ott néztem meg, ahogy sikerült farmert is vennem. És láss csodát: ugyanaz a fazon volt, mint amit a neten is néztem, fele annyiért, így vettem kettőt, ha az egyik nem száradna meg, amire kell. A neten azért sem szeretek ilyesmit (se) venni, mert ma már a méretre nem igazán lehet adni. L-eset rendeltem volna, itt felpróbálva a 2XL-es volt pont jó...

Lábköröm

A nagylábujjaimon a köröm nem előre, hanem oldalra, a húsba nő 2 éve. Akinek van ilyen, tudja, mekkora fájdalom. B. egyszer -drasztikusan- rendbe tette, azóta próbáltam kordában tartani, de hát nem vagyok pedikűrös, eszközeim sincsenek... Kértem B-től is időpontot, de épp költözik a szalonnal, holnapután már tudok kérni időpontot.

Talp

A vállam és a kézfejem után/mellett ez jelenleg a 3. legégetőbb problémám. Mert hogy leginkább nem tudok ráállni a talpamra. B. -a pedikűrös- javasolta anno a szendvics kiképzésű talpbetétet, M. meg is hozta nekem, az a szaladgálós sportcipőmbe pont beleillik, és azzal kibírok egy napot. De pl. a Scholl szandálom, ami eddig tökéletes volt, már túl kemény, folyank a könnyeim pár óra után, ha azt viselem. A benti papucsom is rémálom, tegnap már beletettem a szendvicset (a betétet), mert nem lehetett elviselni a fájdalmat. Mezítláb sem jó. 

Lélek

Ebbe most nem megyek bele, túl bonyolult. Igyekszem egyszerűbbé tenni.

"Fogzási"

Kb fél év fogászati időpontjai. A lista nem teljes, volt, amelyik papírt eldobtam.

Fél év alatt kábé 15-ször voltam ebben a fogászati rendelőben, amelyikbe most járok. Emellett volt másik is nem egyszer, és Pécsett is jártunk a fogászati ügyeleten. Szinte -átlagban- másfél hetente fogorvos. Fél év alatt 4 foghúzás. Több gyökérkezelés, egy töméscsere. És sok szuri, rengeteg fájdalom...

Ma egy darabokban lévő fogamat vette ki a szájsebész, ami akkor kezdett letöredezni, amikor anyu haldoklott. Mivel gyökérkezelt fog volt, a gyökércsatorna az "agyamig" nyitva, muszáj volt kivenni. Fél óra alatt megvolt. Nagyon gyorsan ható injekció(kat, hármat) kaptam, aminek nagyon gyorsan el is múlt a hatása. Ismerem magam: 10-ből 9-szer óriási fájdalom jön a foghúzás után, így amint hazaértem, vettem be gyógyszert. Szerencsére el is nyomott, aludtam két és fél órát.

Amióta az első fogaim kibújtak, gond volt velük, hát persze, hogy ma sem ért véget a fogászati "pályafutásom", megkaptam a következő időpontot:

Mert sajnos a nyár már teljes egészében foglalt...

Ettem is: főztem krumplit, répát, ezt tettem a terápiás levesembe.

Lementem még a boltba (bár nehezen vettem rá magam a fájdalom és a tényleg embertelen hőség miatt), vettem még krumolit és répát, holnap még biztosan ez lesz az étkem teráoiás levessel.

Ma délelőtt online értekezlet volt, holnap viszont 7-re be kell menni. Tudom, hogy jön a lehűlés, de délelőtt még nem... Isten úvjon mindenkit, aki ebben az időben nem lehet klimatizált helyen.

Péntek

A tegnapi foghúzás után túladagolt fájdalomcsillapítóval aludgattam. Aztán reggel kemény fájdalommal ébredtem. Durva volt végigcsinálni a -szerencsére rövid- napot. Étkem tegnap óta főtt répa, főtt krumpli, banán.

Ma volt a TrachtTag, a népviseletek napja, aminek az a lényege, hogy öltözzünk ezen a napon népviseletbe, avagy viseljük a népviselet egy darabját. Én ebből mindig kisebb projektet szoktam kreálni, hetekkel előtte már becsempészeket ehhez kapcsolódó feladatokat/tevékenységeket a népismeret és német órákba. Ebből készült idén egy mini ízelítő a németes faliújságra.

Többen jöttek "alkalomhoz illően", a szüleiknek itt is köszönöm.

Önfotó nagyon fáradtan, nagyon fogfájósan.

B. után sz-i suli, ott is Tracht Tag. Kölcsönadtam néhány nagy- és dédszülői ereklyémet a kiállításhoz, nagyon jó volt ott látni őket.

