A telefonom péntek óta nincs meg. Nem is hittem volna, de sokkal nyugodtabb napjaim vannak így.
Ez tavalyi kép.
Ma ugyanebben a szerkóban voltam, csak 10 kilóval nehezebben. M. mondta is, hogy nem kéne betűrni azt a felsőt 😂. Még jó, hogy anno, amikor a nadrágot vettem, nem az akkor pont jó, hanem egy számmal nagyobb mellett döntöttem. Most ez az egy meleg nacim van, amibe beleférek. 🙈 Talán 2014-ben voltam "ekkora darab", emlékszem, akkor is lebernyeg-előnyben-részesítő voltam.
M. már tegnap is rágta a fülemet, hogy mozduljak már ki a lakásból, levegőn is lenni kell, mozogni is muszáj. Ma elmentünk Bólyba a parka, sétáltunk kicsit délután.
Aztán a Breitinál ettünk egy sütit.
Onnan K-ék, hozzájuk járunk tusolni (a mi tusolónk kábé jövő hét közepén-végén lesz kész).
...........
Nézegettem a múltkor a Google Fotókban a régebbi novemberi képeket, le is mentettem párat a gépre.
Csodálatos hőgyészi, mindig nagyon hiányzó Nagy Asztal.
Az a sok ottani találkozás Mohácsról, Budapestről, Pécsről, Tamásiból (...). A sok nevetés.
Anyu mohácsi lakásában két éve ilyenkor, amikor már nála aludtam, mert napról napra rosszabbul volt.
A hatalmas hőgyészi kert.
Anyu csodás virágai.
Három éve már három hete mohácsi volt anyu. Ekkorra már sikerült berendezkednie. Esténként gyakran ült a konyhában és "pörgette" a short videókat, teljesen bele tudott feledkezni és észre sem vette, milyen hangosan szólnak a mini történetek a világ ezernyi nyelvén 😆😇
És végül -a teljesség igénye nélkül- az egyik nagy kedvenc saját fotóm az utolsó albérletem teraszáról.
............................
Semmihez nem volt kedvem egész hétvégén, szombaton szinte egész nap aludtam. De azért főztem egy bablevest, ami egész vállveregetősen sikerült. (M. hozott a piacról zöldséget a levesbe, földes volt és rajta voltak a kis gyökérkék a répán. Ilyet vagy 30 éve láttam utoljára, amikor még mamiék kertjében és a tamási kertünkben magunk szedtünk fel répát főzés előtt. Komolyan mondom, hogy nagy élmény volt ilyet látni -és enni-!)
Ma (vasárnap) reggel gyógytornával indítottam. Bevallom, amióta dolgozom, egyre kevesebbszer álltam neki. Meg is lett az eredménye: ma reggel már minden nagyon fájt. És ez az egyetlen gyakorlás is 50%-ot elvett a fájdalomból, tehát csinálni kell.
Sikerült néhány házimunkát elvégezni, este lemostam a cipőket (ezt úúútálom, de örülök, hogy kész).
Holnaptól újra munkahét (még egy hónap addig, amikor kiadják a maradék szabadságot, a gyerekeknek téli szünet). Megint mennem kellett volna továbbképzésre, de mivel egy hónap alatt már volt 5, nemet mondtam. Jövő hétre foglaltam iőpontot a bankban (mert másodszor vonta le az automata a kézpénzfelvét összegét kétszer ugyanazon tranzakciószámon...), és időpontom van a fogászatra, elvileg befejezzük a gyökértömés cserét, szeretnék elmenni L-ékhez, akik Mohácsra költöztek, és akiktől vásárolom a full természetes alapanyagokból készült kozmetikumokat, haladni szeretnék a lakással, ha esetleg elkészül a tusoló, pakolni kell vissza a fürdőbe és takarítani, takarítani, takarítani (...). És olvasni is szeretnék. A Siófokon vett és ott elkezdett könyvben azóta is ugyanott lapul a könyvjelző...
