Kedd (Mo. 14/9.)

Edzés előtt: 7 db oliva bogyó
Edzés: Asylum/Strength
Edzés után: kolbászos rántotta (10 kolbi, 2 toji, 1 ek sertészsír)

Snack: csokikrém (2 ek cocmas, 1 tk eritrit, 1 tk kakaópor, 1 ek kókuszreszelék, kis víz)

Vacsora: cigánypecsenye

A délelőtt a városban telt, ügyintézéssel. Aztán G-ral nyakunkba vettük Baranyát. Útba esett ez a hely, már ezerszer mentünk el mellette, most nem hagytuk ki. G. ott ebédelt, menüt.

Én egy natur salátát kértem, kihangsúlyozva megkértem a pincért, hogy se tejtermék, se cukor ne legyen benne. Káposzta, uborka, paradicsom. Ezt hozták. Az uborka cukros volt... Az egy dolog, hogy esetleg elfelejtette a pincér, mit kértem. És az a cukros lé nem tesz ki grammnyi cukrot. Ami nem oké: hogy nem küldtem vissza. Legközelebb, ha ilyen történik, visszavitetem és megmondom, hogy éttermi kritikus vagyok, és nem szeretnék negatív kritikát írni a Boszorkánykonyha magazin következő havi számában róluk, kapják össze magukat...

A hely egyébként meglepően modern és szép.

Majd Pécs. Dömörkapu. Előre neten leinformáltuk, jár a kisvasút. Vártunk, vártunk.

Majd a telefont a zárt ajtó alatti résen bedugva lefotóztam az épület belsejét, persze bent állt a mozdony. Telefonszámot is találtunk, fel is hívtam: csak hétvégente közlekedik. Könyörgöm, nem lehetne ezt a neten is frissíteni? Sebaj, tapasztalat: minden programot TELEFONON előre egyeztetni kell.

Körülnéztünk azért, nagyon szép arra fent az erdő. Visszafelé megálltunk és lenéztünk a városra.

A reggeli nekem nagyon jól kitartott ma is, azért a snacket vittem magammal, és mivel hazafelé én kirándultam (azaz G. vezetett és én így nézelődhettem), meg is tudtam enni a csokikrémet. Kábé 3-kor.

Beugrottunk az Árkádba, ahol összefutottam az édzsendemben I-val. I. volt általános sulis osztálytársam, akivel ezer éve találkoztunk utoljára. Úgy megörültem neki, hogy a nyakába ugrottam :) (Megjegyzem: régebben ilyet tőlem senki nem látott volna. Mert állandóan "disztingváltam", és sosem tudtam igazán kimutatni az érzéseimet. De mivel ezt tudom magamról, mostanában egyre inkább igyekszem őszintén mutatni, amit érzek. I-nak iszonyatosan örültem, hát nem rejtettem véka alá ezt az örömöt.) Beszélgettünk kicsit, és fülig ért a szám még utána is :) (Újabb megjegyzés: nagyon sok rokonunk, ismerősünk, barátunk a közelünkben lakik, de legalábbis elérhető távolságra. Sokszor hosszú évekig csak halogatjuk a látogatást, mert hogy milyen messze van. Érdekes, hogy életünkben nem teszünk meg pár kilométert, hogy találkozhassunk, egy temetésre pedig képesek vagyunk akár szabadságot is kivenni és száz kilométereket utazni...)

A lemenő nap köszöntött a ház mögött. Csodaszép volt, melengető fényű, barátságos. És hálásan köszönöm a Napnak, hogy így szórta ránk a fényét, ezen a szépséges, boldogságos szeptemberi kedden.

Antiketogén hasonlattal élve: az én cseresznyém a habos tortán a vacsora volt: c i g á ny p e cs e ny e! :) Nem kezdek el ódákat zengeni: rendszeres olvasóim tudják, mennyire odavagyok ezért az ételért :)

A -fejben- tervezett ételeket ettem ma. Nagyon szereti a szervezetem ezt az új beosztást, timeingot:

1. étkezés edzés előtt (kevés, full zsír)
2. étkezés edzés után (itt van több fehérje, magas zsír, minimum CH)
3. étkezés délután (2 körül): snack (kevés, zsírcentrikus)
4. étkezés este (6 körül): gyakorlatilag ez a főétkezés.

Edzés mindig reggel van. A héten az Asylum, amitől most is nehezemre esik a gépelés, mert szó szerint még a hónaljamban is izomlázam van, a többi tagomról nem is beszélve.

