Kedd, Magyarország 17.

Tegnap írtam a lejtmenetemről és a kisebb kálváriámról. Az ügyintézés folytatódott, ma Pécsett. Mert nem hagytam annyiban a tegnapiakat. Jól tettem. Érdekes módon minden tisztázható, mindenre van megoldás, csak meg kell keresni a hozzáértő, segítőkész, szakmáját ismerő, naprakész ügyfélszolgálatost. Minden kérdésemre kaptam választ, kiderült, mi miért történt, és sajnos az is, hogy bizony itt, a helyi kirendeltségben vétett hatalmas szakmai hibát a hölgy (az én káromra) és ezt csak ő javíthatja. Így a hazajövetel után volt még egy köröm... (Ezelőtt még napfürdőztem kicsit, november 3-án ilyen gyönyörű időt!)

Ha már bent voltam a megyeszékhelyen, voltam egy másik szolgáltatónál is, ugyanis egy céget  az én számomon keresve kapok szinte napi szinten telefonokat. Kiderült, hogy a számom korábban két másik cégé is volt, és hiába már 2009-től nem az én számom a cég száma, valahol még mindig az lehet megadva, így engem találnak meg. Itt is kaptam a megoldásra tippeket. S ha már ott voltam, volt néhány technikai kérdésem is, itt is mindre egyértelmű és határozott választ kaptam, itt is maximális kedvességgel és szakmai hátértudással találkoztam.

Ha már Pécs, ha már -a nem két napja tartó- ügyintézés, akkor jöhetett a harmadik hely is, ahova már évekkel ezelőtt be kellett volna jelentkeznem és akkor megspórolhattam volna magamnak sok bosszúságot. Csak ugye az ember -én- képes halogatni: á, most nem; ó, majd legközelebb; á, ez még nem olyan égető probléma; talán majd magától rendbe jön... Persze, hogy így csak toltam magam előtt a dolgot, ami ugye nem javult meg magától, ami egyre gyakrabban előfordult, ami odáig fajult, hogy szombaton az történt, ami. Gyakorlatilag magamnak köszönhetem, hogy így alakult. G. már évekkel ezelőtt mondta, hogy intézkedjek Pécsett és akkor az egészről le van a gond, de hát nagy művésze voltam én a halogatásnak. No és azt hittem, spórolok vele. Nem így lett, majd most megfizetem a tanulópénzt, busásan...

Viszont ahhoz, hogy megoldjam ezt a dolgot, először itthon kellett hozzá infó és -újabb- intézkedés, ott jött oda hozzám Z-ék macskusza. Szeretem a cicákat, ez gyönyörű, hízelgős, meg is dögönyöztem (látom magam előtt és hallom: a húgom a képet látva már sipítja is tuti, hogy "Cíííícaaaa!, ő igazi macskás és bármerre is jár, mindig talál cicát és le is fotózza; ezt is neki fotóztam ;)). Szóval előkészítve minden, és ha az Égiek is mellém állnak (már pedig miért is ne tennék), csütörtökön már sokkal okosabb leszek.

Sikerült kiderítenem a WKO-aggodalmamat is (osztrák gazdasági kamara), az SVA (kinti TB) ügy is 

sínen (K. kolleganőm elintézi nekem kint, itt is köszönöm!), és telefonáltam munka ügyben is, ami szintén folyamatban.

Este leültem konkrét "könyvelést" csinálni. Két hatalmas kiadás és egy nagyon nagy, emellett a szokásos havi albérlet+rezsi díjak. Áldom azt a spórolós-tervezős agyamat, amiért idén minden hónapban következetesen félretettem egy bizonyos összeget. (Pedig jaj, de szerettem volna egy igazán meleg téli lábbelit venni! És nagyon-nagyon szeretnék egy NOIR parfümöt...) Az egyik részét az első hatalmas, de tervezett befizetésre (éves életbiztosítási díj), a másik részét a "Nem nyúlhatok hozzá, csak végszükség esetén!" címmel láttam el, és ez az, ami most megment. A "nagyon nagy" kiadásról csak annyit tudok, hogy az lesz, pontos méretei remélem, hogy csütörtökön kiderülnek. Szóval gyakorlatilag van egy takaróm, ami ér valameddig, én pedig pontosan addig fogok nyújtózkodni.

"Nincsenek reménytelen helyzetek, csak reményt vesztett emberek." 

Clare Boothe Luce

Reggeli: rántotta, sült szalonna, krémsajt magokkal.

Ebéd: rántotta sült bacon kockákkal, saláta, marék mogyoró.

Vacsora: 2 lenmag kenyérkém vajjal.

Mozgás: pihenőnap (4 km séta)

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha