Vasárnap

1. nap itt

2. nap itt

.......

3. nap:

Viszonylag rendes alvás.

Tusolás.

Reggeli. Minden mennyei. A paradicsomnak paradicsom íze van, így szeretem, a boltit nem.

Pakolás.

Kávé.

M. ment csobbanni egyet (van itt medence, dzsákudzi, szauna), én hűsöltem még kicsit a szálláson.

Bepakolás a kocsiba.

Ebéd. Minden iszonyatosan finom, élettel teli.

Indulás haza.

Szombat

Krisna-völgy újra.

1. nap itt

2. nap:

Ma is, ahogy a múltkor, egy nyugdíjas csoporthoz csapódtunk az idegenvezetésen. Nem is baj: amilyen fáradt vagyok, jólesett most az árnyékban, a fa alatt, ülve hallgatni.

Tegnap a templomban mami szentmiséjén fotóztam az oltáron a virágcsokrot, ma itt.

Az idegenvezető kör után ismét kettesben indultunk felfedező körútra.

Furcsa, hogy furcsa a csend, a nyugalom, a mosoly. A csodás színek, a vegyszermentesség, a tisztaság.

Virágos rét. Ameddig a szem ellát. És az a régi, gyerekkori illat.

Az öklömnél jóval nagyobb:

Már múltkor meg akartuk nézni, akkor nem volt rá idő, a kertészet:

Öko gazdaság. Mindenféle zöldséggel, gabonanövénnyel, virággal, gyógynövénnyel...

Hatalmas területen, óriási üvegházakban és fóliasátrakban, csodálatos.

Ebéd. Indiai. Isteni. A rózsavizes ital most is roppant hűsítő, pedig szobahőmérsékletű (és 32 fok van...).

Ajándékbolt. Füstölők, ez-az (Indiából hozzák, tapasztalatból mondom: teljesen más minőség, mint a sok más helyről vásárolt.)

Majd nagyon kényelmes séta a kijárat felé, kis kitérőkkel, más útvonalon, mint múltkor.

Ez a fa alatt valami földöntúli nyugalmat, békét lehetett érezni.

Ha legközelebb eljutnék még ide, biztosan elidőznék a fa alatt, van egy sztyupa is, ahol ücsörögni lehet.

Most sem maradt ki a bambusz-átjáró. (Nagyon kellemes idő volt itt a napsütötte részhez képest.)

Vacsora (már a szálláson). Ez is mennyei. Most epres italt kaptunk, nagyon finom volt.

Holnap még kora délutánig itt. Aztán vissza a mókuskerékbe. De legalább megint kicsit töltve.

Péntek este, szombat reggel

A múltkori Krisna-völgy akkora hatással volt ránk, hogy M. foglalt újra szállást. Akkor még nem tudtuk, hogy közbejön mami temetése. Szó szót követett, úgy döntöttünk, nem mondjuk le, hanem eljövünk. Sírni és nem aludni itt is tudok...

Pénteki vacsora:

(Az ital kókuszos-banános ital volt, érdekes és mennyei.)

Utána séta.

Nem sok alvás után reggel rózsák...

... reggeli.

(Összesen ennyi. És degeszre jóllakik az ember.)

Hazaút- kalandosan

 Ember tervez...

Hazafelé tartottunk. A mi tervünk az volt, hogy elmegyünk a tamási temetőbe, aztán keresztanyumhoz Hőgyészre, majd Gyönkre mamihoz, onnan haza. Dombóváron aztán:

Defekt.

Első akadály: vasárnap dél van, ilyenkor semmi nincs nyitva.

Második akadály: a hétvégén is hívható mobil gumiszervizben pont ma nem dolgoznak családi esemény miatt.

Harmadik akadály: mi magunk vagyunk, jön a Tour de Hongrie, éppen ezen az úton. Két rendőrautó megy el mellettünk, a harmadik megáll. Segítséget annyiban ad, hogy "takarítsuk el a gépjárművet az útból", nekik le kell zárniuk ezt az útszakaszt. Kegyesen kísérnek minket, "nehogy baj legyen". Nincs messze a következő mellékutca, de hát ilyen állapotban odáig is "kellemetlen" elgurítani szegény autót...

Közben hívok minden lehetséges segítséget, de sajnos nincs megoldás. Jó, akkor jöjjön a trailer. Hívom, a srác kérdezi, mi a gond, milyen autó, évjárat, gumiméret. Mondom. Oké, azonnal jön. Hamar meg is érkezett, személyautóval. Lekapta a kereket, elvitte, majd nemsokára visszajött a felgumizott kerékkel. Visszatette, és megúsztuk 12ezerből.