Hazafelé taxi lettem, jött velem 2 kolléga is Mohácsra.

Amint hazaértem, ettem pár falat krumolit, répát, aztán ledőltem. Két órát aludtam...

A foghelyemre sajnos még ma is túl kell adagolnom a fájdalomcsillapítót, de bízom benne, hogy javulni fog hamar. A lábamon a csípés nem lett szebb, a térdem sem jobb a tegnapinál. Ennek ellenére holnap temető körút (nevezhetném családlátogatásnak is). Találkozás a húgomékkal, keresztanyummal. Minden fájdalom ellenére megyek, mert megtanultam: nem szabad halogatni a számunkra fontos dolgokat, hiszen egyáltalán nem biztos, hogy annyi időnk van, mint amennyire gondolunk.

Hullámok

Éjjel megint többször ébredtem fájdalomra. Hiába fordultam, mozdultam, tekeredtem bárhogy, sehogy nem találtam az enyhítő pozíciót. Azért aludtam is etapokban. Még álmodtam is:

Nemrég kérdezte az egyik blogolvasóm, szoktam-e filmeket nézni, és én írtam neki: igen, kinéztem már a Netflixet és a Disnex+-t. (Ez megtörtént egyébként.) Álmomban ez a gondolat jött: miért menekülök mások történeteibe, miért nem magammal foglalkozom? Miért tetézem még a bajomat jó kis elektromágneses sugárzás túladagolással? Lemehetnék a ház mögé a parkba egy padra is szenvedni, legalább levegőn lennék, érne a napfény, mindig vannak ott mások is, ha gond lenne, biztosan segítenének. És itt lett vége az álomnak. (Tudom magamról, hogy "agyalós" típus vagyok, de hogy még álmomban is!)

EGész jól keltem. Sőt nagyon jól. 10/4? Ahh, hónapok óta nem volt ilyen nyugalom a vesém táján. Az agyam egyből tervezéses üzemmódba kapcsolt: ha ez marad, akkor bolt, főzés, elrendezem a spájzot, bla-bla. Hamar változott a terv. A boltba még lejutottam, aztán nekiálltam főzni és jött... Egy rendesen viharos tengert képzelj el, hatalmas hullámok, tomboló szél. A kis csónakban hol erre dob a vihar, hol arra, hol nagyon magasan, hol mélyen ülsz a fájdalomhajóban. A kiugró 10/9 és feles 5-10 perceknél ömlik rólad a víz, csak pihegsz, kicsit leülsz, de nem jobb, csinálod tovább. Aztán ráz a hideg, levegőt még mindig nem kapsz rendesen, és csak sajog, görcsöl, feszít... Mindez begyógyszerezve.

(Mentőt azért nem hívok, mert ez még nem OLYAN nagy fájdalom, és mert mi lenne? Bevisznek az SBO-ra, ott sürgősségi kötelező vizsgálatok, közben folyik belém a fájdalomcsillapító, ami nem vagy alig hat. Vagy hazaküldenek, ha kicsit jobban leszek, vagy be Pécsre az Urológiai Klinikára, ahol megvizsgálnak az ambulancián, és mivel orvosilag rendben vagyok, jöhetek haza. És nem, sajnos -ha csak nem esik ki valaki a listáról- nem hozzák előbbre a műtétet, mert orvosilag indokolatlan...)

Azért készen lett az ebéd. A zöldséglevesben nem főtt szét a hagyma, a lencsefőzelék cseppet savanyú lett, a sült karaj olyan fura fehér maradt... De legalább házi. 🙈

Most is 10/9-cel ültem ide írni, jelenleg 10/6, de ez bármelyik pillanatban változhat. Megint leírom: nem panaszként születnek ezek a bejegyzések. Aki nem élte át, elképzelése sem lehet, milyen ez a fájdalom. A vesekő csoportban ma reggel is olyan posztba futottam bele, hogy Orvost keresek, akár államiban, akár magánban aki azonnal ki tudja belőlem venni ezt a kínzóeszközt( dj stent)
 Elutazok bárhova. Szeptember 15-re van időpontom eltávolításra, addig már nem bírok várni. Erre csak egy komment: Átérzem! 5 hétig csak feküdtem a fájdalomtòl amit a stent okozott.

Persze, hogy kutakodtam a témában, igazán nincs ezzel kapcsolatos szakirodalom. A jelenség (stent-intolerancia) létezik, de nem tudnak vele mit kezdeni. Egy cikket találtam, idézek belőle. 

