Hétfő

Munkanap. Sajnos van is munka elég. (Nem viccelek: ha nyáron egy nap szabit sem adnának ki, simán végig lehetne dolgozni, sőt szerintem még akkor sem végeznénk...) A tanáriban:

Még mindig lassan haladok, nagy a kupi...

... viszont haladok.

A narancssárga jelölésnél már az átválogatott, rendszerezett dolgaim, a lila is kész, de annak a 2. polcon lesz a helye, ha a még ott lévő mappákkal végeztem.

Csak a munkabeli jövés-menés:

Más.

Még nem nézek úgy ki, mint 20 éve a legkerekebb formámban.

Attól még elválaszt majd' 20 kiló. Viszont ezzel a plusz 10 kilóval is simán visszajönnek azok az érzetek, érzések. Hogy amire lemegyek a 70 lépcsőn, fújtatok, leizzadok. A combjaim összedörzsölődnek. Fájnak az ízületeim, főleg a térdem. Felfelé a 70 lépcsőn nem bírják a comb izmaim (sokszor előfordul, hogy meg kell állnom és koncentrálnom arra, hogy farizomból lépjek a lépcsőn). Erősebben izzadok. A ruhatáram egy vicc: amelyik póló két napja még jó volt, ma már feszül. Viszont ott van a képeken a jobb oldal is: kegyetlen sok munkával, de tudtam változtatni. Ha most hormonális is esetleg a hízásom (az étkezésem nem ad rá okot), el kell kezdenem mozogni (KELL!), mert muszáj. 50+-osan nem szabad hagynom elvesztenem az izomtömegem ekkora részét, és amúgy is: tutira nem ülő életmódra lettünk teremtve (abból gondolom, hogy érzem a roppant kártékony és fájdalmas hatásait).

Kegytlen a hőség... És nem is lesz váktozás a hónap végéig, sőt. Tudom: túléltük már párszor, most ráadásul klíma is van a lakásban, egy szavam sem lehet. (No de a klíma sem természetes dolog, a légcsövem, a torkom, a tüdőm, az ízületeim nagyon megsínylik, viszont nélküle.... hát nem is akarok belegondolni.)

Szombat

Járt még így valaki, hogy egyszerűen nem fogy el az elpakolandó, sőt egyre nagyobb a kupi?

Tegnapi képek. Este már nem volt energiám írni.

A kupacom alján még réges-régen áthozott dolgok lapultak. Ebben a rózsaszín szatyorban még abból az időből, amikor mami élt és jártunk hozzá. Előkerült a cukorka. Mami imádta, szoktunk neki vinni. Aztán már nem szopogatta, a szatyorban maradt. Kiraktam egy tálkára. M. aztán kis dobozba tette, és elvitte ma munkába. 

Konkrétan az anyutól áthozott új és használt zacskókat, szatyrokat, zsákokat pakolásztam. Lett vagy húsz simán használható kukazsák például. (Borzalmas ára van mindennek, a kukazsáknak is. Lehet, hogy spórolós sváb vagyok, de nem szeretek semmit kidobni, főleg, ha el fogjuk használni.)

Kincs-emlékeket is találtam.

(Anyu -is- minden használhatót eltett. De volt is mindene, bármi apróság kellett, nála volt.)

Rettentően nincs időm magamra. Robog az idő, egy hónap múlva már jönnek az új tankönyvek. Korán kelek, nincs minden nap időm egy kis ebéd utáni sziesztára -ma ebéd sem volt, mert nem főztem-, márpedig tényleg mindjárt szeptember, én meg még anyu ápolása-halála óta nem pihentem. Folyik az autóeladás, anyu lakásának eladása, mami hagyatékija (talán nem lesz tárgyalás, csak csekk...), keresek, gépelek, nyomtatok, hirdetek, válaszolok, pakolok, jövök, megyek, időpont, intézem (...), kora reggeltől késő estig. De KELL most már időt szakítanom magamra, legalább egy hajmosásra vagy egy 20 perces antistresszre... Szörnyen fáradt vagyok.

 

Péntek

Nem volt ma sem hideg... Anyu lakásában sem. Átmentem a maradék dolgokért. Kb egy órát voltam ott, folyamatosan szakadt rólam a víz. Visszahozta az albérletes emléket, amikor kint is, bent is egyaránt hőgutát lehetett kapni. A végén már szabályosan rosszul lettem, hányinger, lábremegés, ájulás közeli állapot. Nem volt semmi nehéz, de csak négy fordulóval sikerült lehordanom. (Szegény húgom (is) műtét után a 32 fokos panelban... :( )

Halogatás kizárva: Mitsek meghirdetve, és a cucc csak ebbe fér bele, az új kicsike csomagtartója jóval kisebb. Utolsó telekocsi.

