Péntek

Hulla vagyok fizikailag is, agyilag is, lelkileg is. Annyi, de annyi minden történt a héten minden szinten, hosszú-hosszú bejegyzést írhatnék, de képtelen vagyok.

Kaptam:

B-on a kicsikkel a család a téma németből. Péntek, én is hulla vagyok, ők sem túl fittek, hát akkor barkácsoljunk a témában. 

(Mindig örülök, amikor nem x db tök egyforma alkotás készül, ha használják a kreativitásukat.)

És egy tünemény aranyköpés.

Változott a terem, az okostáblához kapcsolt laptop is, bűvészkednem kell, hogy megjelenítsem azt, amit szeretnék. De igyekszem. Közben megszólal egy kis elsős:

- Hallgassuk a Seholselátó Dömötört!

 

Hétfő + cuki

Kaptam:

Munka. Levest "főztünk" (még anyu lakásából hoztam el a babot, lencsét...) ...

... a csajok ültettek is ...

... és termény-batyu is készült. (Imádom, amikor kreatívkodnak a gyerekek, azt is, amikor -sajnos nagy ritkán- nem a teremben vagyunk.)

Rendesen befűtöttek ma is, szó szerint rosszul voltam a melegtől egész nap. És akármilyen meleg volt is a tanáriban, folytattam a szanálást-szortírozást délután.

Félig alva vezettem haza, le is dőltem.

Vacsika:

.......

X (megunva a társa hisztijét): - Hááát, te idegbeteg vagy...

Y: - Nem vagyok hidegbeteg! Te vagy hidegbeteg!

Csütörtök

Én már hulla fáradt vagyok. A gyerekek is kezdenek rendesen nyűgösek lenni. Idén kapkodás nélkül sikerült befejeznem az ezévre rendelt "szent" tananyagot, a héten megírtuk az év végit (ahol volt), még hétfőn szeretne valaki javítót írni, aztán viszem a játékokat (ha nem lesz hőség, kintre is). Az összevont 1.-2.-ban a nagyokkal javítottunk, addig a kicsiknek vittem mindenféle "átrajzolós" lapot, lehet vele kreatívkodni.

Sokféleképpen láttam már dolgozaton nevet felírva, így még nem. :)

Napról napra nehezebben indulok el reggel dolgozni. De győzködöm magam, hogy figyeljek a jó dolgokra, az apró szépségekre. Tegnap reggel is ezt mantráztam itthon, aztán az induláskor is a kocsiban. Ahogy a körforgalomhoz értem, utolértem egy kis "pözsót". Mi volt a rendszáma? NEM...

Amikor hazaérek, le kell dőljek, mert nem tudom nyitva tartani a szemeimet (és az alap fáradtságra ez a hőség még tesz néhány lapáttal...). Tegnap fél 5-ig aludtam. Ma 4 után értem haza, ettem, aztán szunya... fél 7-ig.

Vasárnap álltam utoljára mérlegen, túllépte a lélektani határt, és érzem is magamon, a ruhákon is. Sokan mondják, hogy nem tudják, miért monom, hogy híztam, mert hogy nem látszik. Pedig már a 40-es nadrág is csisszes, az M-es póló nagyon feszül rajtam, az L-esből is van necces, az XL-es felső már oké. És ma felhúztam és mutattam M-nak a 2 évvel ezelőtti rövidnacimat: bizony csak a combomon jön fel egy darabig... Nem igazán tudok és akarok most ezzel foglalkozni, de azért zavar.

Szombaton mennék Fekedre a Stifolder fesztiválra, de dolgoznom kell a Babarc fesztiválon... Hja, az élet szép.

...

Ma két éve ment el mami 🧡🖤

Csütörtök és cukik

....

Kis elsős áll velem szemben közel, nyújtja a nyakát, úgy néz rám fel.

- Majdnem akkora vagyok, mint te!

.......

Kicsi elsős óra közepén kisétál hozzám.

- Meg kell öleljelek.

Szorosan rám tapad, az óra következő pár percét így tartom.

..............

Mini elsős kisfiú -szintén óra közepe felé- odaszalad hozzám, átölel:

- Te vagy a szelelmem.

...........

Az elsős X. odajön hozzám.

