Csütörtöktől vasárnapig

A suliban munka ezerrel. Igyekszem a saját és a gyerekek dolgát is megkönnyíteni. (Majd, ha valakinek nem tetszik, szól.) Német népismereten már téli ünnepkör.

Adventi hangulat a suliban. (És kis adventi összejövetel minden gyertyagyújtáskor.)

Péntek

Péntekre nagyon kipurcantam. M-val megbeszéltük: ha sikerül a közelben szállást találnia, elmegyünk kicsit hétvégézni. Talált, mentünk.

Freikávé. (Koffmentes Cannes-i fagylaltkávét ittam.)

Adventi vásár, séta, nézelődés, forralt bor. Előtte egy kis "kényszervásárlás", ugyanis M. otthon felejtette a sapkáját, és pedig a meleg kardigánomat, mivel rendesen hideg volt, muszáj volt vennünk... Vicc: másnapra totál enyhe lett az idő :D)

Soook-sok Timi a liftben. :D

Vacsora.

Akkora adagot adtak, hogy a következő napra már csak fél porciót kértünk.

Szombat

Reggeli. Sztori. (Ezt megírom majd külön.)

Piac. Séta.

Freikávé. Vagyis nekem limonádé.

Pihi. G-nak wellness is. (Nekem még a keddi lábujj köröm kivágás sebes.) Nekem hajmosás.

Vacsora.

Koncert a szálló előtti téren.

Nyugi sziget.

Vasárnap

Reggeli.

Csomagolás, hazaút. (Szerencsére Baja nincs messze.)

Kincsekkel tértünk haza.

Itthon felcuccoláskor lépcsőházi kupaktanácsba csöppentem. Kiderült, hogy amíg elvoltunk, az alsó szomszédunk elköltözött, az új lakó beköltözött, a negyediken M-nak az éjjel combnyaktörése lett, volt tűzoltó, mentő, minden. 

Délután 3. Legszívesebben ledőlnék, már levágtam a teraszon az elvirágzott terézkéket, a szúnyog virágok nagyobb meló, de azt is meg kell csinálni; fázunk, fűtésként sütöttem M-nak muffint; és még kell egy cikket írnom (a szokásos havi "beszámoló" a tankerületi újságba). Holnaptól meló. (Még 2 roppant tömény hét a szabadságig.)

Advent 3. vasárnapja

 10 éve Ausztriában dolgoztam.

9 éve Magyarországon voltam. Ebédre anyutól hozott bablevest ettem.

8 éve (istenem, mintha tegnap lett volna...!) Korneuburg és Budapest anyuval. Egy nap alatt levezetni majd' 1000 km-t (kb 10 óra vezetés), hát nem tudom, ma be merném-e vállalni.

Hat éve havazott. Mohácson is...

... és Hőgyészen is.

(Még mindig belefacsarodik a szívem, amikor a hőgyészi házról látok fotót vagy gondolok rá.)

Öt éve ezen a napon dobozoltam. 

(Annyira irigylem az akkori önmagamat. Mert bármi történt, bármilyen fáradt voltam, dobozoltam.)

Négy éve sem írtam napi szinten blogot.

Három éve a műtét után két hónappal igyekeztem menedzselni a mindennapjaimat, nagyon nem volt könnyű.

Két éve anyu már mohácsi lakos volt. Voltam nála, adott rongyokat takarításhoz. Például a tekis gyerekkori törcsimet. Azóta is ez a takarítósom a teraszon, ma is használtam.

Tavaly már látszott, hogy anyu bármelyik pillanatban átléphet a szivárványkapun. Ezen a napon már 24 órája aludt. Be-bementem hozzá, és habár nem reagált, megsimiztem a homlokát, néha odaültem, fogtam a kezét, beszéltem hozzá, néha sírtam. Nagyon sovány volt már...

Idén végeztem a kert téliesítésével délelőtt. Délután munka: adventi vásár Babarcon. Idén először tudtam meghallgatni a templomban az adventi koncertet. Álomszép volt.

Az első kórus azokat az egyházi karácsonyi dalokat énekelte, amiket mamaitól tanultam. Csorogtak a könnyeim. A második kórus általam kevésbé ismert német karácsonyi dalokkal lépett fel. Az utolsó vége az volt, hogy ne féljek, ne legyek szomorú, egyszer még úgyis találkozunk. Állítom, hogy mami és anyu ott volt velem. (Mondhatnám úgy is, hogy mindig velem vannak, csak most ez a csodás helyszín és a hangulat is hozzátett, hogy még közelebb éreztem őket.)

Az adventi vásár most is szép volt. (Vettek mami-horgolta kosárkát és terítőt is -szigorúan adományként-, nekem ez külön öröm.) És roppant ritka és nagyon jó, hogy minden babarci kollégámmal egyszerre lehettem egy időben, egy helyen.

M. vitt, segített a suliból lepakolni a paplakba, aztán a rendezvény végén jött értem. Így tudtam inni forralt bort, ami sikeresen felmelegítette a lábujjaimat, mert biza azok majd' lefagytak...)

Holnap a 9. munkanapom kezdődik egyhuzamban, úgyhogy lassan alvás.

Advent 1. vasárnapja

Egy meseszép fénykép. Mindent elmond.

Rajta anyu egyik adventi koszorúja. Mindig ő készítette, minden évben más fajtát, imádott kreatívkodni.

Ez pedig az én néhány adventim.

Ez itt anyu 2022-es koszorúja, az első és utolsó, amit Mohácson készített.

Tavaly már a húgom rakott össze egy egyszerű, cuki díszt, csak hogy legyen valami. Anyu ekkor már határozottan úton volt a szivárvány-hídon.

Ez az én ideim. Az alapja anyué, még együtt vettük tavaly ősszel az Oázisban.

Ma nagy-túráztam. Szorított az idő, időben haza akartam érni. Most csak Hőgyész...

... és Tamási.

R-nak is gyújtottam gyertyát (és kisírtam a szememet...).

Ugye siettem volna haza. Hát annyi vizet ittam vezetés közben (olyan melegem volt hazafelé rövid ujjúban, hogy be kellett kapcsoljam a hűtést...), hogy 3x meg kellett állnom...

Ezer lenne itthon a dolog, de azt hiszem, nem kezdek bele semmibe. Inkább korán megyek pihenni, holnaptól megint húzós hét jön...