"Az urológiai gyakorlatban leggyakrabban használt eldobható eszközök az ureter sztentek és a foley katéterek. Az ureter dupla J (DJ) stenteket gyakran használják az ureter elzáródásának enyhítésére, és sok sebész szinte az ureteroszkópiás eljárások rutin részeként.

A DJ stent elhelyezésének olyan lehetséges mellékhatásai vannak, mint az oldalsó fájdalom és a húgyúti fertőzés (UTI) a retrográd vizeletáramlás miatt. Ahogy a húgyhólyag nyomása megnövekszik az ürítés során, vizelet reflux jelentkezik a DJ stent mellett és azon keresztül is. E problémák leküzdésére antireflux mechanizmussal ellátott stenteket gyártanak, azonban ezek az új sztentek magasabb költségekkel járnak a hagyományos sztentekhez képest.

A Foley katéter minden urológus keze és lába, és a foley katéter behelyezésével a hólyagnyomást a szükséges alacsony szinten tarthatja. A foley katéter húgyhólyagba történő behelyezésének gyakorlata ureteroszkópia után vese- vagy vesekő és DJ stent elhelyezése után nem rendelkezik bizonyítékokon alapuló háttérrel, és rutinszerűen a sebész választásától függ." forrás

Egy honlapon találtam:

Vesekő miatt 2 hónapja felhelyeztek DJ katétert, nekem azóta húgyhólyag gyulladásos tüneteim vannak, de a vizeletben nem találtak baktériumot. A vesekő műtét még kb. 1 hónap mulva lesz, én már ezt nem bírom. Ilyenkor mi a teendő?

Tisztelt Asszonyom,

a hólyagtáji panaszait a felhelyezett Dj stent okozza. Két lehetőség adódik:
- a stent levétele
- átmenetileg Halidor tbl szedése, mely enyhíttené panszait.


Üdvözlettel:

Dr. Rákász István

forrás

Az ilyen vihar-hullámos fájdalomtenger-lovaglás után, ha egy kicsit nyugodtabb lesz a dolog, irtózatosan fáradt vagyok, mint aki 3 napja nem aludt... M. nemsokára hazaér a munkából (folyamatosan dolgozik, ma hajnali 4-kor indult...), ebéd, aztán muszáj lesz kicsit lefeküdnöm pihenni.

Péntek- 120 év

Új gyógyszer ide vagy oda, éjjel többször ébredtem fájdalomra. Tény: nem volt olyan leizzadós-megfeszülős, de azért fájt, ha felébresztett.

Reggel új kombóval kezdtem. Pár óra után konszolidáltan éreztem magam. Azaz volt annyi bennem, hogy oda tudtam ülni a géphez dolgozni (iskolatitkári feladat, de az nekünk nincs, ezen meg a pénzem múlik: munkába járásos dokumentumok, kész paksaméta, ráadásul határidős).

Dél körül már komolyabb gondjaim voltak. Kezdődött a durvább fájdalom. Pedig a gyógyszert reggel 7-kor vettem be, 12 órás hatású, de 4 óra múlva már megint nem ért semmit... Ebéd után aludtam-bóbiskoltam egyet, akkor megint kicsit jobb lett pár órára (ez olyan 10/6-7), később megint roppant nehezen viselősre erősödött. Nem tudtam megvárni az este 7 órát a következő kombóig, bevettem 1 órával előbb. 

Ma lenne 120 éves anyai dédapám, mamikám édesapja, aki egy igazán különleges figura volt. Csak nagyon random néhány kép róla.

(Bal oldalt.)

Isten éltessen, Opa!

Szerda

Nem sajnáltam az időt, a pénzt, tegnap foglaltam helyet, ma elutaztam az Urológiai Klinikára Pécsre.

A tények röviden: 

Készült röntgen, vizeletvizsgálat, ultrahang. Orvosilag minden rendben. Diagnózis: stent intolerancia. Azaz a szervezetem idegen testként érzékeli az idegen testet (a drótot a vesémben-uréterben-húgyhólyagban), kiabál, hogy vegyetek ki-szedjetek ki). Kaptam új gyógyszer kombót. Ha nem válik be, keressem az orvost.