- Kimehetek inni? Egész nap csikar a torkom.

.......

- Timi néni, te vagy az eeegész bolygón a legjobb német tanító néni!

- Ugyan már, nem is ismersz más német tanító nénit.

- De én akkor is tudom, hogy az eeeegész bolygón te vagy a legjobb!

...

Szintén elsős:

- Timi néni, maga hogy tud eeeeennyire türelmes lenni?

....

Az utolsó kis elsőske kérdéséhez: kegyetlenül nehezen, és most már nem is mindig megy. Olyan mértékben vagyok fáradt idegileg, hogy arra szót sem találok. Amikor ma fogorvosnál voltam, beültem a székbe és örültem, hogy csend van, nem szól a zene. Kábé 1 perc telt el így, amikor Zs., az asszisztens megszólal az orvosnak címezve: Nincs rádió? Csinálsz valami zenét? És lett zene. És már ez a halk zümmögés is borzolja az idegeimet. Az utolsó (... :( ) felső rágófogamat viszont sikerült megmenteni, egy töméscserével megúsztam. Következő időpont júniusban, a ma kezelt fogam előtti jön, ami akkor tört le, amikor anyu haldoklott. A gyökeret veszik majd ki, de azt már a szájsebész doktornő csinálja.

Mai cukik

Ezt mind ma kaptam:

Ehhez a szöveg: "Ez te vagy, Timi néni. Nézd, a ruhád: a kék nadrágod, a pulcsid a derekadra kötve, itt a pólód. A csini szemüveged. Tanítod nekünk az állatokat németül, közben azon gondolkodsz, mit találj még ki, hogy ne kelljen a rosszak nevét felírnod a cetlire."

Zs-tól:

És a nap vicce az elsős L-tól:

- Hogy hívják a jövőbe látó kisfiút?

- Jóska.

 

Csütörtök

A csípésem javul.

A foghúzás helye is (2. napja nem vettem be fájd.csill.-t).

A térdem még kemény dió.

Ma részt vettem az anyák napi műsor próbáján. 

(Itt egy zárójeles megjegyzés a képen, amivel nagy mértékben egyetértek:

Két éve anyu ilyenkor 4 hónapja halt meg. Amikor tanítottam a német anyák napi dalt, minden egyes alkalommal elsírtam magam és ki kellett mennem a teremből. Kértem a kollégákat, hogy ne kelljen ott lennem a műsoron, mert nem bírom ki. Tavaly ilyenkor anyu 1 éve és 4 hónapja nem élt már. Megtanítottam a német részt, de sokszor sírnom kellett. A műsoron nem voltam ott. Idén tanítottam német verset és dalt, egyetlen egyszer sem sírtam. Még a próbán sem. Voltak részek, amikor elérzékenyültem, mert olyan ügyesek a gyerekek és mert a kollégák cuki dolgokat szedtek össze, a gyerkőcök meg pl. gyönyörűen énekeltek. Elmegyek a műsorra. Lehet, hogy ott sírni fogok, de anyu halála előtt is szoktam sírni :) (Igen, a vizes flaska mindig velem van. Sőt Sz-ben az én óráimon annyit ihatnak, amennyit csak akarnak.)

A tanítványaim művei folyamatosan megjelennek a Neue Zeitungban. Ez a mostani:

Cuki:

Beszélgetünk a gyerekekkel arról, hogy hány tanítási nap van vissza, de abból még kivonjuk a kirándulásokat, a gyereknapot (...), a kompetencia mérést. Mondom a negyedikeseknek, hogy azt olvatam, hogy az új kormáány gondolkodik a komp. mérés eltörlésén. Odajön hozzám X:

- Maga tiszás?

- Nem.

- Akkor fideszes?

- Nem, X, nem politizálok.

- Akkor honnan tudja, hogy a Magyar Péter el akarja ezt törölni?

- Mert olvasom a fejleményeket.

- De biztosan eltörlik? Jó lenne!

- Hát, kicsikém, tudod, mit? Beszéljünk erről 1-2 év múlva.

Cuki2:

- Nézd a kezem! Az előbb felestem a kerítésről!

....................................

A héten is szörnyen fáradt voltam, de tevékenyebb voltam, mint két év alatt bármikor. (Nem sorolom.) Például vettem egy virágcsokrot Anyák napjára (anyunak, maminak, minden nagyanyámnak, keresztanyámnak...), amiből kreáltam kettőt. (Nem nagy szám, nem is értek hozzá, de élő, virág, nekem tetszik.)

Nagyon hálás vagyok a pénteki munkaszüneti napért, rengeteg a dolog itthon, de legalább nem lesz 3 napig semmi kell, muszáj, időpont, határidő...

A húgom tegnap hatalmas szakmai elismerést kapott, itt is gratulálok, megérdemled!

Tegnap Sz-ben krumplis tészta volt az ebéd. Úgy megkívántam, hogy hazaérve főztem egy nagy adagot és meg is ettem 3 tányérral. Az eredmény? Reggelre lement 1 kiló :D (Nem vicc, régen nagy voltam ebben, M. a megmondhatója.) Ma reggelire is azt vittem és az volt a vacsorám is. Imádom. :)

Na jó, nem csacsogok tovább, irány az ágyikó, hosszú hétvégére fel!

 

Cukik

Rögtön első óra elején ez fogad:

(A gyerekek tündérek, óra után átírják a nevet a másik tanítóéra, aki órára jön hozzájuk.)

Közeledik a húsvét, ma már vittem óra végi lazulós nyuszis-tojásos feladatot, színezőt. Amíg a gyerekek tevékenykedtek, beszélgettünk. Rögtön az elején X. elkezdett énekelni, a dal címe -és szövege- ennyi volt: Timcsíz a nyúl! (Timi néni, Timcsi néni, Timcsíz én vagyok.) Bekapcsolódott az egész csapat, én meg jókat kacagtam rajtuk.

És jött a vita, az érvek-ellenérvek, létezik-e a húsvéti nyúl és a többiek.

"A fogtündérben hiszek, mert ha kiesik egy fogam, mindig van ajándék a párnám alatt, és ugye anyáék nem tudhatják, mikor fog kiesni a fogam!" 

"Én nem hiszek a húsvéti nyusziban, de azt el kell mondanom, hogy egyszer láttam egy lila nyuszit, leöntöttem vízzel, és nem lett más színe." 

"Jézus létezik, de a Jézuska nem." 

...

"Nekem április elsedikén van a szülinapom." 

Szerda: fénypontok

Kaptam:

Virágzik a tavalyról megmaradt csodaszépség:

.......

Egy kisfiút szó szerint úgy kellett kivonsolni német óráról fejlesztőre.

.......

Nyílt nap volt ma ( a leendő elsősök jöttek a szüleikkel órákra). Az 1.-2.-as összevont német órám végén megkérdeztem a kicsiket, kinek tetszett a mai német óra. Amellett, hogy minden tanítványom feltette a kezét, az egyik ovis is határozottan a magasba emelte. (Megeszem.)

.......

Szülői visszajelzés (2 anyukától is): Nem tudom, mi ez, de úgy jön haza X., hogy tudja a német szavakat.

.......

Van két program, amik egy véletlen folytán ütik egymást. Dönteni kellett, három napig gondolkodtam rajta. Aztán eszeme jutott az Igenember című film és (én, aki képes hónapokig agyalni egy döntésen) döntöttem.

 

Kedd és cukik

 "Ha azzal, hogy kiállok magamért, felégetek egy hidat, akkor dobd ide a gyufát." (Molnár Mónika)

Nagyon sokáig (túl sokáig) még a gyufásdobozt sem akartam látni, sőt tudni sem akartam a gyufáról. A lehetőségéről sem. Mert nem ezt láttam, nem úgy szocializálódtam, hogy kérhetek segítséget, vagy hogy odaállok olyan dolog mellé, ami nekem segítség, ami számomra fontos. Mostanában sikerült egy hidat azzal a Timivel felégetnem, aki akkor sem kért segítséget, ha már belepusztult. Hónapok óta volt egy nehézségem. Egy részleges megoldást tudtam rá, de nem mertem szólni. Ma pedig eldöntöttem: nem teszem magam tönkre főleg úgy, hogy van lehetőség a másra. Odaálltam, megkérdeztem, pozitív választ kaptam. Holnaptól megvan a segítség.