Meglátom, hogy válik majd be, eddig nagyon oké.

Ma sok lett a kalória, sok a zsír, de őszintén megmondom: nekem ez jön be a legjobban. (És ugye az edzés nem sétagalopp, egész délelőtt mászkera volt és délután sem kevés mozgás.)

1264 kcal, 44g F, 3g CH, 115g zsír

A program holnap is Pécs, sok okból. De előtte edzés, reggel. No meg dobozolás :)

Kedd

Tegnap a strand után mindannyian rendesen elfáradtunk :)

Ennek ellenére ma is program volt, amolyan "omega bolhás" (ez családi szlogen). Így délelőtt elintéztük, amit kellett és megbeszéltük, elkészítettük és összecsomagoltuk a napi elemózsiát. A cukorbetegnek, a fényevőnek, a ketogénesnek és a majdnem hagyományosan evőnek. A gyerekek is önállóan tették mindezt, M. kiszámolta az előírt szénhidrát mennyiségnek megfelelő ételt, lemérte... Profi a srác. Tudtuk, hogy M. ebédje a kocsiban ér majd minket, így az dobozba került, mellé evőeszköz, szalvéta. P., a húga tünemény: ő is dobozba kérte, hogy majd ő is akkor eszik, amikor M. Én nem ettem, a reggeli rántotta után még egyáltalán nem voltam éhes :)

Úticél: Pörböly, erdei kisvasút. Csodaszép, maximálisan modern, tiszta fogadó épület, maximálisan kedves személyzet, le a kalappal.

Én hulla fáradt voltam (két és fél hónapja nem alszom...), a gyerekek sem voltak túl fittek (ugye tegnapi strand egész nap), jó is volt ez így. A vonaton nem éreztük a hőséget sem. Eleve erdőben voltunk, és jól járt a levegő a nyitott vagonban.

Meseszép a környék, érdekesek a régi mozdonyok, finom volt a kávé :)

A gyerekek Budapesten élnek, nagy élmény volt nekik, hogy először életükben láttak őzeket, szarvast, és hazafelé egy nagy vaddisznó családot is.

Az első megállónál volt egy hatalmas játszótér, ki is próbáltak mindent.

Én inkább az árnyékban fotóztam.

A második megállónál több idő volt, kis erdei séta után fel lehetett mászni a madár kilátóba, ahonnan mesés kilátás nyílt egy öbölre.

Amíg vártunk a vissza induló vonatra, közeli kapcsolatba kerültünk egy állatfajjal: szanaszét csipkedtek minket a szúnyogok... :)

Pörbölyről tovább mentünk Bajára. A gyerekek még itt sem jártak, hát itt volt az ideje.

Először sétáltunk kicsit a Sugó parton, de irtó meleg volt (35 fok), nagyon tűzött a nap, fáradtak voltunk, így inkább bementünk a városba, ott sétáltunk kicsit.

R: rántotta sonkával
"Nass": pár falat kolbász. Amire persze a kis fényevő is rácuppant :)

V: hagymás-paprikás-gombás csirkemell (sósan és erős paprikázva).

Esti desszert: 2 szelet sült szalonna :)

A vacsora, inzulin adás után én mosogattam, a többiek pedig hatalmasat játszottak. Volt nevetés, rohangálás, sikítozás. Néha láttam is őket a konyhában a mosogatónál: én voltam a "ház" :)

Este nyolcra mennünk kellett a pályaudvarra, vendégünk érkezett, a húgom :) Volt ám élmény-mesélés, fénykép nézegetés! A gyerekek jól vannak, szép barnák, így a kis barnuló tündérekkel holnap egy kicsit nagyobb volumenű program következik, számukra egy totális újdonság. De erről majd holnap :)

Habár olyan fáradt vagyok, hogy Bajáról hazafelé már szó szerint nem bírtam vezetni, az alvás még nem megy, de holnap is kitámasztom majd a szemhéjaimat valamivel :)

Megjegyzés: a ketogén menü pofon egyszerű. Mivel nem eszem egész nap, nagyon kevés a mosogatnivaló, gyorsan elő- és elkészíthető. És a gyerekeket aktívan bevonva a készülődésbe nem gond egy családban a négy felé főzés sem. (No azért nem bánnám, ha néha a mosogatásba is besegítenének... ;-) )