Otthon be- és felhordtam a harmadikra. Szerencsére jött M. segíteni, így két kanyart megúsztam.

Kipakoltam a Mitseket is: ne kelljen kapkodni, ha jönnek érte. Még a kesztyűtartóban volt a mogyoró és a ropi, amit anyu tett oda, amikor jártunk mamit látogatni Gyönkre...

Egy éve ezen a héten voltunk maminál.

Anyu teraszán ültünk és néztük a felhőket.

M. főzött, anyut is meghívtuk ebédre.

Anyuval a teraszunkon meggyet bontottunk, amit aztán eltettem. (Ebből a meggyből lett tegnap gyümölcsleves.)

Minden változik...

Szombat, anyunál

Anyunál ma sem volt hideg. 33-34 fok bent. (A képet persze kitöröltem.) Mami szobabútorán kívül üres a lakása. Ma ingyen elvihetőre meghirdettem a maradékot.  A tárolóból is elvitték a még volt tamási konyhabútorát.

Holnap megyek takarítani (ha fel tudok kelni..., ráadásul 35-37 fokot mondanak...), jövő héten jön V., az ingatlanos...

 

Péntek, kincsek, mami egy hónapja nincs velünk

Munka után anyunál pakolás. Pöppet meleg volt. Kint is, bent is.

De a mai napi cél elérve, a hálószoba csontra üres.

Hazahoztam anyu régi laptopját. Már Hőgyészen be sem kapcsolt, azért költöztette Mohácsra, hogy majd elvisszük a számítógépes fiúknak, hogy valahogy mentsék le a képeket. Az esélytelenség nyugalmával mondom: kipróbálom. Hát elsőre bekapcsolt, és úgy megy, mint ahogy a nagy könyvben meg van írva. Kaptam az alkalmon és elkezdtem lementegetni a summát. Észre sem vettem, hogy közben volt egy jó kis felhőszakadás. A virágaimon látszott: volt csapadékmennyiség. egyébként kész arborétum van a teraszon, hatttalmasak a növénykéim, csodaszép minden.

Anyu gépén csodák vannak. Emlékkincsek.

Szemezgetek:

2017.

Videók is vannak. De olyan mennyiség, hogy képtelenség egy este alatt átnézni. A jó három negyedét sikerült végigpörgetnem és menteni a legjobbakat. Egyszer sem sírtam. Most sem, amikor a bejegyzést írom. (Talán fejlődőképes vagyok...)

Már tudom, hogy anyu mindig ugyanúgy fog hiányozni, mint idén január 6-án reggel 5 órakor. Csak az enyhül idővel (lassan, sokára), ahogy reagálni tudok erre. Sőt ez sem egyenes vonalún-egyenletesen. 

Kegggyetlenül sok a tenni-, intéznivaló. Néha még mindig felhívnám anyut, van, hogy keresem a Messengeren, mert küldenék neki képet... Rengeteg dolgot szeretnék még kérdezni tőle, de aztán konstatálom: már nem lehet. Előfordul, hogy amikor tervezem a hétvégét, felírom, hogy Gyönk. Aztán csak rázom a fejem: Timi, maminti (ma) egy hónapja már nem él...

(Nálam van, mamikám, a liszmerőd, ez a tepsid, ↑ az otthonkád. De ha egyetlen tárgyad sem lenne már, akkor is itt élnél a szívemben. Mindig itt maradsz. Csodálatos nagymama voltál. Te is nagyon hiányzol.

Szombat- húgomékkal anyunál

Roppant meleg volt ma (is). Korán ébredtem egy -újabb- rossz alvás után. Többször felébredtem arra, hogy sajog a kihúzott fogam helye, de erőm nem volt hozzá, hogy felkeljek gyógyszert bevenni... Kb. nyolcig otthon ténykedtem: pakoltam, szortíroztam, szanáltam. Reggeli után irány át anyuhoz. Mivel már reggel meleg volt, és tudtam, hogy délutánig-estig pakolás lesz, lengébe öltöztem: krisna-völgyi tényleg nagyon kényelmes és nem meleg nadrág, trikó. Rögtön reggel indítottam egy garázsvásárt és el is vitték a kanapét és a mosógépet. (Jó helyre került, fiatal családhoz, egy helyre. Mielőtt jöttek a dolgokért, mindhárman (húgom, L. és én) ráültünk a kanapéra. Úgy, mintha -stílusosan- a fogunkat húznák. Ez egy roppant kényelmes, klafa kanapé volt, ami sajnos egyikünk kis lakásában sem fér el, és amit mindenki nagyon szeretett, amin párszor aludtunk, amikor anyunál voltunk.)

