Vasárnap

Reggelre ilyen lett a bőröm, ez egy jelzés, hogy nem ittam elég vizet (ittam, de még többet kellett volna).

Az újabb finom reggeli után temető körút. Nagyszokoly, Tamási, Hőgyész. Irtózatos volt a hőség.

Érdekes, hogy 2 éve napra pontosan ugyanekkor voltunk Gunarason. Akkor vettem ott anyuék sírjára ezt az angyalkát...

... ezt pedig most vettem (mert a másik szegény már szétporlad).

Beugrottunk Hőgyészen keresztanyumhoz egy puszira (ott voltak unokanővéremék is, mindig örülök, ha látom őket is).

Nagyon éhesek nem voltunk, de beszélgettünk róla, hogy valami egyszerűt ehetnénk valahol. Több lehetőség is felmerült, én Zombát javasoltam, meg is álltunk a Margarétánál. Kiderült, hogy svédasztalos ebéd van, és nem bántuk meg.

3 féle leves, 9 féle második, salátabár, 5 fajta desszert... Minden mennyei.

Ettünk itt már talán 2-3-szor is, egyszer még anyuval menüt is, az is fantasztikusan finom volt és óriási adag. A hely is szép, a mosdó kész élmény (jó értelemben).

Bizonyíthatom, hogy igaz:

Hamar hazaértünk. Nagyon vártuk már, hogy beröffentjük a klímát és végre elfogadható hőmérséklet(b)en aludhatunk. Majdnem 29 fok volt a lakásban, de kipakolás és mosás indítás után lepihentünk, és bóbicáltam is jó egy órát. Aztán teregetés, elpakolás a konyhaasztalról, készülés holnapra (beutaló, pisinek üveg, reggeli, gyógytornára papucs, egyebek), mert reggel 7-re éhgyomri laborra van jelenésem, 8.30-kor masszázs, 9.15-kor ultrahang, iontroforézis és lézeres kezelés. (Ehhez jön majd a gyógytorna jövő hét közepétől.)

 

Vasárnap

Temető körút: Mohács, Nagyszokoly, Tamási, Hőgyész.

Hőgyészen keresztanyumnál. Megint isteni ebéddel várt.

A kertje álomszép.

Mondtak mára zivatarokat, amikor rendesen bebeorult az ég, indultunk is haza. A képen véletlenül lekaptam egy bogarat 😁

Nagyon rossz, hogy ennyire ritkán jutunk el a temetőkbe. Tamásiban gyomirtózni is kellett (most minden sírnál voltunk, még R-nál is (volt osztálytársam)). És ez is egy rohanás, mert milyen már, hogy meggyújtom a gyertyát, de rohanni kell tovább, annyi idő sincs, hogy megvárjam, amíg leég a gyertya... És olyan sok ismerősöm lakik Tamásiban, de nincs idő egy talira... Az nagyon jó, hogy még van keresztanyum Hőgyészen. Ő az egyedüli összekötő kapocs a "múltammal", Hőgyésszel, mamiékkal. Olyan nagy boldogság, hogy ő mindig tárt karokkal vár, hogy főz ránk, hozhatok tőle virágot, dolgokat a kertből, beszélgethetünk. 

A vihar elől "futva" jöttünk haza. Szekszárdig esett, aztán Baranyában hétágra sütött a nap. Egészen kora estig, akkor idért a zivatar. Most is szakad az eső, de lehűlt, és a természetnek nagyon kell a csapadék, roppant száraz minden. 

És ahogy esik..., esőben aludni nagyon szeretek és legtöbbször nagyon jól tudok. Mennyire jó volna, ha holnap nem kellene órára kelni, hanem lehetne nyugodtan pihenni tovább!

Temető körút és mini családi találkozó

A kép nem adja vissza, mennyire szép, amikor a már lombjaikat bontogató fák levelei között átszűrődik a reggeli napfény a teraszon.

Hamarosan végre nem a betondzsungelt lehet látni a lakásból, hanem egy élő, zöld "falat".

Aludtam, de sajog a fogam helye, ébredés után jöhetett a gyógyszer... Aztán temető körút. 

Nagyszokoly...

... Tamási. Előre egyeztettünk, itt találkoztunk a húgomékkal, akik Budapestről jöttek. Húgom, párja és fia, M. Majdnem teljesen egyszerre értünk a temetőbe, talán 1-2 perc eltéréssel. Temető után meghívtam a csapatot (húgomék, M.) ebédre. A Bistro 65-be. Mi már jártunk ott. Érdekes helyszín, finom ételek.

Foghúzás utáni menüm limonádé, húsleves, édesburgonya hasáb volt.

L. brutál burgert evett, jó nagy adag volt és volt benne minden földi jó.

Aztán Hőgyész. Temető, majd keresztanyum. Onnan haza.

Végig én vezettem, 265 km, hát elfáradtam. Szerencsére holnap vasárnap, korán kelni sem kell, és napközben is pihenhetek még. Remélem, hogy a fogam helye jelentősen javulni fog.

 

Csütörtök, péntek, szombat

Hosszú munkahét volt, tömény. Csütörtökön a sze-i kollégák voltak a sulinkban megnézni, hogy tanítunk összevontan, hogyan differenciálunk. Nekem egy 3.-4.-es németem volt, németes tanítótársam ült be. Nem készültem extrával, az életszerű mindennapokat mutattam meg.

A péntek úgy alakult, hogynem kellett B-ról átmennem Sze-be. Így két órám volt, utána mehettem volna haza. De maradtam, mert rengeteg a dolog, a szanálást is folytatom, és így végre volt lehetőség arra, hogy a másik (Sza-ra) ingázó kollégámmal is tudtunk kicsit beszélgetni. (Két éve még egy suliban dolgoztunk másikba mászkálás nélkül, most csak akkor találkozunk, amikor én megyek át B-ról Sze-be, ő jön Sza-ról B-ra, útközben integetünk egymásnak...) Végül 3 után indultam haza. Egy kisebb nagy bevásárlás, és amire hazaértem, totálisan purc voltam.

Szombatra (mára) temető körutat terveztünk. Habár mást sem kívántam, mint ágyban maradni, pihenni, aludni, muszáj volt megnézni a sírt, ezer éve voltam már. Mohács-Nagyszokoly-Tamási...

... Hőgyész. 

(Hőgyész belterületén a fél falu főútját újraaszfaltozták, hát nem hittem a szememnek, a kocsi is boldogságban suhant!)

Keresztanyum mennyei ebéddel várt minket, itt is nagyon köszönöm! Elvittem hozzá azokat a virágaimat, amiket tőle kaptam és amik még éltek, de "szenvedtek". Sokat beszélgettünk. Nehéz, komoly dolgokról is. És a virágok kapcsán azt mondta (nem tudom pontosan idézni): keresni kell olyan növényeket, amik szeretik/bírják azt, ami nálatok van: kevés fény. Azaz: a meglévő feltételekhez igazodó lehetőséget kell kutatni. És ez nem csak a virágokra igaz. "Ott fogta" a vitt növénykéket és kaptam helyettük másikakat "próbára" (egyik szebb mint a másik). Már a helyükre is kerültek, kíváncsi vagyok, bírják-e majd.

Végig én vezettem (nem száguldozva -max 130 a pályán-, mert fő a biztonság), nagyon fáradtan értem haza. Megéztem a FB-os "Emlékek"-et, ez volt az egyik, anyukámtól.

Borzasztóan hiányzik.