Kórházi csomag

Mamikám még talán 80 éves sem volt, amikor úgy havonta egyszer megmutatta a bármilyen eshetőségre összerakott kórházi csomagját és egy másikat: az "ez legyen rajtam a temetésen" elnevezésűt.

Anyu még nem volt a "derékfájása" miatt orvosnál, amikor egyszer megkért, vegyem le onnan fentről azt a nagy, fekete táskát. Az volt a kórházi csomagja. (Levettem, az ablak alá került és ott is maradt vízkeresztig.) Amikor anyu elment és elkezdtem kipakolni a lakását, sor került a fekete táskára is. Nagy volt és elég nehéz, benne szó szerint minden, amire csak egy kórházi tartózkodás alatt szükség lehet. Mindez olyan gyönyörűen becsomagolva, ahogy csak anyu tudott pakolni. (Mert nagyon tudott.) 

Amikor most júniusban kórházba kerültem, semmi nem volt nálam, az otthoni alvós ruhában vitt a mentő a sürgősségire, majd egy másik mentő onnan a kórházba Pécsre. Másnap hozott be M. egy-két nagyon szükséges dolgot, például néhány hosszabb pólót, mert hálóingem nincs, mindig alsónemű-trikó kombóban alszom.

Augusztus 5-én írtak ki műtétre, akkor kaptam egy listát arról, miket kell majd vinnem. És akkor kezdtem el összeszedni a dolgokat. 23 napja. Ennyi ideje készítem, mert a fájdalom miatt roppant korlátozottak a lehetőségeim bármire is.

Augusztus 10-e körül egyszer nagy bátran begyógyszereztem magam, autóba ültem és elindultam hálóinget vásárolni. Kemény menet volt 10/7-8-cal, de ma már áldom az eszemet, mert azóta sajnos egyre több a fájdalom, ma már képtelen lennék egyedül kocsiba ülni és nem is mernék. Meglett a két hálóing. (Remélem, még jók rám, mert azóta 20 deka híján 70 kiló vagyok...)

Szóval fogtam egy sporttáskát (jóval kisebb, mint anyué volt) és nagyon lassan kerültek bele a dolgok a listáról.

Ma reggel 10/7-tel ébredtem, ami percek alatt felszökött 10/ durva 9-re, így jött a koktél és jó ideig az ágy. Szerencsére hatott a gyógyszer, 10/5-re levitte a kínokat, ilyen jól már régen voltam, mondtam is M-nak viccesen, hogy akár táncba is mehetnék. Ritkák az ilyen jó időszakok (és sosem tudom, meddig tart), amikor nem azt érzem, hogy menten elájulok, nem elviselhetetlenül szúr-görcsöl-nyom-feszít-hasogat, és mivel most ez az egyik legfontosabb, és amiért bízom benne, hogy egyszer csak csörög a telefon és azt mondják: előhozták a műtétemet, égetően meg kell lennie a kórházi csomagomnak, nem haboztam, villámgyorsan (értsd lassan, megfontoltan lépkedve, nem hajolgatva, óvatosan, közben vizet kortyolgatva) megkerestem és bepakoltam a még hiányzó ezt-azt, közben kihúztam a listáról, ami a táskába került. Fáslit kell még szereznem és egy cetlire felírtam a telót, töltőt, pénztárcát.

Jelentem: kész.

Nagy kő esett le a szívemről.

Első kontroll

Híres vagyok (magamnak) arról, hogy amit el lehet rontani, azt elrontom, amit el lehet szúrni, azt elszúrom. Ma bejelentkezéskor a kontrollra mondom, hogy időpontra jöttem, 11 órára. A hölgy: nem, 13 órára van időpontja, és mutatja a kórházi zárójelentésemet. Hát elsőre levert a víz. 35-ször olvastam el a papírt, és így is benéztem: nem 11, hanem 1...

kép forrása

Készült egy röntgen. Aztán (1 előtt) konzultáció az orvossal. A kövem nem mozdult, a stent a helyén, minden fizikai tünetem normális (néha véres vizelet, gyakorli vizelési inger, fájdalmas ürítés, fáradtság, gyengeség, fájdalom...). Július 17-én ESWL kőzúzás, augusztus elején kontroll. Megkérdeztem, tudom-e magam intézni kocsival. Nem, mert bódításban zúznak majd, bent kell maradnom, amíg kitisztul a vizelet, pár órára megfigyelnek, aztán lehet menni haza, utasként. A stent marad. Akkor is, ha nem viselem jól. Bármit csinálhatok, bárhová mehetek, csak mindent nagyon odafigyelve, és mindig legyen nálam fájdalomcsillapító. Ha extrém vérzés, láz, extrém fájdalom jelentkezik, azonnal klinika.

