Kaptam:
Ma a kicskkel teát főztünk németen.
(Pittis szalvétával, mert Pitti, a katicabogár az elsős német könyv kabalája.)
Sz-ben a 2. osztálytól kértem egy visszajelzést az évről: mi volt jó/rossz az ének órákban/Timi néniben. A legrosszabb értékelés: "Azért lehettél volna kicsit szigorúbb!!!"
Sz-ben is megvolt az utolsó felmérő (elsős német), ki is javítottam, 4-es átlag lett, amit előre tudtam, mert nagyon sokat gyakorolunk nagyon sokféle módon, rengeteg játékkal, dallal, tánccal (...) (és vannak, akik otthon is gyakorolnak).
Találtam egy 13 évvel ezelőtti képet.
És egy 12 évvel ezelőttit.
És most nem is amiatt tettem ide, hogy mennyit öregedtem. (Mert hát eltelt egy évtized, de mondjuk sosem gondoltam volna, hogy ilyen öregedni...) Hanem a hajam... Akkoriban még dús volt, roppant sok, folyamatosan ritkíttattam, mert pl. ha copfba fogtam, annyira nehéz volt, úgy húzta a fejbőrőmet, hogy szó szerint fájt. Most pedig vészesen kihullott, ha nem lenne hosszú és ha nem lenne természetes hullám benne, lennék a gondban. Hosszú ideje nem festem, régen kidobtam a bolti sampont és csak természetes alapanyagúval tisztítom, csak a hajtövet szárítom... (Tudom, másnak nagyobb gondjai is vannak, sőt nekem is van nagyobb, de ez most lelkileg annyira taccsra tesz, hogy ezért jegyzem fel a naplómba.) Már amikor két hete mostam, akkor is ugyanazt éreztem a fejbőröm masszírozása közben, mint most hétvégén: "nincs"hajam. Amikor megszáradt, nem volt "tömege". A korábbihoz képest csak pár szál lifeg a fejem mellett. Talán azért "fáj" ennyire, mert régebben ez volt a "koronám", a "sörényem".
(Aki látja pl. a tanári asztalomat, az el tudja képzeni, mekkora káosz van bennem. Mert az jól szimbolizálja. Minden nap pakolok rajta kicsit. Néha egyre nagyobbnak tűnik a kupi, aztán kicsit "kisimul". De hiába rendezgetem vagy két hónapja, nem akar rend lenni... És most aludás, kegyetlen meleg volt ma, nagyon fáradt vagyok.)