Ma egy volt tanítványom szülőjével beszélgettem az egyik sulim udvarán reggel (nagyon örültem neki, sokat töltődtem általa, a kollégák meg is jegyezték, hogy mosolyogva mentem be az épületbe, vele kapcsolatban lesz egy cuki is), szóba került, hogy amikor hazaérek munka után, annyira fáradt vagyok, hogy lefekszem és alszom. Ő mondta, hogy a gyereke sulijában is ezt látja: túlterheltek a gyerekek, a pedagógusok, hogy ez az egész rendszer embertelen, car. Ma is úgy mentem dolgozni, hogy beszélgettem magammal a kocsiban: menj be a fizetésért, a gyerek viselkedése nem téged minősít, maradj nyugodt, ne stresszelj, mert nem éri meg... És beszélgettem a gyerekekkel. Mint mindig. És ma is sok dolog ez alapján letisztult bennem. 

A szanálást-pakolást folytatom mindkét iskolában, ma nem tettem, mert M. írt, hogy hozott nekem ebédet (mára csak reggelit dobozoltam), így siettem haza. Isteni volt a gombaleves, a tökfőzelék pörkölttel.

Megjegyzés: állandóan éhes vagyok. Reggel 3/4 8-kor megettem a körtés zabkásámat, de már 10 perccel utána korgott a gyomrom. Ismerem magam, így dupla zabkását vittem, első szünetben meg is ettem a másik felét (és ez nem "diétás" adag volt). Negyed óra múlva betoltam egy müzliszeletet, mert hangosan korgott a gyomrom... Az ebédre megevett előbb említett menü után még ettem egy nutellás kiflit, de utána is éhes voltam. És mindegy, mit eszem, éhes vagyok. Pedig mostanában sokat eszek.

.......

Cukik.

Ma nagyon kedves visszajelzést kaptam egy volt tanítványom szülőjétől. Hogy minden héten emleget a gyerkőc, szívesen jönne hozzám "korrepetálásra", ami inkább a beszélgetésről, a lelkének az ápolásáról szólna. 

Egy mostanában nehéz gyerekcsapat óráján megint kezdődött a "zsizsgés", amikor megszólal az egyik nebuló: Ezt ne. Megígértük Timi néninek, hogy visszafogjuk magunkat.

Az egyik kicsinek beírtam tegnap egy fekete pontot (úúútálok ilyet csinálni, de néha megteszem). Tőle kértem azt is tegnap, hogy legyen szíves megkeresni azt a X-et, aki azelőtt volt, hogy elmentek telelni a családdal, és visszahozni a suliba. Ma óra elején felállt ez a picike: Elnézést kérek a viselkedésemért, a szemtelenkedésért, a feleselésért, visszahoztam a régi X-et. És tényleg úgy volt, ma kapott is egy krétás dicséretet.

Kis elsős: Timi néni, aaaannyira jó ez a pólód is, nagyon, nagyon, nagyon! 

Csütörtök és cuki

Nehezen szedem össze magam. Nehezen visz rá a lélek bármire is. Folyamatosan fáradt vagyok. Úgy érzem, semmi más nem történik, mint hogy reggel szól a vekker, kinyitom a szemem, munka, este becsukom a szemem, de olyan rövid az éjszaka, hogy szinte egy pislogás után már reggel is van, munka... 

Zs. a szomatodrámán (juj, ott is kihagytam egy alkalmat...) azt tanítja, hogy gyógyítsam a belső gyermeket, hallgassam meg a kis Timikét és vigyázzak rá, segítsek neki. És a dolog működik. A héten konkrétan elkezdtem vele (a kis Timivel) beszélgetni. Óvodás, és durcás, dühösa világra, ketrecben érzi magát, azt mondja, hogy nem lehet ilyen a világ. A jelenlegi felnőtt Timi hasonlóan érzi magát, de bizonyos keretek között képes túlélési technikákat alkalmazni, ami már egy lépés előre. Pár napja megbeszéltem vele, hogy csak menjen az oviba, ne legyenek elvárásai, csinálja végig a napot és keresse benne a jót. Én is így teszek a munkában. Láss csodát: jobban érzem magam a munkahelyen. (Nem megyek bele most, mert nincs rá energiám, hogy mennyire feltétele az életnek a munka...)

