A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kéz. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kéz. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. július 12., vasárnap

Tetőtől talpig

Haj

Hullik. Kb egy hónapja -I. kolléganőm javaslatára- naponta 2x befújom a fejbőrömet saját készítésű rozmaring főzettel. Utánanéztem: 3-6 hónap kell, amire eredmény látható, kitartó vagyok. (A hajhullás mindenesetre stagnál, nem fokozódott.)

Bőr

A tavalyi vese ruptúrás szereplésem óta sokat változott a bőröm. Sok helyen pergamen-szerű (mint mamié volt 94 évesen), máshol kirepedezik (könyök). Az arcbőröm rohamosan ráncosodik (igen, a korom is benne van, de tavaly óta feltűnően gyors a folyamat). Az alső lábszáram-bokám bőre pontos indikátor a folyadékfogyasztás tekintetében. Ha kevés a bevitel, milliméteres-két milliméteres darabokban hámlik. Mondjuk ilyen már régen volt, mert nagyon figyelek az ivásra, de azért félelmetes. (Tavaly tavasszal, amikor még nem tudtam, hogy gond van a vesémmel, ilyen hámlós volt, ijesztő, akkor még nem tudtam, mit tus jelezni.)


Szem

Megint romlott a látásom. Sokszor nagyítóval sem látom a betűket. A monitort rövid ideig tudom tolerálni. (Keddre van időpontom látásvizsgálatra.)


Torok-légzés

A klíma kikészíti. Totálisan. Pedig nincs túlzó hűtés. A kocsiban kénytelen vagyok bekapcsolni, különben elájulok, itthon igyekszem csak annyira hűteni, ha egyedül vagyok, amennyire muszáj. (Jövő héten megyek pulmo kontrollra.)

Váll

Ez a 3 közül az egyik olyan probléma, amit muszáj orvosolni. Minden nap végzek rá nyújtásokat-mozgásokat, nem segít. M. néha megmasszírozza, az nagyon sokat segít, de ha egy nap kimarad, megint ugyanúgy fáj. Méghozzá annyira, hogy nem tudok tőle éjjel aludni, nem tudom, hogy feküdjek, hogy ne sajogjon. Így holnapra van időpontom gyógymasszőrhöz.

Gyomor-emésztés-étkek

Amióta szabadságon vagyok, főzök. 90%-ban idényzöldségekből. Ma épp (és tegnap is) krumplis tészta volt ebédre M. készítette kovászos uborkával. A másfél hete kihúzott (idén 4.) fogam helye még érzékeny, a kovi ubi is megkínoz néha, ha véletlenül a fogam helyére harapok.


Ma is voltam a szomszéd lépcsőházban K. csodáiért, lesz miből főzni. :)


Kéz

A 2018-as kéz-balesetem óta a helyzet csak romlik. Ami a jobb kezemmel már gond: nem tudom felemelni a fedőt a lábosról. Nem tudom lecsavarni a kupakot a flakonokról. Fáj a sebességváltás és a kormányfogás. Papírlapokat borzasztó nehezen tudok megfogni. Fájdalmat okoz a gépelés, a zöldséghámozás. Nem tudom tartani a hajszárítót. Ha fáradt a kezem, a tollat sem bírom el, nehéz írni. Gond  fenék kitörlése sokszor. A könyv lapozása. (...) (Szetem Gyenge Dávidtól is kérek időpontot, anno ő tette elviselhetőbbé a dolgot.)

Alak-hízás

Néha, ha belenézek a tükörbe (ritkán), szemből nem túl feltűnő. Oldalról viszont brutál ez a plusz 10 kiló (kábé, régen mértem magam, de biztosan nem fogytam: folyamatosan hízom ki a ruháimat). M-val megbeszéltük és foglaltunk júli végére Gunarasra szállást. Oké, de én a bikinimet is kihíztam... Sokat kutakodtam a neten olyan bikini után, ami nem pattan az alsó úszógumi alá, hanem a hason marad. Rengeteg lehetőség van, no de a méret... Hiába adnak meg mérettáblázatot, én úgy szeretek megvenni egy ruhadarabot, ha felpróbáltam, ha érzem az anyagot, hogy hogy ér a bőrömhöz, látom, hogy milyen. Délután bevettem magam a városba, és először kapásból ott néztem meg, ahogy sikerült farmert is vennem. És láss csodát: ugyanaz a fazon volt, mint amit a neten is néztem, fele annyiért, így vettem kettőt, ha az egyik nem száradna meg, amire kell. A neten azért sem szeretek ilyesmit (se) venni, mert ma már a méretre nem igazán lehet adni. L-eset rendeltem volna, itt felpróbálva a 2XL-es volt pont jó...


