Advent 1. vasárnapja

Egy meseszép fénykép. Mindent elmond.

Rajta anyu egyik adventi koszorúja. Mindig ő készítette, minden évben más fajtát, imádott kreatívkodni.

Ez pedig az én néhány adventim.

Ez itt anyu 2022-es koszorúja, az első és utolsó, amit Mohácson készített.

Tavaly már a húgom rakott össze egy egyszerű, cuki díszt, csak hogy legyen valami. Anyu ekkor már határozottan úton volt a szivárvány-hídon.

Ez az én ideim. Az alapja anyué, még együtt vettük tavaly ősszel az Oázisban.

Ma nagy-túráztam. Szorított az idő, időben haza akartam érni. Most csak Hőgyész...

... és Tamási.

R-nak is gyújtottam gyertyát (és kisírtam a szememet...).

Ugye siettem volna haza. Hát annyi vizet ittam vezetés közben (olyan melegem volt hazafelé rövid ujjúban, hogy be kellett kapcsoljam a hűtést...), hogy 3x meg kellett állnom...

Ezer lenne itthon a dolog, de azt hiszem, nem kezdek bele semmibe. Inkább korán megyek pihenni, holnaptól megint húzós hét jön...

Lassan egy éve...

Drága anyukám, két éve ilyenkor egy heted volt még Hőgyészen, aztán költöztél Mohácsra. Addig már mindent összecsomagoltál, két élet holmiját nézted és válogattad át, szortíroztad, dobozoltad, elajándékoztad. Mamiét és a sajátodét. Csak mostanában kezdem felfogni, mekkora fizikai és lelki erőt kívánt ez tőled. Habár segítettem, amennyit csak tudtam, embertelenül nehéz lehetett. A lelki oldalt megspékelte az is, hogy azon a nyáron adtuk otthonba mamit. Az anyukád került otthonba úgy, hogy apukádat már régebben, a bátyádat csak abban az évben vesztetted el. 

Lassan egy éve, hogy elkezdődött a borzalmasan hosszúnak tűnő, elviselhetetlenül kemény utazásod a szivárványon túlra. Holnap lesz egy éve, hogy megkaptad az első diagnózist, amikor én már tudtam, hogy valami új, valami félelmetes vár rád és rám is.

Egyre többször eszembe jutnak a múlt év eseményei. Hogy egy éve ezen a napon már mennyire vártam, hogy orvoshoz mész holnap, reméltem, hogy kapsz egy jó gyógyszert a derékfájásra, bár sejtettem, hogy más áll a háttérben, hiszen ekkorra már szinte alig tudtad ellátni magad.

25-én még jött érted N. és elvitt Szekszárdra a hőgyészi ház eladásának utolsó aláírásai miatt az ügyvédhez. Ekkor már nem tudtál volna kimenni a pályaudvarra és buszozni. Annyira erősen megmaradt bennem, ahogy aznap este ültünk a teraszodon. Nagyon fáradt voltál, alig beszéltél. Aztán egyszer csak pityeregni kezdtél és azt mondtad: most már jöhet, aminek jönnie kell...

Endo sztori

Két éve ezen a héten is speciálisan ettem. Kegyetlen fájdalmakkal és energiahiánnyal léteztem. A suliban a gyerekek már tudták, hogy műtétre megyek és sokat kérdeztek. Sok szervezéssel járt a műtétre készülés. Manapság is (főleg így, sulikezdés után) szörnyen fáradt tudok lenni, de akkor már abban elfáradtam, hogy felkeltem reggel az ágyból.

Egy hónap (és 3 nap) volt vissza a műtétig. Addig az operációig, ami nem jelent végleges megoldást, ha csak egyetlen nyálkahártya sejt is a testemben marad. Az endometriózis jelenleg nem gyógyítható, csak kezelhető. Százezrek szenvednek napi szinten, tíz emberből 8-9-nek méheltávolítás után is kiújul a betegség, és a mai napig olvasok sok olyan esetről, amikor a nőgyógyász kiosztja a beteget, hogy csak alacsony a fájdalomküszöbe, igyon egy páleszt, ha fáj, az segít, ne hisztizzen, legyen felnőtt, szüljön, aztán rendben lesz (...). 

Ha beteg vagy, ha szó szerint a túlélésért harcolsz, ne add fel. Menj, amíg olyan orvost találsz, aki tud segíteni. Vagy bárkit, aki segíteni tud a megoldásban. A fájdalmas menstruáció NEM normális! Ne hagyd, hogy a lányod, unokád, nőrokonod vagy akár te évtizedekig szenvedjen, mint én.