 

Kedd

Fél 7-kor ébredtem, a saját nyöszörgésemre. Ívben megfeszülve feküdtem az ágyon, a szám (szájpadlásom, ajkaim) teljesen kiszáradva, pedig vagy fél liter vizet kortyoltam el az éjszaka. A gyomrom, emésztésem -a sok gyógyszertől- romokban, így reggel egy kis gipsz ízű itallal kezdtem, vártam kicsit, jöhetett pár szem szőlő, a gyomorvédő, rá néhány percre az első koktél. Nem hatott. Nem bírtam se ülni, se állni, se feküdni, az összes belső szervem egyszerre feszült be, levegőt is alig kaptam, csak pihegtem. Ez a 10/9 és feles állapot. Az agyam teljesen tiszta volt, tudtam, hogy ha ez csak egy fikarcnyival is rosszabbodik, nem kérdés a mentőhívás. Nem lett rosszabb, "csak" maradt ugyanez. Eljött a 8 óra, tegnap ugye mondták az Urológiai Klinikán, hogy ma bent lesz az orvosom, elkezdtem telefonálni. Fél 9-ig folyamatosan (sok telefonszám tartozik a klinikához), sikertelenül. Akkor eszembe jutott, hogy az osztályon mindig felveszik a folyosón a telefont, hát hívtam őket. Az első nővér kapcsolt valahova, ahol nem vették fel. A második azt mondta, professzori vizit van (volt benne részem, előtte kicserélték a cikibb ágyneműket, rendet kellett raknunk, jött a professzor, kismillió orvos, rezidens, nővérek; de a professzor rendes volt, mindenkihez volt néhány vicces-biztató szava), hívjam egy óra múlva. Fél 10-kor tárcsáztam újra, a nővér mondta, hogy megnézi, merre van az orvos (van ott a folyosón nekik egy számítógép is), nézte, kapcsolta, és az én doktorom fel is vette. Még akkor is ebben a belefeszülős-pihegős 10/9 és felesben leledzettem. Emlékezett rám a doktor, kikérdezett alaposan, aztán azt mondta: nagy valószínűséggel a stent az oka, menjek be holnap fél 2-re, csinál egy kontroll röntgent és egy vizeletvizsgálatot, megnéz. Amint meglett, ki tud elvinni (M. dolgozik, szinte folyamatosan), egy darab nagy kő leesett a szívemről, de ugye még ki kellene bírni holnapig. Így bevettem az egyik koktélt, amit a vesekő csoportban olvastam. Láss csodát, levitte a fájdalmat először 10/9-re, aztán szurkodós 10/8-ra. Amire ma ezzel képes voltam: ültem, filmet néztem. Délután jöttek B-ék, E-val már tegnap lebeszéltem, hogy a kihízott ruháimat nekik adom, ha el tudnak jönni érte. Jött a 2. új koktél. Ezzel most elvagyok. Értsd: képtelen vagyok bármire is, de le kell tusolnom, holnap orvoshoz megyek...

Szeptember 1.

Habár nem kezdtem ma a suliban az új tanévet, volt benne részem. A szomszéd ház mögött van egy iskola, mivel reggel még hűvös volt kint és nyitva voltak az ablakok, hallottam az egész tanévnyitót...

Napok óta alig alszom a fájdalom miatt. Nem volt kérdés, ma hívtam az Urológiai Klinikát, hogy csináljanak valamit, mert nem bírok így ki még két hetet a műtétig. Nem volt bent az orvosom, holnap telefonálok újra, de mindegy, kivel, csak beszéljek egy szakival, mert ezt a fájdalmat képtelenség elviselni...

M. éjjelente kérdezi, hívjon-e mentőt. Erre csak nagy vonalakban emlékszem, de ma megkérdeztem tőle, tényleg kérdez-e vagy csak álmodom. sajnos kérdez. Mert nyöszörgök...

Kérdeztétek, nézek-e filmeket. Jelentem: már "kinéztem" a Netflixet és a Disnex+-t. Általában bóbiskolok a filmeken, sokra nem is emlékszem.

A veseköves csoportban sokat olvasgatok, néha kérdezek is. A vesebeteges csoport főleg horror kategória, transzplantáció, dialízis..., basszus, mennyi kínzás létezik ezen a földön, mennyi fájdalom..., nem gondolom, hogy ez normális, hogy ennek így kell lennie...

És megint itt az éjjel. Bevettem a koktélt, tudom, hogy 1, max másfél óráig hat... 

Istenem, bár SOHA SENKINEK ne kellene ilyen fájdalmakat átélnie...

Hétvége

Pénteken M. küldött egy linket: benne lennék-e. Igent mondtam.

Szombat

Természetes ébredéssel keltem. 10/6. Jöhet egy koktél. Délelőtt M. boltba indult, mondtam neki (mivel 10/6, a koktél is bennem), hogy megyek vele, jó lenne kicsit a lakáson kívül is lenni). Már amikor a cipőmet húztam, éreztem, ez már nem 10/6. Amire leérünk és beültem a kocsiba, 10/9, akkor gondoltam: nem baj, megyek, max maradok végi ülve a kocsiban. Nem tettünk meg 1 km-t, megkértem M-t, vigyen haza... Lefeküdtem kicsit, jobb lett, 8-as, az meg már egész jó.

