"Nagy asztal"

Ma Budapesten, a húgoméknál. Húgom 50, a kislánya 20 éves januárban.

Ezt a vázát Piritől kaptam az 50. Születésnapomra. Arra gondoltam, lehetne egy "vándor-vázát" kreálni belőle. Én ma továbbadtam a húgomnak, tőle el lehetne vinni ajándékba valaki másnak (bárkinek) az 50. nagy napra. Olyan szép, olyan csajos, másnak is örömet szerezhetne. (Pirivel megbeszéltem, beleegyezett.)

"Nagy asztal": heten ültük körbe egy vendéglőben (gyalog 2 percre a húgoméktól). M., húgom, párja,  lányzója, fia, fia -gyönyörű- barátnője, én. Ők a legszűkebb családom, nekem nagy boldogság volt együtt lenni velük. Nem volt nagy ajándékozás, mert nem az a lényeg, de azért volt egy kis meglepetés. Tegnap éjjel jutott eszembe, hogy dupla kerek szülinap, azért egy torta vagy valami jelképes tortaszelet gyertyával milyen jó lenne. Írtam húgom fiának, meg tudja-e oldani. És megoldotta. Így nagy meglepetés volt, hogy én is csak fél órával a találkozó előtt tudtam meg, hogy elintézte R-val, sőt előbb mentek az étterembe, hátravitették, és csak az ebéd után hozattuk be, a két ünnepelt nagyon meglepődött és örült. :)

Húgomék decemberben költöztek másik lakásba, ami egyszerűen hihetetlenül barátságos, szép, egyedi, otthonos (...). Van még alakítani való, apróbb szerelések, ma sikerült összehozni a konyhai "okos világítás" távkapcsolóval irányítását és az egyik konnektort is működésre bírtuk. :) P. cicája, Kesuka tüncibogár, jó volt kicsit cicát simogatni is.

Sokat vezettem, hazafelé már kegyetlenül fáradt voltam (és az eső is rázendített, sötét is volt). (Sötétben egyre félelmetesebben nem tudok tájékozódni, nem viccelek: lassan nem merek már sötétben vezetni.) A kocsimhoz van egy app a telefonon, ezen rengeteg adatot látok. Kiszámoltam: ma a Mohács-Bp-Mohács utat 4.8 literes fogyasztással abszolváltuk, ebben volt város, főút, autópálya, 110-130 is. (Nagyon nem utolsó szempont volt az autóválasztásnál a fogyasztás.)

(Volt sok "sztori", egy pl. a kávés csészével, egy másik az orgonával, ehhez képeket szeretnék még keresni és feltenni a blogba később.)

Köszönöm mindenkinek a mai napot! 💗🎁

 

Vasárnap

Azt mondják, a temetés egyfajta megkönnyebbülést ad. Nekem nem ilyen érzés, hanem mintha az eddigi légüres téren belül beszippantana egy fekete lyuk. Kegyetlenül rosszul alszom, szinte folyamatosan görcsbe rándul valamelyik testrészem; embertelenül fáj mindenem: beszakad a hátam, nem kapok levegőt, leszakadnak a vállaim, hasogat a fejem, már szó szerint alig látok a sok sírástól, a szemgolyóbb jobban fáj mint egy hónapja... Valahol érzékelem a külvilágot, tisztában vagyok azzal, hogy vagyok, hogy vannak alapvető szükségleteim, de kimondhatatlanul nehéz átvergődnöm magam a légüres teret a valóságtól elválasztó hártyán.

Anyu nem szeretné, ha szomorú lennék, ha szenvednék. Azt szeretné, hogy boldog legyek, szabad, önfeledt. Csakhogy ez nem olyan egyszerű.

Sok megállással, sok sírással, sok leüléssel-zsepi telefújással, hulla fáradtan, de megírtam a listámat. Hihetetlenül sok dolgot kell még intézni anyu ügyeiben, és itthon sem hagyhatok mindent M-ra, hónapok óta "csak vagyok".

Készült zöldség krémleves, rizs, grill sajt pestoval, saláta. Sütöttem egy muffint is. Csak abból dolgoztam, ami volt itthon. Dobozoltam is belőle magamnak 2 napra.

Sűrű a január. Anyu 6-án halt meg, 8-án intéztük a húgommal a temetést, 13-án volt húgom születésnapja, 18-án lett volna apué, 26-án temettük el anyut, és ma, 28-án lett P. nagykorú.

A kép 15 éve készült R. és Cs. lakodalmán, Hőgyészen, a Vincellér házban. 

Ez pedig P. szülinapján talán két éve, Budapesten.

Az biztos, hogy anyu maga volt a végtelen szeretet. 

Végtelenül hiányzik...