A következő címkéjű bejegyzések mutatása: lábujj. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: lábujj. Összes bejegyzés megjelenítése

2023. augusztus 8., kedd

Kislábujj

2022. június 23-án rúgtam bele a szekrénybe. A következő kép...


... mai...

Még mindig annyira fáj, mintha egy hónapja történt volna, pedig 14 hónapja.

Létezhet, hogy zúzódás ennyi idő alatt sem gyógyul és ennyire szörnyen fáj még mindig? (Orvos látta, röntgenezték, elhangzott: nincs törés. Pihentettem, jegeltem anno.)

 

2022. augusztus 2., kedd

Kedd

Klassz, hogy fölöttünk még este fél 9-kor is újítódik a lakás fúrással, fűrésszel, egyebekkel... Bár nem sokat voltam ma itthon.

Ritkán írok, így ritkán van szó az étkezésről is, de azért szoktam enni. 😁 Ez a mai reggeli:


Utána kicsit itthon, majd irány a város. Ebédre haza. Aztán "szobalány-szolgálat" A-nál.


Majd még egyszer bolt (A-nak). Ezt azért nem bántam, mert habár sajgott a lábam, volt 2 zivatar előtte. Az első után brutál párával nyomakodott a hőség, a második után viszont sokkal hűvösebb lett.

Apropó: a lábam. Június 23-án történt a baleset. Lassan 6 hete. Sokat javult a helyzet, de korántsem jó. Még mindig pirosas-lilás és picit dagadt (folyamatosan), pedig 1 hétig 100%-ban pihentettem, jegeltem és utána sem erőltettem egy hétig. No és fáj. A nap végére rosszabb. Mindez csupán helyzetjelentés, nem panasz. (Azóta kétszer rúgtam valamibe a jobb kis lábujjammal, de ezek normál szabadrúgások voltak, egy óra múlva már nem fájtak.)


Ma már volt egy kis munka (szabi ide vagy oda), és hamarosan sulikezdés. Kérdőjel, kérdőjel, kérdőjel. Jönnek az új nemzeti tankönyvek, amiket még nem láttam. Először azt fogom megnézni, a negyedikes környezetben megyék vannak-e vagy vármegyék. Meg még milyen egyéb m@rhaságok, amiket nem fogok lenyomni egy prüntyő torkán sem. 😉😇 Persze, ha egyáltalán kezdünk. Persze, ha egyáltalán kezdhetek. Két hét alatt még rengeteg víz lefolyik a Dunán... Azé' remélem, hogy a páyaorientácijóba maj' belehetépí teni esztet a dolgot itten(nék), mer' nagyon akarnám, hogy a jövő közjószágaji okossak legyenek meg bátorok...

2022. június 23., csütörtök

Baleset

Hogyan máshogy kezdődhetett volna a mai napom, mint a traumatológián... Hajnalban sikeresen belerúgtam egy szekrény sarkába a bal kis lábujjammal, a jobb lábszáramról csak lenyúzódott egy kis rész. Habár mosdóból visszafelé történt, majdnem bepisiltem a fájdalomtól. Azonnal megdagadt és bekékült, de hajnali 2 volt, hát megpróbáltam visszaaludni. Reggel aztán nem lett jobb a helyzet. (Itt most ugrok a sztoriban, volt sok szervezés több minden miatt.) Sikerült az ügyeletet elérni telefonon, ott kértem tanácsot, kell-e/kinek megmutatni a lábamat. M. elvitt a traumatológiára, 8 után már a röntgenben voltam. Az orvos 9-től rendelt, 10 előtt valamennyivel kerültem be. (Rengetegen (!) voltak.) Szerencsére nincs törés. Kaptam fájdalomcsillapítót, jegelni kell, pihentetni. Kb 1 hét múlva számíthatok jó állapotra. (A 3,-ról le és fel szép menet volt, M. egy lábujjközös papucsában, mert a saját lábbelim egyikébe sem tudtam megmaradni.)

Ebéd után aludtam egyet, majd ránéztem a lábamra: bedagadt az egész lábfejem. Ja, hát ugye jegelni kellene... Hát innentől jegelem. Volt, hogy duplán. 😁


Meglepő volt a kórházban, hogy simán beengedtek, kísérővel, hogy folyamatos volt az ellátás a röntgenen is, a szakrendelőben is, mindenki kedves volt, nyugodt, készséges, pedig tényleg lépni nem lehetett a folyosón, annyi volt a beteg. És igen: kegyetlenül sajog-lüktet-fáj a lábujjam, de el fog múlni, ez legyen a legnagyobb bajom az életben.