A szobában feküdtem a csodás mecseki napsütésben, amikor felgyorsultak az események.
Visszahozták Sz-t, a szobatársamat a műtőből. Jött az aneszteziológus, röviden egyeztettünk. Jött a műtős fiú, ágyra fel, lift. A 2 műtő közé tolt be. Hideg volt és büdös. Pár perc múlva nyílt a balos ajtó. A saját lábamon mentem be és ültem-feküdtem a műtőasztalra. Mindent mondott G., a műtős, mit csinál, miért. Ugyanígy a műtős hölgy is. Rögzítették a lábaimat, kanül szúrás és pulzoximeter felhelyezés után a karjaimat. Hideg volt. De amint ezt konstatáltam, a műtős hölgy már kapta is az infót az anesztestől: 200... És 3 másodperc múlva már aludtam is.
Arra emlékszem a műtét utánról, hogy átraknak az ágyamra a zöld lepedőn és nyöszörgök a fájdalomtól. Hirtelen ott terem Koppán prof és Szántó doktornő, elmondják mindkettőnk műtétjét röviden, amiből semmire nem emlékszem, majd elhangzik: vasárnap délelőtt mehetünk haza.
💛
VálaszTörlésHogy érzed magad most? Kitartást és türelmet a teljes felépüléshez!
VálaszTörlésKöszönöm. 🥰
TörlésMielőbbi gyógyulást, felépülést kívánok! Örülök, hogy túl vagy rajta. :) Szép szoba és szép kilátás, bár valószínű, hogy nem ez a legfontosabb, de a körülmények is segítik, hogy az ember jobban érezze magát egy kicsit. Minden jót Neked!
VálaszTörlésHát csodás környezet volt, annyi bizonyos. Nem éreztem magam kóházban. 😊
Törlés