Délután is maradt a 8, M. kérdezte, tudok-e így menni. Mert hogy foglalt egy szállást Baján (ez volt az előző napi link). Persze. Egy órán belül ott vagyunk, van kórház, útközben tudok inni, pisilni. Így -egy újabb koktél után-  mentünk.

Cuki szállás, vacsora előtt mini séta a Sugó-sétányon (az én tempómban).

Vacsora a szálláson.

Desszert: egy (gyógyszer)koktél.

Aztán átmentünk a szomszéd utcácskába, M. nagyon szerette volna megnézni az Armstrong rock és jazz kocsmát. Itt lőtt rólam egy képet, amire elsőre azt mondtam: ezen nem is nézek ki annyira nyúzottan, a húgom is azt írta: végre nem egy szenvedős kép.

Tán fél órát voltunk itt, majd visszamentünk a szállásra. Beszélgettünk a teraszon, zenét hallgattunk telóról.

Vasárnap

Rosszul aludtam, reggel úgy ébredtem, mintha a vesém "keresztre lenne feszítve", koktéllal indítottam. Hát nem lett jobb. Reggelizni át kellett menni a fő térre a Duna szállodába, 1 km, de kocsival mentünk, mert nem voltam jól, erős 9-es. Alig tudtam valamit enni és csak egy kapucsínót ittam, M. meg is jegyezte: "Ilyenkor te már a 3. kört szoktad enni". Vissza kocsival a panzióba, és le kellett dőljek kicsit. M. összerakta a maradék cuccomat a bőrcsibe, aztán indultunk haza. Útközben jobb lett (8-as, és maradt is ez egész nap, kivéve, amikor 9-esig is felment).

Otthon egész nap feküdtem-bóbicáltam, délután jött a 2. koktél, este negyed 8-kor a 3. De képes voltam teregetni és ma én készítettem az asztalra a vacsorát. 

Pozitív hasonlóság

Az utolsó bejegyzésben írtam arról, hogy mennyire kísértetiesen hasonló az endometriózis és a vese-gondom menete, alakulása.

Ma pedig beszámolhatok arról, mennyire hasonló az emberek/sorstársak hozzáállása is. Anno az endometriózis diagnózis után nem rögtön léptem be a témába vágó FB-csoportba. A vesés csoportba sem. Akkor is és most is először csak olvasgattam a csoportban, információt gyűjtöttem. Akkor is és most is csak a műtéti időpont megléte előtt írtam és kérdeztem. Négy éve is és ma is nagyon jóleső támogatást kaptam, segítséget, ötleteket. Saját sztorikat, amik segítenek, amik tudatosítják, hogy nem vagyok ezzel a problémával egyedül. (Hajaj! Sajnos irtó sokaknak van "csak" a vesekővel gondjuk. A másik, a vesebetegséges csoportban pedig nem bírtam sokat olvasni, irtózatos történetekre bukkantam, hozzájuk képest nekem "semmi bajom"...)

Anno és most is támogat a család (akkor még anyu és mami is, most főleg M. és a húgom) és a kollégák is.

Komolyan: mindenkinek nagyon köszönöm.

Örülök, hogy ma is igazolást kaptam arra, hogy nem nekem alacsony a fájdalomküszöböm, hanem nagyon sokaknak igenis kegyetlen fájdalom a vesekő zúzás, rengetegen nyüszítenek DJ katéter felhelyezés alatt, sőt volt egy férfi beteg, aki ordított konkrétan;  van, aki 11 napig bírta a stentet, utána levetette.

Netes oldalakon is enyhén szólva érdekes történetek találhatók például a DJ-katéterről. Itt: https://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__terhesseg__4313272-milyen-a-vesekateter-jj-kateter-viselt-mar-valaki

Holnap műtét előtti vizsgálatok (EKG, mellkas röntgen, labor). M. szabadnapos lett volna holnap, de behívták helyettesíteni (kegyetlenül sokat dolgozik, szinte folyamatosan), de szerencsémre délutános lesz, így reggel tud vinni a kórházba és a rendelőbe.

Az én drága mamintim mondta mindig: "Timcsikém, csak egészség legyen!". Amennyire utáltam ezt gyerekként-fiatalként hallani, most annyira tudom, milyen igaz...

Ijesztő...