Lábköröm

A nagylábujjaimon a köröm nem előre, hanem oldalra, a húsba nő 2 éve. Akinek van ilyen, tudja, mekkora fájdalom. B. egyszer -drasztikusan- rendbe tette, azóta próbáltam kordában tartani, de hát nem vagyok pedikűrös, eszközeim sincsenek... Kértem B-től is időpontot, de épp költözik a szalonnal, holnapután már tudok kérni időpontot.

Talp

A vállam és a kézfejem után/mellett ez jelenleg a 3. legégetőbb problémám. Mert hogy leginkább nem tudok ráállni a talpamra. B. -a pedikűrös- javasolta anno a szendvics kiképzésű talpbetétet, M. meg is hozta nekem, az a szaladgálós sportcipőmbe pont beleillik, és azzal kibírok egy napot. De pl. a Scholl szandálom, ami eddig tökéletes volt, már túl kemény, folyank a könnyeim pár óra után, ha azt viselem. A benti papucsom is rémálom, tegnap már beletettem a szendvicset (a betétet), mert nem lehetett elviselni a fájdalmat. Mezítláb sem jó. 

Lélek

Ebbe most nem megyek bele, túl bonyolult. Igyekszem egyszerűbbé tenni.

2017. december 8., péntek

Láncmese

Nagyon régen egy kis elsős mondta, amikor írtam a táblára: De szépen ír, Timi néni! Majd pár másodperc után csodálkozva (és rövid u-val): Uristen, Timi néni, maga tud írni?!
Ma délután én is azt mondom: Uristen! 


Ha csak minimális önbizalmam lett volna gyerekkoromban, talán nem kezdek el enni mindig, minden körülményben. Ha nem kezdek zabálni, valószínű, hogy nem híztam volna meg. Ha a húgom nem beszél rá 2006-ban egy netes társkeresőre, nem kerülök Mohácsra. Ha nem hangzik el Mohácson sok-sok éve a viccnek szánt "bálna vagy", és ha nem sértődök meg ezen, akkor nem jött volna a gondolat, hogy lefogyok. Nem kérdeztem, olvastam, tanultam volna az étkezésről, a mozgásról. Nem találtam volna ki saját recepteket. Valószínű eszembe se jutott volna másoknak is leírni a sikereimet és a kudarcaimat. De Cs. és mások rábeszéltek, hogy írjak blogot, így megszületett a Boszorkánykonyha. Ami által rengeteg embert ismerhettem meg, köztük K-t is, akit csak az Őrangyalomként emlegetek. Segített rengetegszer, például a tej dolgában is, és habár nagyon elfoglalt, bármivel fordultam hozzá, mindig segített. Amikor írtam neki a beütött kezemről, azt ajánlotta: hagyjam az orvost, és megadott egy pécsi címet, hova menjek el. Azért gondoltam: végigzongorázom először az orvost. Nem sikerült a dolgot orvosolni, viszont kijártam magamnak a röntgent. Semmi rendellenes nem látszik, csupán a IV. metacarpus-om még az V.-nél is rövidebb. Állítólag ez egy különlegesség. A fájdalom a csontjaimban semmit nem csökkent, így kaptam új fájdalomcsillapítóhoz receptet, amiről az orvos elmondta, hogy konkrétan egy drog, rendesen kiüti az embert, eszembe se jusson például autót vezetni..., persze nem váltottam ki. És ekkor kerestem meg Dávidod és kértem időpontot. Ez volt két napja. Ma pedig elmentem a kezelésre. 

Tán 3/4 óra múlva úgy jöttem ki, hogy olyan 90%-kal jobb volt a kezem!!! Kaptam kinezio tape-et is a végén és tanácsokat. És ha bármi gond van, neten kérdezhetek.

Közben is sokat beszélgettünk, kérdeztem is, és bizony van megoldás a szinte állandó trapéz izom fájdalomra is, és menni fog majd a teremben a váll edzés is, mert hogy nem a vállammal van a baj. Szóval fogok még menni Dávidhoz, akkor most már tegyük rendbe, ami általa/a segítségével rendbe tehető. 

A kezelés után Cafe Frei, M. javaslatára egy nicaraguai kávé, ami egyszerűen lenyűgözően mennyei volt, az pedig szinte hihetetlen, hogy a jobb kezemmel elbírtam a teli csészét!

Remélem, mindez nem álom, hanem ha holnap felébredek, akkor se lesz rosszabb a kezem.