47 évesen diagnosztizáltam magam endometriózissal. 33 év kínszenvedés után. A méheltávolító műtét után beszéltem az Öreggel, hogy hálásan köszönöm, nekem ez a három évtizednyi szenvedés egy életre elég volt. Akkor még anyu is ápolt, mamival is meg tudtam beszélni (ő is átesett ezen). 2021 októberében műtöttek, anyu túl volt az emlődaganat procedúrán és jól volt. Aztán mami demens lett, otthonba kellett adnunk, meghalt keresztapám, anyu sekunder rákban, és rá négy hónapra mami is. Attól kezdve nem tudtam aludni több mint egy évig. Szenvedek a munkahelyemen. (A többibe nem megyek most bele.) És június közepén jött "a semmiből" a vesebaj. 

A vesebetegségeknek (mint sok más betegségnek) is vannak/lehetnek életmódbeli, genetikai kiváltó tényezői. Az elsőnek adtam rendesen (napi 1 dl víz, egész napi nem vizelés, carul evés, semmi mozgás, rengeteg stressz ...), a második is ül. Emellett én hiszek benne, hogy a lelki oldal is hozzátehet. Sokat olvasok mostanában a vesebetegségről, a vesékről, a vesekőről, és bizony bárhol előkerül a lelki oldal, az is betalál. A genetikán nem, az életmódon és a lelki dolgokon tudnék változtatni...

Urológiai Klinika 5. nap, zárójelentés

Hárman voltunk a 12-es szobában az osztályon. Szerencsére hasonló gondolkodásúak. Sokat segítettek nekem a lányok. (Tegnap "osztálykiránduláson"voltunk, együtt sétáltunk az osztályon, ma pedig egyszerre engedtek haza minket.)

Szerencse volt a helyzetemben az is, hogy M. végig otthon volt, nem dolgozott, tudott szombaton mentőt hívni, ott lenni a sürgősségin, jönni a másik mentő után Pécsre, tudott behozni nekem dolgokat, jönni látogatni és ma hazahozni.

Itthon.

8-10 percenként pisilés. Nehezen megy, fáj, csíp, hólyaghurutos időkben volt ilyen, de a katéter miatt van biztosan, majd jobb lesz.

Fájdalomcsillapító nélkül még nem tudok lenni, de előre szóltak, hogy számítsak erre.

Ma délután tudtam elolvasni a leleteimet és a zárójelentést. 3 hét fizikai kíméletes létezés javasolt, antibiotikum egy hétig, szintén eddig bő folyadékfogyasztás, izomlazító szedés, fájdalomcsillapítás. Július 4-én kontroll, és ha minden adott lesz hozzá, vesekő zúzás (ESWL).

Elsősorban aludni szeretnék. A sok fájdalom sokat kivett belőlem, és a kórházban nagyon keveset sikerült aludnom. Remélem, itthon jobban fog menni.

Itt szeretném megköszönni mindenkinek a sok érdeklődést, üzenetet, telefonhívást, rám gondolást. 

Urológiai Klinika 5. nap

Éjjel nem sikerült megtalálni a jó alvási pozíciót. Olyannyira nem, hogy amikor már nyöszörögtem a fájdalomtól, a szobatársam nővért hívott. Kaptam egy jó kis vénás fájdalomcsillapítót, pár perc alatt hatni kezdett, és utána nem fájt sem a drót, sem a fejem, sem a vállam, sem a katéter, semmi. Megnyugtató volt, hogy a nővér azt mondta, hogy ez reggelig hatni fog. Betettem a füldugót és elaludtam. Hajnali 3-kor arra ébredtem: feszít a drót. Mocorogtam kicsit, jártam egyet, közben megbeszéltem magammal: a gyógyszer reggelig hat. Visszafeküdtem és visszaaludtam.

Reggel a szokásos itteni protokoll. Kaptam még fájdalomcsillapítót, egy vénás antibiotikumot, kivették a katétert, megkaptam a zárójelentést és a további instrukciókat, jön értem M.

Urológiai Klinika 4. nap

Elég kemény éjszaka volt. Órákig győzködtem magam, hogy de igen, fáj annyira, hogy csengessek. Elviselhetetlen volt már a katéter, a bal vesém is fájt. Az éjszakás nővér átnézte és megigazította a katétert, kaptam fájdalomcsillapítót, beraktam a füldugót és nagyon sokára elaludtam.