Na de jön a bicikliverseny, perceken belül lezárják a teljes utat két órás időtartamra. Kocsiba be, megfordulunk, már útközben gyors útvonalterv keresés, de szerencsére anélkül is tudom, hol kell először elkanyarodni. A szerelőnket utolértük, még dudált és intett, amikor jobbra kanyarodott, mi mentünk balra. Az út mentén végig haptákban rendőrök, polgárőrök. Megnéztem a neten, hol tart a verseny, Tamásinál. Oké, akkor megússzuk lezárás nélkül. Pécsett álltunk meg egy kúton guminyomást nézni, de minden rendben volt. Ittunk egy kávét, aztán jött a pályán az utolsó etap Mohácsig. De szerencsésen hazaértünk.

Felcuccoltunk a harmadikra, aztán a tárolóból bepakoltuk a másik gumikészletet a kocsimba, M. holnap elviszi átgumiztatni, én az ő kocsijával megyek dolgozni.

Bakancslista-pipálós hétvége/2.

 

Összevissza tette fel a képeket, lentről az hetediknél kezdődik a bejegyzés. (Három nyíllal jelöltem a kezdést.)

A bambusz-átjáró. Sokat kerestük, aztán meg is találtuk. (Térképet is kap a belépővel a látogató.)

 (Innen menj, kérlek, alulról a 6. képhez.)

Minden tehénnek saját -indiai- neve van, fényképük a bejáratnál található egy tablón.

A tehenészet. 

Az egész völgy (látogatható része) szabadon bejárható, be lehet menni, szabad kérdezni, szívesen válaszolnak.

Ebédre menü, indiai, vegetáriánus. Az ital: rózsavizes üdítő. Ami igazán üdítő, frissítő volt! Minden mennyei.

Az udvaron -most éppen víz nélkül- medence. Minden színes, életteli.

Mindenki cipő nélkül.

A templom.

Óvodaudvar. Hatalmas zöld terület fákkal, kis homokozóval, hintával, trambulinnal. Az udvarára a kicsik bármikor bemehetnek játszani, nem zárt a kapu.

Az óvoda. Nyolc ovis van.

Vezetőnk. És hogy milyen kicsi a világ: egy mohácsi csoporthoz kapcsolódhattunk.

Az iskola.

A völgy 300 hektáron terül el, ennek csak egy része látogatható, de az is nagy, érdemes nagyon kényelmes lábbelit húzni. 

Lehet Krisna-völgy kártyát igényelni és regisztrálni, sok helyen kap az ember kedvezményt, például már a belépő árából is. (Itt pedagógus kedvezmény is van.)

A belépőhöz ajándék keksz és a lenti ajándékbolt nyitása után meggyes piskóta is járt ajándékba.

Ez egy hely a temetési szertartáshoz. Később láttam egy szertartást is, nagyon szép, egyszerű, nagyon emberközeli.

Ami itt van, az csoda. Csönd, nyugalom, szépség. Harmónia a természettel.

➡ ➡ ➡ Szóval Krisna-völgy, Somogyvámos. Kb 30 éve készülök ide. Jobb későn mint soha 😁 (Felfelé érdemes a képekkel haladni.)

Mivel a Krisna-völgytől kb. 20 km Fonyód, M. hirtelen ötletével átugrottunk a Balcsira. (Innen már sorban vannak a képek.)

Ahhoz képest, gogy május -majdnem- közepe van, rengeteg ember volt a parton, a kávézók, éttermek nagy része nyitva, a hajók járnak. Kávéztunk egyet a kis séta után.

Majd vissza a szállásra, vacsora.

Köles, feta sajtos sült sütőtök, saláta, epres chia puding.

Szebbnél szebb rózsák mindenütt.

Minden szép, szabad, nyugodt, életteli.

Ez itt egy más világ. Egy természettel, embertársakkal, állatokkal, növényekkel együtt élni, együtt lélegezni tudó közösség. Rengeteg dolog nagyon szimpatikus. De azt hiszem, ehhez az életformához fel kell nőni, óriásit kell fejlődni.

Köszönöm M.-nak, hogy elhozott ide egy egész hétvégére.

(És holnap még van itt egy reggelink a hazaút előtt. 😁)