10 éve Ausztriában dolgoztam.
9 éve Magyarországon voltam. Ebédre anyutól hozott bablevest ettem.
8 éve (istenem, mintha tegnap lett volna...!) Korneuburg és Budapest anyuval. Egy nap alatt levezetni majd' 1000 km-t (kb 10 óra vezetés), hát nem tudom, ma be merném-e vállalni.
Hat éve havazott. Mohácson is...
... és Hőgyészen is.
(Még mindig belefacsarodik a szívem, amikor a hőgyészi házról látok fotót vagy gondolok rá.)
Öt éve ezen a napon dobozoltam.
(Annyira irigylem az akkori önmagamat. Mert bármi történt, bármilyen fáradt voltam, dobozoltam.)
Négy éve sem írtam napi szinten blogot.
Három éve a műtét után két hónappal igyekeztem menedzselni a mindennapjaimat, nagyon nem volt könnyű.
Két éve anyu már mohácsi lakos volt. Voltam nála, adott rongyokat takarításhoz. Például a tekis gyerekkori törcsimet. Azóta is ez a takarítósom a teraszon, ma is használtam.
Tavaly már látszott, hogy anyu bármelyik pillanatban átléphet a szivárványkapun. Ezen a napon már 24 órája aludt. Be-bementem hozzá, és habár nem reagált, megsimiztem a homlokát, néha odaültem, fogtam a kezét, beszéltem hozzá, néha sírtam. Nagyon sovány volt már...
Idén végeztem a kert téliesítésével délelőtt. Délután munka: adventi vásár Babarcon. Idén először tudtam meghallgatni a templomban az adventi koncertet. Álomszép volt.
Az első kórus azokat az egyházi karácsonyi dalokat énekelte, amiket mamaitól tanultam. Csorogtak a könnyeim. A második kórus általam kevésbé ismert német karácsonyi dalokkal lépett fel. Az utolsó vége az volt, hogy ne féljek, ne legyek szomorú, egyszer még úgyis találkozunk. Állítom, hogy mami és anyu ott volt velem. (Mondhatnám úgy is, hogy mindig velem vannak, csak most ez a csodás helyszín és a hangulat is hozzátett, hogy még közelebb éreztem őket.)
Az adventi vásár most is szép volt. (Vettek mami-horgolta kosárkát és terítőt is -szigorúan adományként-, nekem ez külön öröm.) És roppant ritka és nagyon jó, hogy minden babarci kollégámmal egyszerre lehettem egy időben, egy helyen.
M. vitt, segített a suliból lepakolni a paplakba, aztán a rendezvény végén jött értem. Így tudtam inni forralt bort, ami sikeresen felmelegítette a lábujjaimat, mert biza azok majd' lefagytak...)
Holnap a 9. munkanapom kezdődik egyhuzamban, úgyhogy lassan alvás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése