Most mindenki láthatja, hogy a Boszorkánykonyha egy totálisan hétköznapi, egyszerű, halandó boszicsaj mindennapi kis bejegyzéseit tartalmazza. A szürke kis hétköznapok apró történéseit írom le, ami bárkivel megesik. A kisebb-nagyobb harcok, csatározások színhelye ez a blog önmagammal, a kilóimmal, a testzsírommal. A mai is egy ilyen, a szürkénél kicsit sötétebb árnyalatú nap, amikor nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy szeretném vagy terveztem. Van ilyen. Tudom, hogy nem kell kétségbeesnem, mert lesz jobb.
Az egyik nagy célom ugye, hogy csökkentsem a testzsírszázalékomat és formás, feszes izomzatom legyen. Ehhez elengedhetetlen, hogy jól táplálkozzak. De ma nem megy. Nincs étvágyam. A reggelimet végülis nem tudtam megenni, de jött G. és befalta, legalább nem ment kárba.
A tízóraim 30 g zabkása gyümölccsel, azt most ettem meg ebédre, de tuszkolós volt rendesen, pedig amúgy imádom, és a mennyiség se volt sok.
Igyekszem. De tökéletes nem vagyok. Egyáltalán nem. Nem fogok elkeseredni, mert tényleg a lent után fent jön, tapasztalatból tudom, hogy vannak ilyen napok, de mindig elmúlnak. És azt is tudom, hogy nem ez az egyetlen nap, ami befolyásolja a diétát, az edzést vagy az utat a célom felé.
Tehát: tízórai délben:
Körtés zabkása
30 g apró szemű zabpelyhet kétszeres mennyiségű vízben 2 perc alatt a mikróban megfőztem. Adtam hozzá egy adag vanília ízű fehérjeport, egy csepp folyékony édesítőszert, és fél körtét vágtam rá. Pluszban ment a pohár víz és a csésze teát is igyekszem legyűrni hozzá.