Kaptam:

(Megjegyzés: a picike elsős. Azóta megtanulta helyesen leírni németül.)

(Megjegyzés: a kicsik a lap másik oldalára a kolléganőm nevével rajzoltak ugyanilyet, mindig megfordítják annak megfelelőlen, kivel van órájuk.)

Cuki:

- Jaj, Timi néni, ez az óra is aaaannyira jó volt! Olyan jó lenne, ha egész nap csak német óránk lenne!

(Megjegyzés: az 1. osztályban nálam "laza" a német óra, sokat mozgunk, énekelünk, mondókázunk, mutogatunk, van jövés-menés, soha nem ülnek 45 percet, persze, hogy -sokaknak- tetszik.)

Azért a reggeli indulásomat leírom. Le a 70 lépcsőn, gyaloglás a garázshoz, kulccsal kiskapun be, távkapcsolóval garázsajtó kinyit, kocsikulccsal autó nyit, cuccok hátsó ülésre be, Timike előre be, indítás, kitolatás, garázsajtó távkapcsolóval lecsuk. Nyomom a kapu gombját a távkapcsolón, semmi. Közelebb gurulok, nyomom, semmi. Hátretolatok a másik kapuhoz, hátha. De nem. Persze sehol senki. Oké, kell a pót távkapcsoló. Visszaállok a garázsba, lakáskulcs elő, távkapcsolóval garázsajtó le, indulás haza. Mivel M.-nál van a pót távkapcs, felhívom (már dolgozik), az autójában van. Fel a 70 lépcsőn az ő kocsikulcsáért, pót távkapcs ki, irány a garázs. Persze a kapu nyitva, ketten isvoltak már ott... Így kicsit későn értem a suliba, ahol az volt a terv, hogy reggelizek... 5 percem volt, benyomtamegy félkiflit és uzsgyi órára...

Tegnap éjjel megnéztem Lovas Rozi új filmjét (roppant ütős, csak ajánlani tudom), így megint keveset aludtam... Tervben volt a -már tavaly- elkezdett szanálás a tanáriban, de utolsó óra után megtámasztottam a fejem az asztalomnál és elaludtam, így jöttem haza inkább. Az itthoni, szintén tavaly elkezdett szanálás nagyon jól halad, és korábban sosem gondoltam volna, mekkora könnyebbséget jelent, ha kevesebb a tárgy, a ruha.

Tavaly óta a hőháztartásom is stabilizáltabb. Nem a régi, de talán sosem lesz már az. Ha kialudtam magam, akkor teljesen oké néhány kisebb hőhullámmal. Inkább melegem van általában, régen mindig fáztam. Most nehéz öltözni: a tavaszi reggelek hidegek, délutánra viszont sok a kabát kardigánnal, de hát így megy ez. És szerencsére elmondhatom, hogy nagy részben jól alszom. (Tavaly ilyenkor kezdett megoldódni az alvásproblémám.)

Na, ez megint jó kusza lett, de nincs enerdzsím újraolvasni, közzéteszem így. Este fél 9, ideje aludni, mert egyet pislogok és megint reggel van...

Napom és cuki(k)

Reggel nyolc. Várom a csapatot.

Fura ének óra, érzem, hogy valami nincs rendben. Oda is megyek, rá is kérdezek, marad a némaság és a szomorú tekintet. Óra végén hárman is a szomorú szmájli alá írják a nevüket, így érezték magukat órán. Újra rákérdezek. És dőlnek a történetek, az érzések, amiknek semmi köze az órához. Indulok kifelé, az egyik gyerkőc (akivel három hónap kellett, hogy úgy-ahogy megtaláljuk a hangot, bár ez nem is olyan sok, volt egy tanítványom, akinek két év (!) kellett, amíg el tudott fogadni, onnan viszont nyert ügyem volt (mindig kivárom ezt az időt, mert előbb-utóbb eljön), szóval jön X:

- Holnap lesz a szülinapom, buli is lesz.

- Jaj, de szuper! Hány éves leszel?

- Kilenc.

- Azti, igazi nagy legény!

- De tudod, mi a rossz?

- Mi?

- Hogy te nem lehetsz ott.

(Hát megöleltem jó szorosan.)