Hétfő

Nem ébredtem se jól, se rosszul, 7 óra, menni kell a fogorvoshoz. Újabb ecsetelés. M. vitt, ami szerencse volt, mert a vesém bedurvult. Hazafelé már majdnem kezdtem megijedni. Felérve a lakásba jött az erős fájdalom. Ez már olyan volt, ami hasonlított a júni 14-i vesegörcsre. Ijesztő volt. Jött az erősebbik gyógyszer. Lefeküdtem. Fél óra múlva jól voltam. Elnyom ez a gyógyszer, bóbicáltam is. Arra ébredtem, hogy fáj a vesém. Bakker: 3 órával a bevétel után nem lehet, 12 órás a gyógyszer. És csak napi 2-szer bevehető. Hát próbáltam mindent, de csak fájt. Aztán megint elnyomott a gyógyszer, ebéd után aludtam egyet. Most estére egész jó... De így megint elment a nap fájdalommal, szenvedéssel, alvással. ...

Tettem ki a hűtőre egy listát az időpontos-határidős dolgokról, mert nem bírom fejben tartani. 

Kedd

Megismétlődött a tegnapi. Olyan fájdalom, hogy kezdtem ma is megijedni. Ugyanúgy, mint tegnap: délután 4-ig. Addig csak feküdtem, ittam, pisiltem, ha kellett. És próbáltam az ágyban olyan pozíciót találni, amiben el lehetett viselni. Viszont ma nem vettem be gyógyszert. Az alap kombó (Algop.+Nospa) már eleve nem hat, az erősebbtől meg kidőlök (Voltaren 75) és nem is hat túl sokáig. Délután 4 körül a fájdalom lement 10/7-re. Ez már nagyon jó. Úgyhogy lassan, még nem teljes hittel abban, hogy a végére is érek, elkezdtem elővenni az alapanyagokat a főzéshez. Egyik étel sem bonyolult, sem új, csak 10/7-tel nem egyszerű. De szépen lassan haladtam. Amire minden rotyogott, a fájdalom is enyhült.

Amire végeztem, teljesen jól lettem (oké, ez 10/2-3, de az már szinte nem is fájdalom). Karalábé leves, tökfőzelék, pörkölt.

(Ha a főzéstől lennék jobban, főznék éjjel-nappal 🤣)

Vasárnap: lecsó-nap

Kitölti a napjaimat a vese-gondolatkör. Az egy dolog, hogy van egy vesekövem szépen, kényelmesen beágyazódva az uréterem középső szakaszán, de van egy felrobbant vesekelyhem és egy stentem is. A vesekő köszöni szépen, roppant jól érzi magát. Mit neki zúzás!, vígan élvezkedik a jó melegben. Nekem annyi kellemetlenséget okoz, hogy mivel elzárja a vizelet útját, nem engedi a hugyhólyagba az összes pisit, ez folyamatos (!) vizelési ingerrel jár és gyakran kell járnom mosdóba. A sérült vese fájogat a zúzás óta. Azt mondanám, hogy napról napra jobban. De nem kapkodok mindenre gyógyszert, próbálom kiismerni. Ma délelőtt kicsit bedurvult, hát lefeküdtem picit pihenni, valamivel jobb is lett egy idő után. A stent pisiléskor egyértelműen agresszív: megfeszül a vesében (vagy a vese feszül be a stent miatt), sokszor leizzadok, de az (a feszülés és azizzadás is) hamar elmúlik utána. Sok folyadékot kell innom, ez itthon simán megoldható. 

Nem manifesztálom vagy aggódom túl ezt a dolgot: ez van, elfogadtam, van megoldás, hajrá.

Ma -nem tudatosan- lecsó-napot tartottam.

Reggeli:

Ebéd:

Vacsora:

Tojásos lecsó egy szelet kenyérrel. Mmmmm, mennyei volt!

Ment egy mosás is, teregetés után a teraszon felfedeztem, milyen szép árnyékot rajzolnak a balkonnövények a terasz-plafonra.

Ebéd után pihenés, aztán nekiálltam az egyik rémálomnak: a ruhásszekrény szanálásnak. UUUtálok ruhát próbálni, de most egyesével az összeset felpróbáltam. Miért? Ma reggel 40 deka híján 70 kilót mutatott a mérleg. De nem ez a gond, hanem az, hogy ez jelentős térfogat-növekedéssel is jár. Sokan mondják, hogy nem látszik rajtam, hát szemüveget nekik. A ruhák brutálisan őszintén mutatják, mit jelent 40 deka híján 10 kiló plusz.

Ebben a blézerben voltam idén a március 15-i ünnepségen. Akkor még össze tudtam gombolni. Ma:

A most átnézett ruháim harmada végezte zsákban. Van még egy kis hely a tárolóban...