Reggel fél 6-tól itt nagyüzem van. Két kis vizit, takarítás, reggeli, vérnyomás mérés, nekem antibiotikum (óriás fecskendő, brrr), vérvétel a kontroll laborhoz, ágyazós nővérkék, pihenni képtelenség.

Ebéd után tudtam egy-másfél órányit bóbicálni.

Délután jött M.

A reggeli viziten szó volt róla, hogy talán ma kikerülhet a katéter, de sajnos maradt. A hét közepi hazamenetelről is beszélt két doki...

A "drótomat" napról napra egyre jobban érzem. A roppant zavaró és a fájdalmas határán van ma.

Mai étek (megjegyzések nélkül):

Esti vizit. Holnap kiveszik a katétert és mehetek haza. 

Tusolás. Branül a bal kézfejemben, sajog, az előző helye a bal könyökhajlatomban nagyon érzékeny, alul lóg a katéter, kellemes logisztika egy tisztálkodás.

Ennél még szuperebb lesz ma éjjel is egy olyan pozíciót találnom, hogy a fájdalmat, nyomást, szorítást, sajgást minimalizáljam. No de ez már csak egy. 

Urológiai Klinika 3. nap este

Az esti vizit után kiderült, hogy a reggeli röntgen rendben, ha minden jól megy, a hét közepén hazaengedhetnek. Üröm az örömben, hogy kb 6 hét múlva kiveszik a vesekövet.

Sztent

Hogy el tudjátok képzelni, mi az a sztent.

Az a drót a veséből a hugyhólyagba.

Urológiai Klinika 3. nap délután

Ebéd:

Szörnyen nyomott, fülledt levegő.

Befejeztem a Krétában a jegyek lezárását. (Ha azt mondom, hogy erőmön felül teljesítettem, nem túlzok.)

Jött M. látogatni, meghozta a kis esőt és a kellemesebb hőmérsékletet is.

Vacsora. Kivételesen nem szendvics, hanem tésztasaláta és banán.

Igen, csak így, az ágyon ülve...

Minden bajom elviselhető, kivéve egyet: a katéter és a sztent együttesét. Nem túlzás: falkaparós, szinte elviselhetetlen érzés egy embertelenül erős vizelési ingerrel, ez így kicsinál. (Tudom: türelem...) Lassan esti vizit, vérhigító, fájdalomcsillapító, egyéb nyalánkságok.

Igyekszem, de már egyre kevesebbet bírok inni. Még 2.5 deci kell a mai 2 literhez.

Istenem, remélem, ha kiveszik a katétert, jelentős mértékben megkönnyebbülök.

Urológiai Klinika 3. nap, délelőtt

A kórteremben irdatlan meleg van. A mi klímánk nem működik. Az éjjel semmit nem aludtam, hajnalban bóbiskoltam kb. másfél órát. Közben kértem fájdalomcsillapítót.

Hajnali fél 5-től hatalmas mászkálás. Vérnyomás mérés, folyadék bevitel és folyadék ürítés bediktálása, kanül kiszedés, gyógyszeres nővér (írtak ki nekem napi 3x fájdalomcsillapítót), új kanül szúrás, antibiotikum, kontroll röntgen, folyamatos katéter zacskó ürítés (magunk csináljuk). És vízivás, azt folyamatosan tolni kell.

Tegnap találtam egy raktár -társalgót, oda vonultam át a tegnap behozatott sulis laptopommal, mert le kell zárni a gyerekek év végi jegyeit.

Lassan, de haladok.

Hamarosan ebéd.

Délután

Nincs unalom. Délután megint begörcsöltem. Kaptam vénás fájdalomcsillapítót, segített. De nem múlt el teljesen a fájdalom. Aludtam egyet, utána jobb lett. Azt mondták, hogy ez bármikor előfordulhat, ezért is kell bent maradnom. És hogy ezt a stentet is meg kell szokni. Meg még kapom a vénás antibiotikumot is.

