Csütörtöktől vasárnapig

A suliban munka ezerrel. Igyekszem a saját és a gyerekek dolgát is megkönnyíteni. (Majd, ha valakinek nem tetszik, szól.) Német népismereten már téli ünnepkör.

Adventi hangulat a suliban. (És kis adventi összejövetel minden gyertyagyújtáskor.)

Péntek

Péntekre nagyon kipurcantam. M-val megbeszéltük: ha sikerül a közelben szállást találnia, elmegyünk kicsit hétvégézni. Talált, mentünk.

Freikávé. (Koffmentes Cannes-i fagylaltkávét ittam.)

Adventi vásár, séta, nézelődés, forralt bor. Előtte egy kis "kényszervásárlás", ugyanis M. otthon felejtette a sapkáját, és pedig a meleg kardigánomat, mivel rendesen hideg volt, muszáj volt vennünk... Vicc: másnapra totál enyhe lett az idő :D)

Soook-sok Timi a liftben. :D

Vacsora.

Akkora adagot adtak, hogy a következő napra már csak fél porciót kértünk.

Szombat

Reggeli. Sztori. (Ezt megírom majd külön.)

Piac. Séta.

Freikávé. Vagyis nekem limonádé.

Pihi. G-nak wellness is. (Nekem még a keddi lábujj köröm kivágás sebes.) Nekem hajmosás.

Vacsora.

Koncert a szálló előtti téren.

Nyugi sziget.

Vasárnap

Reggeli.

Csomagolás, hazaút. (Szerencsére Baja nincs messze.)

Kincsekkel tértünk haza.

Itthon felcuccoláskor lépcsőházi kupaktanácsba csöppentem. Kiderült, hogy amíg elvoltunk, az alsó szomszédunk elköltözött, az új lakó beköltözött, a negyediken M-nak az éjjel combnyaktörése lett, volt tűzoltó, mentő, minden. 

Délután 3. Legszívesebben ledőlnék, már levágtam a teraszon az elvirágzott terézkéket, a szúnyog virágok nagyobb meló, de azt is meg kell csinálni; fázunk, fűtésként sütöttem M-nak muffint; és még kell egy cikket írnom (a szokásos havi "beszámoló" a tankerületi újságba). Holnaptól meló. (Még 2 roppant tömény hét a szabadságig.)

Hétvége

Pénteken M. küldött egy linket: benne lennék-e. Igent mondtam.

Szombat

Természetes ébredéssel keltem. 10/6. Jöhet egy koktél. Délelőtt M. boltba indult, mondtam neki (mivel 10/6, a koktél is bennem), hogy megyek vele, jó lenne kicsit a lakáson kívül is lenni). Már amikor a cipőmet húztam, éreztem, ez már nem 10/6. Amire leérünk és beültem a kocsiba, 10/9, akkor gondoltam: nem baj, megyek, max maradok végi ülve a kocsiban. Nem tettünk meg 1 km-t, megkértem M-t, vigyen haza... Lefeküdtem kicsit, jobb lett, 8-as, az meg már egész jó.

Délután is maradt a 8, M. kérdezte, tudok-e így menni. Mert hogy foglalt egy szállást Baján (ez volt az előző napi link). Persze. Egy órán belül ott vagyunk, van kórház, útközben tudok inni, pisilni. Így -egy újabb koktél után-  mentünk.

Cuki szállás, vacsora előtt mini séta a Sugó-sétányon (az én tempómban).

Vacsora a szálláson.

Desszert: egy (gyógyszer)koktél.

Aztán átmentünk a szomszéd utcácskába, M. nagyon szerette volna megnézni az Armstrong rock és jazz kocsmát. Itt lőtt rólam egy képet, amire elsőre azt mondtam: ezen nem is nézek ki annyira nyúzottan, a húgom is azt írta: végre nem egy szenvedős kép.

Tán fél órát voltunk itt, majd visszamentünk a szállásra. Beszélgettünk a teraszon, zenét hallgattunk telóról.

Vasárnap

Rosszul aludtam, reggel úgy ébredtem, mintha a vesém "keresztre lenne feszítve", koktéllal indítottam. Hát nem lett jobb. Reggelizni át kellett menni a fő térre a Duna szállodába, 1 km, de kocsival mentünk, mert nem voltam jól, erős 9-es. Alig tudtam valamit enni és csak egy kapucsínót ittam, M. meg is jegyezte: "Ilyenkor te már a 3. kört szoktad enni". Vissza kocsival a panzióba, és le kellett dőljek kicsit. M. összerakta a maradék cuccomat a bőrcsibe, aztán indultunk haza. Útközben jobb lett (8-as, és maradt is ez egész nap, kivéve, amikor 9-esig is felment).