Jó két óra pakolás után (szemét szétválogatás: háztartási, papír, műanyag, söprés, terasz takarítás, Cs-nak a használt dolog boltba összekészítés (nagyon rendes, múltkor is feljött és mondta, miket vihetünk még le, az sem megy a kukába és biztosan lesz, aki nagyon örül majd neki(k)) leugrottam a boltba. Egyszer csak az utcán rám csodálkozik egy ismeretlen csajszi: De szuper nadrágod van! Én meglepődve: Köszönöm! Aztán a húgomnak is nagyon tetszett.

A húgom L-val lejött ma kocsival Budapestről. Pakolni, kipakolni. Jó volt (nagyon jó volt) találkozni a húgommal és L-val, kicsit beszélgetni. Jó volt, hogy segítettek a cuccolásban.

Anyu, a hálószobád ablakpárkányán van még az "anyu-naptár", a gyertyatartó és az angyal. A lakásod majdnem teljesen üres. Kemény öt hónap volt ez a lányaidnak. A lakásod eladásra kerül. Nem vagyunk jól, amióta elmentél. Ráadásul mami is ment utánad. Iszonyúan szerettem mindkettőtöket. Ma épp  beszéltük Tozzival, hogy napok óta nem adsz jelet, hiába kérjük, amikor becsapódott a bejárati ajtó...

A lelki-szellemi és a fizikai valóság is jelentősen megváltozott, amióta elmentél (és mami is). Tegnap olvastam egy mondatot, ami megfogott: A szenvedésed addig tart, amíg szeretnéd.

Van min gondolkodni.

Pünkösd vasárnap délután

A délelőtt után sütöttem egy túrós sütit, közben unokanővérem írta, hogy indulnak.

Eljött J., Zs., Z. és keresztanyum anyu lakásába, elvitték, amiket szerettek volna. Mi M-val áthoztuk anyu egyik komódját hozzánk. Kellemes volt lecipelni a másodikról és felcuccolni a harmadikra, no de ez van. Ezt a komódot anyu tavaly áprilisban rendelte, én raktam össze neki. Istenem, csak egy éve... Nincs még végleges helye, egyelőre a konyhában tettük le.

Húgom volt ma maminál L-val. Mami nincs jól. Szinte ébreszthetetlen egész nap. A húgom küldött róla képet, igen: pontosan, mint anyu a végén... Reggel, amikor ruhát kerestem magamnak, mondtam M-nak: még nem pakolom el a feketéket, mami miatt... Már három hete is, amikor maminál voltam, és mesélte, hogy hamarosan jönnek, és elviszik a jókat a Holdon túlra, határozottan érezhető volt, hogy készül... Tegnap még inkább, amikor meglátogattam, a húgom mai fotója és elbeszélése alapján még egyértelműbben... Amellett, hogy mami élete már nem élet, azért "örülök", hogy ha megy, talán találkozhat anyuval, a fiával, papival, anyukájával, volt, szeretett osztálytársaival... Azt kívánom, legyen anyuénál sokkal-sokkal könnyebb útja a szivárványon túlra...

Csütörtök, péntek

Tegnapi reggeli:

Mai ebéd:

Tegnap elkezdtem megint racionalizálni. Nagyon kevés helyen kell sok cuccnak elférnie. Most dobozba került, ami a tárolóban is hagyható, előre a gyakran használt ruhák-dolgok. Mindent, ami régen volt rajtam, felpróbáltam (brrr, 48 éve nem szeretek próbálni), az akasztósokon kívül szinte minden más helyre került, így szabadult fel hely a szekrényben és 2 polc a kis gardróbban.

(Közben volt ebédfőzés, voltam anyunál dobozért, mosogatás, porszívózás...)

A google tárhelyemet is szanálnom kell, lassan teljesen megtelik. Azt is tegnap kezdtem átnézni, rendesen időigényes...