Derült égből életmentő műtét

Tegnap reggel felébredtem fél 6-kor. Kimentem a mosdóba, és amikor indultam vissza, hirtelen levert a víz, alig bírtam megtartani magam a lábamon, olyan fájdalmat éreztem, hogy ihaj. Mint később kiderült, vesegörcsöm lett. Hánytam, közben M. hívta a mentőket. Mozdulni nem tudtam a fájdalomtól, nem kaptam levegőt. Hordozó székben vittek le a mentőbe. A mohácsi sürgősségin mindenféle vizsgálat (labor, EKG, röntgen, feltöltéses CT, mivel nem tudtam kimenni a mosdóba, kaptam katétert). Nem ehettem, de nem is ihattam, pedig borzalmasan szomjas voltam. Ment az infúzió és a fájdalomcsillapító vénásan, de nem nagyon hatott, megmozdulni sem tudtam, csak nyöszörögtem, igyekeztem nem ordítani, mert jó pár beteg volt még a szobában. Kiderült, hogy van egy nagy vesekövem, ami a vesém kérgét megsértette és kipukkasztott egy úgynevezett kelyhet, így a veséből a vizelet nem a hugyhólyagba, hanem a hasüregbe ürült. Ezért mentőt hívtak, sürgősségi életmentő műtét Pécsen az Urológiai Klinikán. Éber műtét volt helyi érzéstelenítéssel, a hugycsövön keresztül endoszkóppal egy stentet keszítettek, ami a veséből a vizelet a hugyhólyagba tereli. Borzalmasan fájt, de amint kész lett, a fájdalmam 80 %-a elmúlt. A katéter maradt, egyelőre csodaszép színű véres vizelet távozik és ez így lesz még pár napig. A vesém csak kicsit fáj, egyelőre teljesen elviselhető. Lehet, hogy egy hétig itt kell maradnom. (M. szerencsére nem dolgozott tegnap, mindent intézett, nélküle ezt nem tudom, hogy csináltam volna.)

Ember tervez...

 

A sztori jön, ha kifújtam magam a műtét után.

Húsvét és másnapja

2016-ban írtam húsvétkor:

Sokszor képesek vagyunk sötétnek látni a világot, szürkének az életet, negatívnak látjuk a körülményeket, engedjük, hogy ezek határozzák meg a hangulatunkat. Ha kicsit kinézünk a saját, gondolatokkal telepakolt fejünkből, ha kicsit kinyitjuk a szemünket -és a szívünket-, csodákat láthatunk. Olyan dolgokat, amik nem magától értetődőek, hanem hálára érdemesek.

Habár hideg van, nyirkos idő, kandikál a nap. Ott van és egyszer ki is fog sütni. Mindezt láthatom. Az albérletben díszlik az anyutól kapott barka. Háttérben a száradó ruháim. Van mosógép, víz, mosószer, amiben kimoshattam, sőt van ruhám, nem is kevés. Fő a húsvéti sonka. Mindössze két lábosom van, de a nagyobbikba pont belefért. Van mit ennem, sőt kicsit az ünnepre is tudtam készülni. Van még egy nagymamám, aki majd' 90 évesen még gyönyörűségeket tud készíteni, kézzel. Ma is ehettem a kedvenc vajas-paprikás saját kenyeremet. És megyek anyuékhoz, egy kis családi csajos hétvégére, ott lesz négy generáció. :)

Szívből kívánom a napfényt mindegyikőtök lelkébe! Én ezzel kívánok szép ünnepet.

Másnap Hőgyészen húsvétoztunk: anyuval, mamival, unokahúgommal. Anyu sütött főzött, tartalmasan, szeretetben telt az ünnep.

2007-2018-ig kevésszer voltam itthon húsvétkor, legtöbbször külföldön dolgoztam.

2020-ban minden addiginál másabb volt a húsvét. Egyrészt a "pándémia" miatt, de ami a családunknak ennél sokkal fontosabb volt: anyut húsvét után műtötték rosszindulatú emlődaganat miatt... Emlékszem, készült egy túrós süti, csak hogy legyen valami...

2021-ben Hőgyészen volt újra a húsvétolás. Még a hőgyészi házban, a mindig csodaszép kerttel...

... még mamival és anyuval, anyu mennyei étkeivel...

Tavaly (igen, tavaly, csak egy éve...) ilyenkor anyu már Mohácson lakott, átmentünk hozzá is húsvétolni (kis barkáccsal).

Az idei húsvét jelentősen más volt...

Ez a kép Hőgyészen készült, öt éve. M. fotózta. Nagyon jól szimbolizálja azt, ahogy mi éreztünk/érzünk egymás iránt. (És 2 napja most először pityeredtem el, amikor ezt leírtam és megnéztem a képet.) M. szerencsére még itt van. Anyu már az angyalokhoz költözött, 5 nap híján 3 hónapja. Mamikám kórházban van.

