Hetem

Egy reggeli.

A gyerekek (is) nagyon fáradtak, már ismétlünk, gyakorlunk, készülök játékos feladatokkal.

(Nálam nem kell 45 percig ülni, hiszen például én sem tudok. Ami érdekes: vannak, akik elfáradnak egy-egy ilyen menős-szaladgálós feladattól... Annyira megszokták, hogy ülnek...)

(Ez 1. és 2. osztályban a ruhadarabok, színek, számok ismétlése volt.)

Hízok. Az ábrán 2.5 év mérései. A tendencia sajnos egyértelmű.

Változtattam 2-3 napja. Annyiban, hogy ha egy-másfél adag után ennék még, nem teszem. És minimalizáltam a pékárut.

A fotó nem is adja vissza igazán, mennyire szép fények vannak reggel a sulinál.

Amikor aznap megtudod, hogy délután továbbképzésre mész...

Szuper interaktív "előadás" a könyvtárban a gyerekeknek. Felnőttként is roppant élvezetes (Kovács Attila, alias Holden Rose). Persze én csak a feléig maradhattam, mennem kellett át a másik iskolába...

Pénteken osztályéneklési verseny a másik sulimban. Mivel alsóban a 2., 3. és 4. osztályban én tanítom az éneket, volt dolog: mindenhol 3 dalból álló népdalcsokrot kellett begyakorolni és emellé egy mai, modern dalt választani. Az osztályok főnökei sokat segítettek, pl. a nevezési lapot ők készítették a gyerekekkel (én csak heti 1 éneken és 1 német népismereten vagyok velük), ez a 2. osztályé, szó szerint dal CSOKOR. (Megjegyzés: szuper, hogy a kollégákkal ennyire jól együtt lehet működni, kedvesek, segítőkészek, készségesek. Ritka kincs.)

Ha azt hiszem, egyszer végre kicsit előbb érek haza és pihenhetek, a sors azt mondja: a-aaaaa! M. lerobbant a motorral, dolog volt... 

Érdekesség: két éve és 3 hónapja az én Mitsekem utazott haza trérerrel...

Ha már izgalmak, legalább együnk: vacsorára gyors tortellini kéksajt mártással, salival. (A maradékot vittem másnap ebédre, akkor is nagyon finom volt (és nem zabáltam. :)). )

Ilyeneket szinte minden órán kapok. :)

Péntek. Hajnal. Mosdó. Visszafekvés, visszaalvás. Csörög az ébresztő. Nem bírom kinyitni a szemem. Képtelen vagyok kinyomni a csöngést. Nem vagyok képes megmozdulni. Idén ez volt az első olyan fokú fárdtan ébredés, hogy túlzás nélkül mondom: nem hittem, hogy fel bírok kelni. (Nagyon (NAGYON) fáradt vagyok.)

Vége a munkahétnek. De szombatra M. "programot szercezett", így szombaton is felkelés órára. Epret rendelt a piacon szerdán, hát mentem érte. Irtóztatóan régen jártam utoljára piacon, pedig régen imádtam. Hát ma, miután két kör után sikerült egy kósza parkolóhelyet elfoglalnom, az első pillanattól megint imádtam a piacot. A mohácsi piac tényleg gyönyörű és zseniális, komolyan: ha erre jársz szerdán vagy szombaton, nézz be mindenképp!

Olyan 20 kilónyi cuccal értem haza. Leparkoltam a ház előtt, behordtam a lépcsőházba a dolgokat, a sok szatyrot, a hátizsákot (amiben 10 l virágföld lapult), aztán átrendeztem úgy, hogy a 2 környi dolgot egyszerre fel tudjam cipelni a majd' 70 lépcsőn. És sikerült.

9 után reggeliztem. (Félszáraz kiflicsücskök sajtkrémmel, mikrozöld, házi kolbász, paradicsom, paprika, kékpenészes sajt, tea).

És onnantól le sem ültem este 8-ig (csak délután szundítottam egy órácskát).

Főztem: gombaleves...

... kelkáposzta főzelék.

Ilyet életemben először főztem, mert M. nem szereti, de ma önmagamat is figyelembe vettem. Aaannyira finomra sikerült, hogy be tudtam volna falni a 4 adagot (de nem tettem).

Jött a lekvár főzés az eperből. Este 8 után lettem kész a mosogatással-takarítással. 13 üveggel lett fotóhoz már nem volt erőm.

Közben másodszor is bementem a városba, megjött a csomag a Neue Zeitungtól, az egyikkiíráson résztvevő gyerkőcimnek küldtek ajándékot. :) És vettem húst, készült még egy sült -párolt husi a főzelékhez.

És most purc........

 

Majdnem maminál...

Múlt héten szerdán voltam maminál. Így ma is elindultunk. 

De előtte reggeli sztori: munkába menet Lánycsók után a kapaszkodósávos részhez érve egy pillanatra elvesztettem a kocsi felett az irányítást. Iszonyatos szél volt, arra gyanakodtam, hogy az tett arrébb. Rögtön levettem a lábam a gázról és sokkal lassabban mentem tovább. (Nem száguldoztam addig sem, aki vezet errefelé, pontosan tudja, hogy a 80 km/óra már nagyon lendületes haladásnak számít.) Délutánra kiderült, mi is történt.

Szóval M-val munka után indulás mamihoz. M60. Mennék, de a kocsi nem. Nyomom a gázt, de az autó nem akar menni. Félreálltam: már füstölt a jobb hátsó fék. Nincs két hete, hogy megcsinálták, nem voltam boldog. Attól főleg nem, hogy ezzel a kocsival innen aztán sehova tovább. Autómentő kell. Az első találatot fel is hívtam (Pécs). Van mohácsi kollega, beszél vele, visszahív. Hívott is. Az időt nem néztem, de elég hamar kiért a fiatalember a trélerrel.

Felcsörlőzte, aztán a véméndi lehajtón tudtunk indulni visszafelé.

A gyönki látogatásból egy baranyai körút kerekedett: autópálya, sváb falvak, Mohács.  😁 A kocsim is kirándult. Nem koptak a gumik, szuper volt a fogyasztása. A kis kaland 25ezerbe került. Két főre és egy kocsira lebontva nem is rossz... 😎 De nem értünk jött a mentő, nem történt baleset, és Z., az autószerelő ránéz a kisautóra már holnap, azt mondja, nagyon kíváncsi, mi lehet a gond, hiszen nem egészen két hete cserélt ki mindent.

Visszakanyarodva a reggeli sztorihoz: M., az autómentős mesélte, hogy ma reggel Lánycsók után, a kapaszkodósávos résznél egy személyautó megcsúszott, átszakította a szalagkorlátot és lebucskázott a fák közé, ő húzta ki. Szóval én is megcsúsztam ezek szerint reggel. Nagy szerencsém volt, hogy nem mentem gyorsan és hogy éppen egyik mellettem lévő sávban sem közlekedett autó...

Anyu ma egy hónapja aludt el...