Lyukas óra. Ritka kincs, ilyenkor lehet Krétát írni, készülni, nyomtatni, fénymásolni, tízóraizni, inni, mosdóba menni. A 3. órára is előkészültem: az elsősökkel Sze-ben a konyha-reggeli téma gyakorlásához készítettem nekik egy nyitható hűtőszekrényt, amibe kivételesen bármilyen élelmiszert és konyhai dolgot be lehetett pakolni rajzzal.

(Pöttyöztünk, színeztünk, elmondtuk, új dalt is tanultunk és (sok más mellett) óra végén a kedvenc "bulizós számot" is meghallgattuk - és tényleg diszkó hangulatot tudnak varázsolni, behúzzák a függönyt, L. cipője világít minden lépésnél 😁😂😇-.)

Óra után, amíg gyorsan pakoltam a cuccomat (ilyenkor már órára viszem minden patyerkámat, mert a teremből szaladok az autóba, át kell mennem B-ra) és öltöztem, Y. odajött és csillogó szemmel, fülig érő mosollyal mondta, hogy "A világ legeszlegjobb német tanító nénije vagy!". De ő "szerelmes belém", ahogy én is imádtam az 1.-2.-as tanító nénimet anno.

Szóval inalás B-ra, de most aztán tényleg: szörnyen kellett pisilnem. Az épületben, ahol az elsős órám van, nincs mosdó, időm nincs átmenni a másik szárnyba, így aztán most mindenkit megelőztem (szerencsére volt rá lehetőség, szóltam az Öregnek, hogy most ne packázzaon velem, mert frissen takarított a kocsi, meg amúgy sem szeretnék bele pisi foltot, sőt váltóruhám sincs), rekord idő alatt átértem (csak remélem, hogy nem volt trafi, nem tudtam figyelni) és ha még fél percig tart az út, tényleg bepisilek.

B-on először 1.-2. összevont német. Hát érdekes felállás, haladok velük, de nem a nagy könyv elvei alapján. Nekik vagyok Timcsi néni vagy Timcsíz (Timcheese), de bárhogy hívhatnak, amíg tudok rájuk hatni (nem mindig könnyű). Aztán 3.-4. összevont német. Na, ez mostanában kihívás. A 3. átment kiskamaszba, plusz az egyik gyerkőc nekem kegyettttlenül nagy kihívás. Miután hetek óta nem lehet tőle dolgozni, ma beszéltem vele. Elmondtam, hogy tudom, mi van otthon, bármikor beszélhetünk, de miért engem és a gyerekeket bünteti azzal, hogy szétszed minden órát. Mert ő nem tud jó lenni. Nem várom el, hogy jó legyél, csak egy icipicit nyugodtabb, megpróbálnád? Szerintem te is jobban éreznéd magad. Bólintott. 20 percig dolgozott velünk, és ez szerintem óriási szó. Habár nagyon fárasztó, próbáélkozom nála (is) továbbra is.

Rengeteg óráról jövök úgy kis, hogy bár sose kellene többé tanítanom, ez nem nekem való, öreg vagyok én már ehhez, nem értek a gyerekek nyelvén, kell nekem ez? És ma szembe jött velem ez:

A lényege: emlékeztető: még ha késében is vagy a javítással, megkérdőjelezed a pályaválasztásodat, fáradt vagy és kávéval éled túl a káoszt, van ott kint egy tanuló, aki miattad megy minden nap iskolába.

Figyelem a körülöttem dolgozókat és tanulok. Minden nap. És sok dolgot sikerül magamban átformálni, más nézőpontből megítélni. És ez segít. Sokat. Úgyhogy figyelek továbbra is, változtatok. Hogy a kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon.

 

Ónos és cuki

Nem ma volt...

Ma viszont ónos eső esett reggel hóval. Ballagtam a jégen a garázshoz, az egyik ház egyik lakásából gyereksírás hallatszott. Egy kicsike könyörgött sírva, hogy ne kelljen iskolába mennie...

Elkorcsolyáztam Sze-be, nem kevés infarktust kaptam közben. (Egyszerűen félek ónos esőben vezetni és pont.)

Nagyon hosszú nap volt, mert még itthon is fél 8-ig dolgoztam...

.......