Ma R., unokaöcsém és Cs. volt látogatni, előtte egy nap híján (amikor húgomék és unokanővérem keresztanyummal látogattak) minden nap mentem mamihoz. Annyira örül a látogatónak, olyan hálás, ezerszer megköszöni. Jól van. Ugyanolyan jól tűri a fájdalmat, mint anyu... Holnap vagy szerdán hazaengedik.

Semmi (de semmi) ünnepi hangulatom, a húsvétot M. intézte leginkább. De festettem tojást...

És szanáltam megint: most egy nagy szatyor ruhát.

Volt "húsvétos" étkezés is. (M-nak köszönhetően.)

Maminak vittem tegnap kompótot, kalácsot. A kompót nagyon bejött neki, azt mondta: ennél jobbat nem hozhattam volna, nagyon finom, "olyan kräftig, igazi kompót".

...

M. hetek óta igyekszik engem kimozdítani. Annyi a tennivaló, és vagy ő dolgozik, vagy én, vagy ő nagyon fáradt, vagy én, hogy eddig nem jött össze a "kirándulás". Ma viszont mentünk. A Mecsekbe, medvehagymázni. 

Iszonyat meleg volt (2.-3. napja sajnos nyár van, 26+ fokkal), de szedtünk levelet. M. el is készítette a pestot, én pedig lépcsőház-túrára indultam a maradék zölddel. Szoktunk vinni pár helyre. M. nagyon örült, V. is, vele el is beszélgettem vagy egy órát, B.-től pedig kaptunk cserébe egy tányér sütit. Pl. kozák sapkát, amit imádok, és amit anyu szokott nagy ritkán készíteni.

Csütörtök

Hatig sikerült aludnom. A délelőtt nagy része itthon telt, aztán masszázs. Még karácsonyra kaptam az ajándékutalványt, most sikerült mennem. Nagyon stresszes vagyok, mindenhol csomók, letapadások. 

Onnan anyuhoz mentem, kerestem maminak hálóinget, zoknit. Aztán hazaugrottam még és indultam Szekszárdra.

Mamit megműtötték. Sikerült összecsavarozni a törést. Nagyon rosszul ébredt. Fizikailag jól van. Fájdalmakra panaszkodott, kértem neki fájdalomcsillapítót...

Meghozták a vacsoráját is... Kértem a nővérkét, amikor jött összeszedni a maradékot, hogy ne vigye el mamiét, próbálják később megetetni, szörnyen éhes lehet (hangosan korgott a gyomra). Megitatnom sikerült.

Maminak fogalma sincs, hol van, nem jut el az agyáig, hogy kórházban van és megműtötték a lábát. Igazi demens-demens, csak hajtogatja a dolgit meglehetősen fülsértő hangerővel, mindenáron azt akarta, hogy öltöztessem fel és menjünk innen. Görcsösen kapaszkodott az ágyrácsba és emelgette a jobb lábát, hogy márpedig ő kimegy pisilni (katétere van) (...). Azt sem fogta fel, amikor búcsúztam, nem értette, miért hagyom ott, ő miért nem jöhet. De azt megkérdezte: "Mit főzött anyu?".

Este 7 volt megint, amire hazaértem. 

Holnap más látogat, én majd telefonon várom a híreket.

Baleset

Hogyan máshogy kezdődhetett volna a mai napom, mint a traumatológián... Hajnalban sikeresen belerúgtam egy szekrény sarkába a bal kis lábujjammal, a jobb lábszáramról csak lenyúzódott egy kis rész. Habár mosdóból visszafelé történt, majdnem bepisiltem a fájdalomtól. Azonnal megdagadt és bekékült, de hajnali 2 volt, hát megpróbáltam visszaaludni. Reggel aztán nem lett jobb a helyzet. (Itt most ugrok a sztoriban, volt sok szervezés több minden miatt.) Sikerült az ügyeletet elérni telefonon, ott kértem tanácsot, kell-e/kinek megmutatni a lábamat. M. elvitt a traumatológiára, 8 után már a röntgenben voltam. Az orvos 9-től rendelt, 10 előtt valamennyivel kerültem be. (Rengetegen (!) voltak.) Szerencsére nincs törés. Kaptam fájdalomcsillapítót, jegelni kell, pihentetni. Kb 1 hét múlva számíthatok jó állapotra. (A 3,-ról le és fel szép menet volt, M. egy lábujjközös papucsában, mert a saját lábbelim egyikébe sem tudtam megmaradni.)