A fogam a pénteki ecsetelés óta 50%-kal jobb. Holnap kell visszamennem, remélem,még egy ecseteléssel kis időre elodázható a húzás.

Drága anyukám!

Napok óta foglalkoztat a gondolat, hogy addig maradok benne ebben a fájdalmas gyász-állapotban, amíg én így döntök. Az eszemmel tudom, hogy ha megtehetném,most azonnal kilépnék belőle, a szívem viszont nem tudja, hogyan kell.

Telnek-múlnak a napok, a hónapok, élem a mindennapokat. Képzeld, Bözsikével (Németországba kitelepített rokonunk- a szerk.) a mai napig tartom a kapcsolatot. Pár napja beszéltünk telefonon, most pedig szülinapi üdvözlőkártyát küldött.

M. főzött ma (szerb lecsó).

Megkezdődött a sulis munka, szóval minden megy a maga útján.

Nem akarok én sírni és szomorkodni. De ma is például éppen az erkélyen nézelődtem este, amikor beugrott a kép, amikor az ágyadon fekszel, nem hat a morfium. Elkapod a kezem és csukott szemmel az alhasadra teszed, miközben az arcod egészen eltorzul a kínoktól. A tenyerem alatt érzem, ahogy a hasüreged fortyog, forrong, bugyborékol, érezni, ahogy a rák vigyorogva és csámcsogva rágja a belső szerveidet és elevenen elpusztít. Peregnek a könnyeim. Pár perc múlva letörlöm őket. Visszamegyek a fürdőszobába, lemosom a hajmosás utáni balzsamot. Becsavarom törölközőbe a loboncomat. Ahogy megyek kifelé, belepillantok a tükörbe és a te szemeid néznek vissza rám. Nem időzök beléjük nézve, mert kérnek. Szinte könyörögnek. Azt mondják: bennem megvan az erő ahhoz, hogy erős legyek. Hogy megszakítsam az örökös szenvedés vonalát. Hogy kilépjek a felmenőim által eddig megszabott nemlehetszboldogcsakszenvedésárán és hakicsitisörömödvanazéletbenazérttöbbszörösboldogtalansággalfogszmegfizetni sorsból. Az a csodaszép zöld szemed azt mondja, hogy Timi, ha valaki, te képes vagy rá, te mindenre képes vagy. Mindeközben itt ülök, patakokban ömlenek a könnyeim és elképzelni sem tudom, merre, hogyan induljak el. Persze lépkedek én tétován erre-arra, csak remélem, hogy előre, de ez egyáltalán nem biztos.

Napok óta nem alszom, csak bóbiskolok, hajnali fél háromtól fent vagyok, annak is örülök, hogy ha sikerül negyed órákra félálomba szenderülnöm. 

Azért, amikor percekre-fél órákra ennyire rám is telepszik a szomorúság, a bánat mögött -a sokszor nehéz mindennapok ellenére is- próbálom elhinni, hogy egyszer túljutok mindezen és lehet normális életem nélküled, mégis szeretettel megőrizve téged a szívemben.

 

Hétfő

Borzalmas (!) éjszaka. 10/15-ös fájdalommal, hogy már minden belső szervem is görcsben remegett, amíg egy éles, hegyes kést húzogattak a bal alsó állkapcsomban oda-vissza, szüntelenül. Annyit tudtam csak aludni, amíg kicsit elnyomott a fájdalomcsillapító, aztán csak nyöszörögtem magamban (M. dolgozott). Hajnali 4-kor nem hittem, hogy kibírom reggel 7-ig, a fogorvosig.

6-kor felkeltem, hogy időben a dokinál legyek. 6.50-kor tele volt a váróterem. Tudtam, hogy mindenki szenved, azért jött, de azt is tudtam, hogy egy perccel sem bírom tovább. Be is hívtak elsőnek. Csonthártyagyulladás, érzéstelenítő szuri, várás. Híd szétvágás, foghúzás. Ügyes volt az érzéstelenítés, a húzás is. Sok genny ki is folyt, a megkönnyebbülés azonnali, az érzéstelenítővel a fájdalom 10/8. Antibiotikum, fájdalomcsillapító, holnap délután vissza kell mennem.

A kollégáim megcsinálták helyettem a napot, itt is ezer hála nekik! Mert amint elmúlt a szuri hatása, azonnal jött a szokásos foghúzás utáni állapot, óriási fájdalom. Gyógyszerrel olyan 3 órát bírok ki, akkor olyan 10/7, amint múlik a hatása, jön a megbolondulós fájdalom.