Cuki:

Jön egy kis elsős óra végén: "Istenem, Timi néni, annyira jók a német órák, hogy én azt el sem tudodm mondani!"

Aztán jön egy másik, megfogja a kezemet, csillogó szemmel, mosolyogva mondja: "Annyira szerencsés vagyok, hogy te vagy a német tanító nénim, mert te mindig kedves vagy, még akkor is, ha rosszak vagyunk!"

Angina pectoris

Ma kaptam:

És ezt is:

Csüt.ön volt a suliban egy nagyon ijesztő mellkasi nyomásom, kérdeztem K-t, az asszisztenst, kell-e ezzel foglalkozni. Azt javasolta, menjek be a sürgősségire vagy másnap a háziorvoshoz. Nem mentem. Hétfőn volt M. a táppénzes papírjáért, kérdezte K., mi van velem. A doktornő is hallotta a sztorit, szerda reggel vár egy vizsgálatra, mert hogy ez nem játék... Úgyhogy ma már reggel 8 előtt ott voltam M-val. (Időpontot sem kellett kérnem, elsőnek behívtak.) Készült egy EKG. Kaptam Holter monitort, mert magas a vérnyomásom 2. értéke és beutalót mellkas röntgenre, laborba (TSH, koleszterin, vizelet...), kardiológiára. (A képen a monitor, nappal negyed óránként, éjjel fél óránként méri a vérnyomásomat. Előre látom, mennyit fogok aludni...) Átmentem a kartonozóba, a kardiológiára április 29-re kaptam időpontot... Aztán munka, a 2. órára már odaértem. A monitor nem mért. Telefon K-nak: cseréljek elemet. Megvolt. Így sem működött. Levettem, eltettem, nem volt időm többet foglalkozni vele. A sze-i suliban aztán a délutáni megbeszélés előtt elővettem, nézegettem. HAbár a doktornő kérte, hogy ne nyomogassam a gombokat, mivel nem működött, újraindítottam. Így már bekapcsolt és mér. (Méghozzá olyan erősen szorítja a karomat, hogy majd' bepisilek, az előbb is mérés volt, aztán kicsit arrébb tettem a felkaros szorítót (nem tudom, mi a neve), már totál piros a bőröm. A mérés után kiírja az eredményt, eddig akárhányszor elcsíptem, tök jó volt az érték, a mostani 127/74, pulzus 74.)

A stresszt igyekszem csökkenteni és azon is rajta vagyok, hogy hogyan reagáljak le jobban helyzeteket. A csökkentésben mondjuk alsós vagyok, a reagálásban csecsemő... Minden egyes nap a munkahelyemen elhangzik a fejemben a kérdés tanórákon: Kell ez nekem? Habár a gyerekek egy része szeret, úgy érzem: nem értek hozzájuk, nem találunk közös hangot, nem tudom őket kezelni, nem tudok tanítani, nem vagyok ide való. Vannak órák, ahol a 45 percből 35 fegyelmezés. És rengeteg olyan szitu, amikor csak ott állok, és egyszerűen azt sem tudom, mit mondjak vagy gondoljak. Amikor ölik egymást, piszkálódnak, csúfolódnak, nincs egyetlen pozitív megnyilvánulásuk egymás iránt, kötözködnek, gúnyolódnak, úgy, hogy már nekem fáj. (Őszintén: mint amikor a FB-on kommenteket olvas az ember. Ezért olvasok kommenteket már nagyon ritkán.) Minden alkalommal ilyenkor felmerül bennem, hogy fogom a telefonomat, hívom a főnökömet és felmondok... :(

A két suliban való munka nekem megterhelő (több szempontból). Októberben még nyomtam a gázt, hogy minél előbb átérjek a másik iskolába, ma már betartom a sebességhatárokat, nekem nem éri meg, hogy bármi történjen. 10 perc alatt (többször van ilyen) képtelenség átérni 11 km-re, leparkolni, onnan még gyalogolni...

És sorolhatnám...

Most befejezem, lassan alvás (hja, a vérnyomásmérővel...), holnap munka, újabb értekezlet, dokihoz vissza a vérnyomás-monitorral és van egy találkozóm is.

Hétfő

Borzasztó napom volt (megint).

Cuki (Ulmer Schachtel helyett:)