Ebéd után aludtam egyet, majd ránéztem a lábamra: bedagadt az egész lábfejem. Ja, hát ugye jegelni kellene... Hát innentől jegelem. Volt, hogy duplán. 😁

Meglepő volt a kórházban, hogy simán beengedtek, kísérővel, hogy folyamatos volt az ellátás a röntgenen is, a szakrendelőben is, mindenki kedves volt, nyugodt, készséges, pedig tényleg lépni nem lehetett a folyosón, annyi volt a beteg. És igen: kegyetlenül sajog-lüktet-fáj a lábujjam, de el fog múlni, ez legyen a legnagyobb bajom az életben.

 

Műtét előtt: szervezés

A műtét előtt szervezések:

- a professzor kimondta: műteni kell (aug. 23.)

- annak eldöntése részemről, hogy TB alapon (akár 1.5-2 év várakozással), egy idegen, nem specialista orvos műtsön, "ingyen", vagy a saját orvosom, aki endometriózis specialista, magán úton (viszonylag gyorsan), kemény pénzért

- ajánlatkérés a magánklinikától (aug. 24.)

- az ajánlat megérkezik (aug. 25.): időpont 2 hónapon belül, kölcsönkérhető (és nehezen, lassan, de visszafizethető) összeg

- döntés (aug. 25.): Da Vinci Magánklinika.

A műtét időpontja: október 15.

- munkáltató értesítése

- helyettes keresése

- az őszi szüneti szabadság átütemezése

- háziorvos asszisztensével értekezés: mehetek a műtét előtti 3. naptól táppénzre

- műtét előtti 7. napon helyettessel megbeszélés, 4. napon jön velem órákat nézni

Az időponttal egyszerre megkaptam a műtét előtti előkészületek listáját is.

- A műtétet megelőző héten könnyű diéta. Semmi puffasztó, semmi teljes kiőrlésű, semmi gyümölcs, semmi zöldség, semmi mag (...). 5. napja megy a diéta, hát nem mondanám egyszerűnek. És a 3 liter bubomentes víz sem csúszik le minden nap... A műtétet megelőző napon már csak leves levét ihatom, aznap éjféltől se ételt, se italt nem vehetek magamhoz.

- Megkaptam az elvégzendő vizsgálatok listáját is: labor, EKG, PCR teszt. A labor nem lesz TB-s, mivel október 28-ra tudtak volna időpontot adni a mohácsi kórházban, az meg ugye már a műtét után van... A teszt eleve pénzes, az EKG viszont TB alapon megy.

        - PCR tesztre időpontfoglalás.

        - EKG megszervezése.

        - Laborba időpont foglalás.

- A műtét előtt 4 napig fokozatos hashajtás is kell, ezt is leírták, mikor, mennyi, mivel. (Ezt is nekem kellett beszereznem.)

- A műtét hetén (azaz ezen a héten) hív majd Kinga (a klinika kapcsolattartója), hogy pontosan melyik nap (valószínű pénteken) és hánykor kell megjelennem a kórházban.

Ez volt a dolog hivatalos része. A többit nekem kellett kiderítenem, a család, néhány endo csoportos tag pedig sokat segített. Abban, hogy mit kell vinni a kórházba, mire számíthatok a műtét előtt, utána, mire készüljek itthon és mivel (sebkötözés, haskötő, sebkezelő krém, meddig lesz szükségem éjjel-nappal felügyeletre...).

Kölcsönkértem a műtét árát.

Elkészítettem a kórházi csomagomat: bő hálóing, papucs, víz+szívószál, törlőkendő, bő ruha hazautazáshoz, némi ropogtatnivaló, betétek, fájdalomcsillapító a hazaútra, a műtét díja, leletek.

Előkészítettem a hazaérkezés utáni cuccokat: haskötő, bő hálóing, nagypárnák pluszban (mert nem biztos, hogy tudok majd vízszintben feküdni), sebtapaszok, sebkezelő gél, fájdalomcsillapító, lázmérő.

Megvannak a cuccosok a rám vigyázóknak. Mivel gyakorlatilag nálam fognak lakni, ágynemű, kávé, a kért ásványvíz, kenyér, vaj, joghurt, tej, néhány alapvető alapanyag főzéshez, némi nasi. A bolt szerencsére közel van, még az is odatalál, aki nem ismerős errefelé.

Megvan a rám vigyázók beosztása október végéig. Persze ez függ attól, mennyire gyorsan megy a felépülés. Én rajta leszek, de türelmesnek kell majd lennem és megadnom a testemnek (a lélek még majd pluszban lesz) az elegendő, kellő időt a gyógyulásra.