Éhes vagyok. Állandóan. Ebéd után kicsit, aztán este nagyon. Iszonyatosan. Nem a "szemem" vagy az "agyam" éhes: szinte korog a gyomrom és másra sem tudok gondolni, mint hogy ennem kell valamit, ami "jó". De leginkább valami olyat, amitől elmúlik a gyomrom szorítása.
Aki olvassa régebb óta a blogot, tudhatja, hogy van önuralmam. Hogy tudok nagyon fegyelmezett lenni, étkezés ügyében is. De megint eljött az a pont, hogy ez már fizikai szenvedés. Mert elaludni sem tudok. Ülök az ágyban, olvasok, de nem tudok igazán figyelni a könyvre, mert éhes vagyok. Aztán leteszem a könyvet, elhelyezkedek, betakarózok, becsukom a szemem, de a gondolataim nem hogy elcsendesednének: az evés körül járnak. Ekkor már tudom, hogy nem eszek többet (éjjel 11 körül), viszont jár az agyam: hogyan ehetnék úgy, hogy ne legyek állandóan éhes. Aztán eszembe jut, hogy hálásnak kellene lennem, amiért van annyi jövedelmem, hogy élelmiszert tudjak venni rajta, hogy van konyha, ahol főzhetek, most már mosogatógép is van, nem kell órákig edényeket sikálnom, válogathatok, hogy mit veszek meg, mit főzök. Hiszen sokaknak csak éppen valamicske, vagy még annyi sem jut. És sajnos én is anno -amikor Olaszországban dolgoztam- megtapasztaltam, milyen az, ha a teljes ellátás fejében nem kap ételt az ember, és megtanul az étteremből visszahozott maradékon élni, amikor igen: moslékot eszik, azt is titokban.
2012-ben éppen az esti éhség miatt váltottam egy ideig a Leangains étrendre: főleg délután és este ettem, ez egy időszakos böjtöléses ciklus. Tény, hogy jóllaktam este, viszont ehhez is tudás és ész kell: hogy napi két étkezéssel meglegyen a kellő kalória és makro mennyiség. Éhes nem nagyon voltam, viszont sokat híztam. Tavaly tavasszal volt egy ilyesmi meghalok-az-éhségtől periódusom, akkor is étrendet váltottam: több szénhidrát és kalória, IR étrend, akkor működött is. De azóta -hasonló szituációban- kipróbáltam újra az IR étrendet, és nem működött. Éhes voltam. Próbáltam már akkor enni, amikor éhes vagyok: számomra ez azt jelenti: délelőtt csak iszom, déltől kezdve viszont folyamatosan megy az evészet. A paleo nagyon jól bevált, viszont most nincs energiám álladóan a tűzhely mellett állni.
Tegnap este elővettem az étkezési naplómat, ami azért is nagyon jó, mert röviden feljegyzem, melyik volt jó étrend, amivel nem voltam túlzottan éhes és ami közben segítette a céljaimat is. Megkerestem a leginkább bevált étrendet. A hétvégére van főtt étel, sok zöldség is, amit meg kell előbb enni, de aztán jön ez a bevált étrend. Próba cseresznye. ;-) De legelőször is lazítok egyet: húsvétkor igenis enni fogok sütit, ha megkívánom, és belekóstolok ebbe-abba, ha úgy esik.
Hiszem, hogy minden okkal történik. És azt is hiszem, hogy az életben a lelki dolgok is legalább olyan fontosak, mint a fizikaiak. Ha a belső béke megvan, minden lehetséges, ha nincs meg, jönnek a testi tünetek. Habár régóta folyamatosan dolgozom a belső csendemen, mostanában elhanyagoltam ezt a területet. Minden más fontosabb lett: a húsvéti ajándékok a gyerekeknek, hogy mit fogok enni, ehhez bevásárolni, hogy melyik edzés legyen, hogy takarítani kell, mosni, vasalni, hogy mennyit híztam, változott-e a combom kerülete, mennyi eurót váltsak be... Csupa materiális dolog. És emellett vannak a lelki dolgok, amik mellett egyszerűen elmentem, amiket a szőnyeg alá söpörtem, amiket nem tudok és nem akarok megfogalmazni, amik fájnak, de nem tudok róluk beszélni. Megy a viaskodás önmagammal, de mostanában elnémítom a lelki készülékem. Talán emiatt jött ez az éhség-jelzés, talán azt szeretné jelezni, hogy fordítsak a megfoghatótól a belső megfoghatatlan felé, hiszen minden így van jól, ahogy van.
Húsvét vasárnap és hétfőn pihenni fogok. Pihenőt tartok az eddigi dolgaimban: nem tervezek kaját, nem kelek hajnalban edzeni. Két nap nem a világ, nem ezen fog eldőlni a sorsom, de hozzásegíthet, hogy a továbbiakban nagyobb lendültet szerezzek.
