Kedd

Kaptam:

Ma a kicskkel teát főztünk németen.

(Pittis szalvétával, mert Pitti, a katicabogár az elsős német könyv kabalája.)

Sz-ben a 2. osztálytól kértem egy visszajelzést az évről: mi volt jó/rossz az ének órákban/Timi néniben. A legrosszabb értékelés: "Azért lehettél volna kicsit szigorúbb!!!"

Sz-ben is megvolt az utolsó felmérő (elsős német), ki is javítottam, 4-es átlag lett, amit előre tudtam, mert nagyon sokat gyakorolunk nagyon sokféle módon, rengeteg játékkal, dallal, tánccal (...) (és vannak, akik otthon is gyakorolnak). 

Találtam egy 13 évvel ezelőtti képet.

És egy 12 évvel ezelőttit.

És most nem is amiatt tettem ide, hogy mennyit öregedtem. (Mert hát eltelt egy évtized, de mondjuk sosem gondoltam volna, hogy ilyen öregedni...) Hanem a hajam... Akkoriban még dús volt, roppant sok, folyamatosan ritkíttattam, mert pl. ha copfba fogtam, annyira nehéz volt, úgy húzta a fejbőrőmet, hogy szó szerint fájt. Most pedig vészesen kihullott, ha nem lenne hosszú és ha nem lenne természetes hullám benne, lennék a gondban. Hosszú ideje nem festem, régen kidobtam a bolti sampont és csak természetes alapanyagúval tisztítom, csak a hajtövet szárítom... (Tudom, másnak nagyobb gondjai is vannak, sőt nekem is van nagyobb, de ez most lelkileg annyira taccsra tesz, hogy ezért jegyzem fel a naplómba.) Már amikor két hete mostam, akkor is ugyanazt éreztem a fejbőröm masszírozása közben, mint most hétvégén: "nincs"hajam. Amikor megszáradt, nem volt "tömege". A korábbihoz képest csak pár szál lifeg a fejem mellett. Talán azért "fáj" ennyire, mert régebben ez volt a "koronám", a "sörényem".

(Aki látja pl. a tanári asztalomat, az el tudja képzeni, mekkora káosz van bennem. Mert az jól szimbolizálja. Minden nap pakolok rajta kicsit. Néha egyre nagyobbnak tűnik a kupi, aztán kicsit "kisimul". De hiába rendezgetem vagy két hónapja, nem akar rend lenni... És most aludás, kegyetlen meleg volt ma, nagyon fáradt vagyok.)

Csütörtök

Az éjjel alig aludtam, sokszor fent voltam. Reggel hasmenésem volt. Mert ma kirándulás, és vannak "nem könnyű gyerekeink". A programot én szervezetm, így én vagyok mindenért felelős, hát nem voltam nyugodt. Indulás előtt megkértem őket: ha BÁRMI gondjuk, sérelmük, panaszuk lenne, egy felnőtthöz legyenek szívesek menni, mondják el, azonnal, ne rögtön egymás közt intézzék el (mert annak rúgás, fájdalom, egyebek a vége). Spoiler: semmi, de semmi gond nem volt velük. (Hála a Magasságosnak!!)

Megnéztük a tájhzat, Tóthné Schiebelhut Lívia nagyon ért a gyerekek nyelvén, mindent a lehető legegyszerűbben és szemléletesen/szemléltetve mesélt el (felelevenítve sok mindent, amit német népismeret órákon tanultunk).

Az első szobában kezdtük, megnéztük a konyhát, a hátsó szobát. Az udvaron meséltek nekünk a feliratról az ajtón, voltak, akiknek kérdéseik is akadtak.

Tízórai (és ajándék házi meggy szörp) után interaktív feladatokat oldottak meg csoportokban. (És semmi hiszti, hogy én vele nem leszek!, biztosan nem csinálom ezt!, és társai.)

Aztán kint a teraszon volt puzzle...

... illatpárna-textil festés...

... tömőanyaggal kitömtük, került bele gyógynövény (levendula/rozmaring), a végén szép szalaggal megkötöttük. Nagyon élvezték.

Lehetett még memóriázni is.

Volt még játszótér, séta, sok beszélgetés.

(Amióta Babarcon dolgozom, minden évben megyünk év vége felé egy németes kirándulásra. Hogy ne csak könyvben, képen lássák (néhányuk) őseik múltját, hagyományait (...), hanem megtapasztalhassák testközelből. Mindig nagy sikere van (és részemről hatalmas élmény, hiszen én ebben a kultúrában nőhettem fel).

Más. 9 éve:

A pólóm még megvan, de feszül. A nadrágot már elajándékoztam: a térdemig, ha felmegy. A kalap még megvan, és jelentem: jó! 😆

Hétvégén hajat mostam: ijesztően kevés, ijesztően. 9 éve még anyuval ritkíttattam...

.......

Nem tudom, mi történt (talán eszembe jutott az Igenember című film), ma elkezdtem tenni önmagamért. Délután intéztem, hazajöttem, aztán úgy megmotiválódtam, hogy még a fáradtságot sem éreztem annyira és még főzni is nekiláttam, sőt  be si fejeztem. Zöldbab leves, sajtszószos makaróni, shakshuka. Így dobozoltam is holnapra.

Vacsorám: shakshuka:

Készült kép a dobozolásról, de ezek szerint nem mentette a gép, így hát ezt teszem fel.

Reggeli: kovászos pirítós, tökmagkrém, paradicsom.

Ebéd: sajtszószos makaróni, zöldbab leves, saláta.

Holnap is hosszú nap lesz...

Május 3.: vasárnap, Tímea, Anyák napja

Csodás reggeli fények, nem adja vissza a fotó, de a kapor gyönyörűen nő.

A saláta is.

A balkonnövények is.

Bármerre nézek a teraszról, minden zöld.

Délután kávé és (saját) süti. Névnapos. Itt is köszönöm a sok-sok köszöntést!

M-tól.

Most nem annyira vészesen hullik a hajam, de két év alatt minimum a felével kevesebb. (Onnan tudom, hogy érzem a kezemmel is, ha beletúrok. És ha copfba teszem, régebben alig tudtam egyszer áthúzni a hajgumit, most 3-szor kell...) A fotó ezt sem adja vissza, de a tegnapi hajmosás után nagyon szép a hajam. Hagytam most is természetes hullámosra, így kicsit többnek látszik, és nem abajgatom még pluszban hővel, egyebekkel. 

Ebédre tegnapról volt még velős csontos húsleves és tojásos nokedli salátával. Vacsorára főztem egy olívaolaj-fokhagyma-paradicsom-vegeta-só alapú gyors tésztát (hogy tudjak vinni holnap ebédre is valamit).

Borrrzalmasan sok a por a lakásban. Délelőtt M. hagyományossal felporszívózott, felmosott. És délután elengedtem Mimit (robotporszívó). az eredmény:

Ez egy jó marék por. És nem csak a padlón. Mindenhol. Komolyan mondom: ez abnormális.

Ma Anyák napja is van. Nem könnyű nap. De megígértem anyunak a haldoklása alatt, hogy elmehet, mert én megleszek, jól leszek. Ritkán ígérek, de akkor szeretem betartani. És egyáltalán nem csak emiatt, hanem ha már én még itt vagyok, akár kezdhetek is valamit az életemmel. Az endo műtétem előtt jó 10 évig tevékeny, sportos életet éltem, a műtét ezt "elvágta". És azóta (2021) roppant keveset mozogtam. Anyu halála (2024. január) óta pedig kifejezetten ülő az életmódom. Ez meg is látszik rajtam: több ruhaméretet híztam, az alkatomat amorfnak nevezném. Bár a legpontosabb megnevezés talán az elhanyagolt. Van egy kolléganőm, akivel néha sikerül beszélgetnünk. Az ő hatására elsején elkezdtem "mozogni", még ha keveset s, de azóta (3 napja) minden nap mentem, és szeretném, ha ez így is maradna.

Holnap viszont megint munka, úgyhogy irány az alvás...

Ihaj...

Pöppet hullik a hajam. Évek óta, évszaktól függetlenül. Babahajaim nőnek.

Ez egy hajmosás, a "hajkupac" a lefolyó szűrőjéből, a kis kupac, amit a tusoló aljából összegyűjtöttem. De minden reggel is közel ennyit szedek össze.

A laborom is jó, vitaminokat szedek.

Csak gondoltam, hogy dokuzom ide.

(Az, hogy az élet minden területén boldog vagyok, kiegyensúlyozott, optimista, reményteli és roppant eufemisztikus, biztosan jó hatással van a hajamra is.)