Az antibiotikummal (probiotikummal) egyelőre minden oké, és nagyon szépen dolgozik: csökken a duzzanat a csontomon. 16 szemeset kaptam. 

Anyukám, ma négy hónapja értél át a szivárványhídon.

Nagyon hiányzol.

🖤

Az Anyák napja fogas kérdés idén

Pontosan ma két éve került beépítésre életem első pótfoga. Pontosan két éve van vele gondom. Húsvét előtt jártam fogorvosnál, akkor is említettem, hogy a pótfogas dolog le, egészen az állkapcsom aljáig fáj. Ő azt mondta, az nem fáj. Hát annyira nem, hogy tegnap már volt egy kis, kívülről is látható puklim, ma reggelre kicsit nőtt. A fájdalom borzalmas.

Tegnap szinte semmit nem aludtam. De szólt reggel a vekker: tervezett nagy túra. Vettem be fájdalomcsillapítót és elindultam. Roppant nehezen hoztam össze, nehéz volt a vezetésre koncentrálni, de még mindig azt gondoltam: volt már ilyen, elmúlt, most is megtörténhet. 

Első állomás Gyönk. Mamikámnál.

Nagyon lassú, nagyon öreg, nagyon fáj mindene, már alig lát. A kis ajándéknak és nekem is nagyon örült. Mindenkit puszil, anyut is...

Második állomás: anyu, Tamási. Itt már még jobban sajgott a fogam. Elvittem a virágcsokrot (legközelebb a pót vázá(ka)t is vinnem kell, nem is gondoltam, hogy lesz virág a sírvázában.)

Gyertyát gyújtottam, lesöpörtem a sírt, kicsit beszélgettem anyuval és apuval, aztán indultam is tovább. Ekkor már gondolkodtam, hogy egyenesen haza kellene menni, egyre nőtt a fogfájdalom. Aztán mégis elmentem keresztanyumhoz. Neki is vittem virágot. Rögtön szedett zsályát, készített főzetet öblögetéshez, a maradékot üvegbe töltötte, hogy ha hazaérek, ne rögtön főzet főzéssel kezdjek. Friss zsályát is kaptam, amit megszárítva is tudok használni. Ott voltak J-ék is, együtt ebédeltünk. Amikor ott belenéztem a tükörbe, láttam, hogy a puklim minimum kétszer akkora, mint reggel volt, és piros...

Kemény hazaút volt, de szerencsére vasárnap szuper laza a forgalom, még a pályán is, csak Hőgyésztől a felhajtóig kellett nagyon-nagyon figyelnem.

Itthon lefotóztam a pofázmányomat és elküldtem a húgomnak. Ekkor kezdődött a "lavina". Ugyanis ő dobálta a hátasokat, hogy hogy nézek ki, azonnal menjek orvoshoz. Felhívtam a 1830-at. A telefonom jelezte, hogy január 6-án hívtam ezt a számot. Amikor anyu meghalt... Gy. Pál után a helyi illetékes közölte: fogászati ügyelet nincs, holnap keressem fel a fogorvosomat. A hatalmas segítség után M. is küldött telefonszámokat, én is kutakodtam a neten. Rengeteg hívás után egy pécsi magánklinika asszisztense konkrét tanácsot is adott gyógyszer ügyben, és azt mondta, ha nyelési nehézségeim lesznek vagy rosszul leszek, ne Mohácsra, hanem a pécsi SBO-ra menjünk, ott tudnak keríteni szájsebészt.

A tüneteim alapján csonthártyagyulladás, amim már volt, csak a felső fogsoron, és mentem is azonnal orvoshoz (akkor még a régi doki volt, aki azóta sajnos nyugdíjba ment, egyébként M-nak sikerült vele beszélnie, ő is azt a gyógyszert mondta és úgy, ahogy a pécsi asszisztens, és hogy ha Mohácson lenne, megnézne). Úgyhogy bírnom kell reggelig... ... ...

...

Ez tavaly februári kép. Anyunál.

Ebből készítette ezt múlt évben a húgom:

Akkor még nem is sejtettük, hogy ez lesz abban a formában az utolsó Anyák napjánk...

Anyu, szörnyen hiányzol...

Kislábujj

2022. június 23-án rúgtam bele a szekrénybe. A következő kép...

... mai...

Még mindig annyira fáj, mintha egy hónapja történt volna, pedig 14 hónapja.

Létezhet, hogy zúzódás ennyi idő alatt sem gyógyul és ennyire szörnyen fáj még mindig? (Orvos látta, röntgenezték, elhangzott: nincs törés. Pihentettem, jegeltem anno.)