Otthon egész nap feküdtem-bóbicáltam, délután jött a 2. koktél, este negyed 8-kor a 3. De képes voltam teregetni és ma én készítettem az asztalra a vacsorát. 

Kedd

Tegnap a strand után mindannyian rendesen elfáradtunk :)

Ennek ellenére ma is program volt, amolyan "omega bolhás" (ez családi szlogen). Így délelőtt elintéztük, amit kellett és megbeszéltük, elkészítettük és összecsomagoltuk a napi elemózsiát. A cukorbetegnek, a fényevőnek, a ketogénesnek és a majdnem hagyományosan evőnek. A gyerekek is önállóan tették mindezt, M. kiszámolta az előírt szénhidrát mennyiségnek megfelelő ételt, lemérte... Profi a srác. Tudtuk, hogy M. ebédje a kocsiban ér majd minket, így az dobozba került, mellé evőeszköz, szalvéta. P., a húga tünemény: ő is dobozba kérte, hogy majd ő is akkor eszik, amikor M. Én nem ettem, a reggeli rántotta után még egyáltalán nem voltam éhes :)

Úticél: Pörböly, erdei kisvasút. Csodaszép, maximálisan modern, tiszta fogadó épület, maximálisan kedves személyzet, le a kalappal.

Én hulla fáradt voltam (két és fél hónapja nem alszom...), a gyerekek sem voltak túl fittek (ugye tegnapi strand egész nap), jó is volt ez így. A vonaton nem éreztük a hőséget sem. Eleve erdőben voltunk, és jól járt a levegő a nyitott vagonban.

Meseszép a környék, érdekesek a régi mozdonyok, finom volt a kávé :)

A gyerekek Budapesten élnek, nagy élmény volt nekik, hogy először életükben láttak őzeket, szarvast, és hazafelé egy nagy vaddisznó családot is.

Az első megállónál volt egy hatalmas játszótér, ki is próbáltak mindent.

Én inkább az árnyékban fotóztam.

A második megállónál több idő volt, kis erdei séta után fel lehetett mászni a madár kilátóba, ahonnan mesés kilátás nyílt egy öbölre.

Amíg vártunk a vissza induló vonatra, közeli kapcsolatba kerültünk egy állatfajjal: szanaszét csipkedtek minket a szúnyogok... :)

Pörbölyről tovább mentünk Bajára. A gyerekek még itt sem jártak, hát itt volt az ideje.

Először sétáltunk kicsit a Sugó parton, de irtó meleg volt (35 fok), nagyon tűzött a nap, fáradtak voltunk, így inkább bementünk a városba, ott sétáltunk kicsit.

R: rántotta sonkával
"Nass": pár falat kolbász. Amire persze a kis fényevő is rácuppant :)

V: hagymás-paprikás-gombás csirkemell (sósan és erős paprikázva).

Esti desszert: 2 szelet sült szalonna :)

A vacsora, inzulin adás után én mosogattam, a többiek pedig hatalmasat játszottak. Volt nevetés, rohangálás, sikítozás. Néha láttam is őket a konyhában a mosogatónál: én voltam a "ház" :)

Este nyolcra mennünk kellett a pályaudvarra, vendégünk érkezett, a húgom :) Volt ám élmény-mesélés, fénykép nézegetés! A gyerekek jól vannak, szép barnák, így a kis barnuló tündérekkel holnap egy kicsit nagyobb volumenű program következik, számukra egy totális újdonság. De erről majd holnap :)

Habár olyan fáradt vagyok, hogy Bajáról hazafelé már szó szerint nem bírtam vezetni, az alvás még nem megy, de holnap is kitámasztom majd a szemhéjaimat valamivel :)

Megjegyzés: a ketogén menü pofon egyszerű. Mivel nem eszem egész nap, nagyon kevés a mosogatnivaló, gyorsan elő- és elkészíthető. És a gyerekeket aktívan bevonva a készülődésbe nem gond egy családban a négy felé főzés sem. (No azért nem bánnám, ha néha a mosogatásba is besegítenének... ;-) )