Siker :)

 Egyik tanítványom, L. különdíjat kapott a német szavalóversenyen Mohácson. :)

Siker vs sikertelenség

“Az internettel átszőtt világunkban már nem a hogyanok a kérdések. Annyi információ áll rendelkezésünkre, amennyivel bőven sikeresek lehetünk minden törekvésünkben. Az emberek tehát nem a hogyanokon csúsznak el manapság, nem az információhiány miatt nem sikeresek. Azért sikertelenek mert bár a legtöbb esetben tudják mit kéne tenniük, de az érzelmi blokkjaik és beragadásaik miatt képtelenek megtenni amiről tudják, hogy meg kéne tenniük és ami sikeressé tenné őket. Az érzelmi blokkok feloldása megtisztítja az útjukat. Általa képesek lesznek megtenni azt amit korábban nem tudtak, vagy sokkal könnyedebben teszik meg mindazt ami szükséges a sikerhez.”

Bill Harris

Motiváció, cukorbetegség, következetesség, siker - lazán

R-nél tavaly októberben, azaz egy éve diagnosztizáltak 2-es típusú cukorbetegséget. Mosolygós, vagány, de enyhén szólva gömbölyded, harmincas nőként nagyon megijedt. Átolvasta a szakirodalmat, amiből egyértelműen kiderült, mint ahogy az orvosa is mondta: a nagy túlsúly sem ennél a betegségnél, sem általánosságban nem előny. Sőt. Fogta magát és böngészni kezdett az interneten, mivel elképzelése sem volt róla, hogyan tudna lefogyni. Megtalálta a húgom Sweetmami blogját, ami a fia 1-es típusú cukorbetegségéről szól és arról, hogyan lehet ezzel humorral, de odafigyelve együtt élni, ott olvasott az én blogomról, aztán keresett meg üzenetben.

Rengeteget kérdeztem, mint ilyenkor mindig. Aztán közösen összeraktunk egy tervet. Élhetőt, a mindennapokba beilleszthetőt.

Első lépés a megnyugtatás volt. Hiszen sokkolta a cukorbetegség ténye.

Második lépésként megbeszéltük az étkezést. Nem volt szó szénhidrátról, zsírról, fehérjéről, százalékokról. Csak lisztről, cukorról, péksüteményről (...) és hogy mik azok az alapanyagok, amikre váltani tudna. Nagyon szerencsés, mert semmiféle ételintoleranciája nincs.

Gyakorlatilag ugyanazt beszéltük át, amit azóta összefoglaltam az "Egy működő fogyókúra" című bejegyzésben.

És ő belecsapott a lecsóba. Már aznap átrendezte a konyháját: a polcokon hátra kerültek a "nem eszem" élelmiszerek, a boltból előre a "mától ezekből többet" kategóriás alapanyagok. 

Nem használt mérleget, mert a tükörben pontosan látta, hogy fél év múlva fele akkora, mint volt.

Ekkor keresett meg újra. Hogy mi legyen a továbbiakban, mert hogy a cukorbetegséget ügyesen kordában tartja, de a has-fenék-comb tájékon makacsan tartja magát a zsír.

A mozgás fontosságáról már az elején szó volt, de -annak ellenére, hogy ülő munkát végez- hallani sem akart róla. Most sem. Mert nincs ideje rá. Nem erőltettem, hiszen mindenkinek magának kell tudnia, mit hajlandó megtenni a célja elérése érdekében.

Eltelt egy hónap. Egyszer csak üzenet érkezett: "Vettem két 1 kg-os kézi súlyzót. Mihez kezdjek vele?".

Átküldtem pár edzéstervet, ötletet és javasoltam, hogy a súlyzók mellett menjen el egy 40-45 perces tempós sétára is heti kétszer. Végül az én egyik saját edzéstervemet választotta (Otthoni (súlyzós) edzésterv (3 hónapos, saját)) és a sétát, amit úgy megkedvelt, hogy ahányszor csak tudott, ment, volt, hogy a hét minden napján.

Most, egy év után küldött két képet: az akkori és a mostani FB profilképét. Leesett az állam. Mindkettőn mosolyog, de a friss képen már egy kellemes, egészséges külsejű hölgy mosolya tudatta velem, hogy itt nem csak a külsőségekben van hatalmas változás. 

A kép illusztráció.

" (...) Már lábsúlyom, gumikötelem és gumiszalagom is van. A kaja teljesen oké, a mozgást úgy megszerettem, hogy ha felkelek, az az első. Fél órácska, de már olyan, mint a fogmosás, mindennapos. És a sétákat is nagyon szeretem. (...) Köszönöm."

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Motiváció

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Napi örömök

Olyan sok kín, nyűg volt korábban az életemben. Hajlamos voltam csak és kizárólag a problémát látni, és mindegyik hatalmas és megoldhatatlan volt. Sok idő telt el, amíg felfedeztem, hogy ha valami rossz, kellemetlen, negatív történik, legyen az bármekkora súlyú, az egy jel, kihívás, okkal történik. Sokkal könnyebb az életem, amióta nem agonizálok bagatell apróságokon, amióta tanulom, hogy ne vegyek mindent rögtön a szívemre, amióta képes vagyok a rosszban is meglátni a jót, amióta nem terjengenek a szívemben és a lelkemben csupa sötét szürke fellegek, amióta hiszem, hogy minden a legnagyobb rendben van.

Ma reggel esett. A legtöbb ember szitkozódik, mert cipőt kell húzni a szandál helyett, mert esernyőt is kell vinni, mert nem süt a nap és jaj, de szürke minden, meg a franc essen belé, épp csak annyira esik, hogy összemaszatolja a kocsit, és persze pont ablakpucolás után kell esnie... Ismerős, én is így gondolkodtam korábban.

Ma reggel esett. Hálás voltam, hogy nem csúsznak az utak, mert autóba kellett ma ülnöm. Hálás voltam, hogy nincs kánikula, mert azt nagyon nehezen viselem. Hálás voltam, mert még így március végén is felvehettem a kedvenc dzsekimet :)

Tegnap szemészeti kontrollon jártam. Határozottan éreztem már tavaly év végén, hogy romlott a szemem. A doktornő már sok évvel ezelőtt megmondta, hogy sajnos ezzel kell számolnom. A vizsgálaton kiderült: kapok még fél dioptriát. Egy fuvallatnyi szomorúság után hálás voltam, amiért anatómiailag minden rendben a szememmel. Hálás voltam, hogy látok, hogy megoldható a dolog. Hálás voltam, mert a külföldi fizumból már előre félre tudtam tenni a szemüvegre, sőt egy új keretre is futotta. Ma pedig hálás vagyok, hogy kerek 24 óra alatt elkészült az új látóeszközöm :)

A bloghoz olvasók kérésére készült egy személyes blog a Facebookon. Sokatokkal tartom ott is a kapcsolatot, sok ismerősre tettem szert általa, folyamatos a kommunikáció. Sokan biztattok, tippeket adtok, segítetek. Vannak olyan boszioldal kedvelők, akikkel egészen mély lett a kapcsolat. Olyan dolgokat is elmeséltek, amikre nem is számítottam. Személyeseket, megrázóakat is, de sokszor írtok sikerről, örömről. Igazán megtisztelő, köszönöm Nektek! Mára 450 kedvelője van az oldalnak. Nagyon örülök neki, és nagyon köszönöm, hogy ilyen sokakat érdekel ennek a kis Boszinak a története :)

Apró dolgok ezek, de melengetik a szívemet. :)