2017. november 30., csütörtök

Csütörtök

Ma már eljutottam egy olyan szintre az ügyintézésben, hogy egy részem a képen látható macska lett. Ha az életnek az a célja bizonyos dolgok kálváriájával, hogy megtanítsa, hogy kiálljak magamért és kinyissam a számat, akkor roppant jó úton haladok, hiszen napi szinten kapom a feladatokat, és az "ezt egyszerűen nem hiszem el" és "a világon ilyen nincs" után már a "neked is boldog karácsonyt" b-vel kezdődő, igekötős változatáig is eljutottam (egyelőre gondolatban). A gond csak az, hogy ezzel még nem jutottam előrébb. De úgy látszik, meg kell tanulnom az asztalra csapni, fenyegetőzni, követelni, bejelentgetni ahhoz, hogy érdemben is haladjanak a dolgaim.

Balegyenes, mert a jobb kezem...

Iszonyatos ütést kapott, tény. Nem igazán akartam foglalkozni vele, mert máskor is ütöttem meg magam, lassan, de elmúlt. Öt hétig jártam így dolgozni, vezettem napi 60 km-t, de nemhogy javult volna, csak egyre jobban fájt. Már a karomat sem tudtam vízszintesig sem felemelni. Háziorvos-  megvizsgál, fájdalomcsillapító, beutaló a reumatológiára. Időpont egy hét múlva. Az orvos felháborodva veszi tudomásul a jelenlétemet, roppant gyors "vizsgálat" után receptek. Nem váltom ki, másnap magán orvos: vizsgálat, javaslat "nyugalomba helyezés, pihentetés, ha nem javul, röntgen javasolt (törés? Sudeck syndr.?)" A gyógyszereket kiváltom, 10025 Ft. Fájdalomcsillapító, érvédő, ebből kétféle, krém. Egy hét múlva háziorvos kontroll. A fájdalom nem csökkent, a karomat már tudom emelni. A doki nagyot néz a felírt gyógyszerekre. Mivel a bal kezem meleg, a sérült jéghideg, beutaló a neurológiára és az érsebészetre. Neurológia időpont dec. 19-re (ez az egy volt idénre, de az orvost ismerők szerint nem érdemes elmenni), érsebészetre március 5. (!) Persze mehetek privát is ugyanehhez az orvoshoz, ha szeretnék... 

Kb 2 hónap után a fájdalom valamelyest csökkent. És főleg a 3 középső ujjamra és a kéztőcsontra lokalizálódott. Ezek a csontok sajognak, a fájdalomcsillapító ellenére is, nyikorognak, "mocorognak", olyan érzés, mintha nem lenne mindegyik a helyén. A sérült kezemen az ujjak a 2. porcig szinte állandóan jéghidegek és kissé tompábban érzek velük. De úgy érzem, csak dobálnak ide meg oda. És nem történik semmi. Nem tudok naponta magán úton orvosokhoz járni, talán egy röntgent is kérhetnék privát... (Nem vagyok orvos, nem okoskodni akarok.) Ami tény: a bugyrom tele van ezzel az egésszel, fogalmam nincs, mire szedek érvédőket, és ha ez így megy tovább, nem a kezem lesz a legnagyobb bajom, mert infarktust kapok a stressztől...

Van nekem egy Őrangyalom, K., aki már az elején javasolta, hogy hagyjam az orvost, és el is irányított valakihez. Azt hiszem, ezúttal is igaza van, és gondolkodom rajta, hogy megfogadom a tanácsát.



2017. november 23., csütörtök

Bal kézzel

Bekrémezve, fáslizva. Egész ügyes vagyok bal kézzel. 🙂 A fotó nem a legjobb, az még nem megy jól ballal. Szegény bal kezem rendesen le van strapálva az utóbbi pár hétben, de nézzük a jó oldalát: legalább fejlesztem kicsit, ezáltal -állítólag- a jobb agyféltekém működését is serkentem.

Voltam egy másik helyen, megnézettem ott is a kezem. Ott legalább nem ordították le a fejem és alaposan meg is vizsgáltak. Azt mondták, ha két hét alatt nem javul jelentősen, akkor gond van, de ezt a két hetet adjam meg neki. Addig is használjam, de csak módjával, és pihentessen is fáslival. És hogy igaz, hogy nem kell mindenre azonnal fájdalomcsillapítót bekapkodni, de ez már az az eset, amikor rábeszélhetem magam (utálom a gyógyszereket, a gyógykenőcsöket, a gyógytapaszokat, belőlem nem élnének jól a gyógyszergyárak...). Holnap kiváltom a receptet...