Hétvége

Tavaly január 6-án voltam utoljára Budapesten a húgoméknál (onnan tudom, hogy most visszakerestem a blogon). Pontosan egy évvel anyu halála előtt. (Ahogy ez most tudatosult bennem, elsírtam magam. Utoljára nyolc napja sírtam -na jó, bömböltem egész éjjel-, hát nem is olyan rossz... A bejegyzés végén még lesz erről szó.) Egy év alatt sok mindent változtatott a lakáson (klassz lett) a húgom, lassan két hete új családtagjuk van, Kesuka, egy tíz éves, menhelyről örökbefogadott tünemény, ennivaló, csupabarátság, hízelgős, gyönyörű csodacica, húgom párja, L. is ott volt, aztán megérkezett M. is, a húgom kis-nagyfia, szóval együtt volt mindenki (majdnem, M. dolgozott).

(A képen a húgom erkélyén egy nekem nagyon tetsző kompozíció.)

Nem elég, hogy sikerült mindenkit odavarázsolni, a húgom -a közelgő szülinapom miatt- full meglepetésként asztalt foglalt egy nagyon közeli helyen (ahol egyébként tavaly vízkeresztkor anyuval is ettünk).

Az én picikéim (a húgom gyerekei) rettenetesen megnőttek, jogilag is felnőttek. Utoljára júniusban, mami temetésén láttam őket. Előtte anyuén. Most végre nem temetésen találkoztunk.

Mintha tegnap lett volna, amikor még kis minimanók voltak...

Issteni rántott gombát ettem.

És ha nem lett volna elég meglepi, egyszer csak megszólalt a Boldog születésnapot Halász Judittól és jött a felszolgáló hölgy egy tortával.

Ajándékot is kaptam: egy fotóalbumot csodásabbnál csodásabb régi családi fotókkal és egy speckó bögrét.

Ugyanis kábé 40 éve (!!!) vágyom Norvégiába. Ha csak egy napra is. Hozzá még "bélés" is volt...

Nagyon (nagyon!) jó volt együtt lenni! És itt is köszönök mindenkinek mindent!!!

(A hajnali 4.40-es busszal mentem fel M-val -ő volt a sofőr-, és az esti 17.05-össel jöttem haza.)

.....

Ma (vasárnap) a tegnapi rengeteg ülés (húgoméknál, étteremben, buszon hat óra) után kénytelen voltam mozogni. Egész délelőtt 50-10-ben tevékenykedtem (50 perc munka, 10 perc pihenés), sütöttem, pakoltam, teraszt rendeztem... M. hívott, hogy foglalt délutánra mozijegyet. Magának az Alienre, nekem a Grura. (Én képtelen vagyok Alient nézni a rózsaszín vattacukor lelkemmel.)

A Gru 4 nekem nagyon tetszett, jókat nevettem. (Semmi para, minimális feszültség, sok nevetés, kell ez.)

(Azt hiszem, hogy) a héten kezdtem el olvasni a gyászfeldolgozós könyvet. Mert a Mitsek eladása után valahogy összegződött a sok fél év alatti- veszteség, és már hánytam. Többen kérdeztétek, melyik ez a könyv, befotóztam:

Amit eddig megtudtam: SENKI nem tudhatja, hogy érzem magam, mert ahogy minden ember, úgy minden gyász is egyedi. NORMÁLIS, ha memóriazavaraim vannak, ha eltévedek, ha képtelen vagyok sok mindenre. LEHETNEK alvászavaraim, NORMÁLIS, ha az ember ilyenkor máshogy eszik. NEM BAJ, ha sírok. NORMÁLIS, ha hullámzóan vagyok, még ha ez olykor szélsőséges is. Nekem ezek megnyugtató dolgok.

Sajnos annyira fáradt még mindig a szemem a fél éves sok sírástól, hogy pl. a monitort, telefont sem tudom sokáig nézni, és az olvasás sem leányálom. Nagy nehezen eljutottam a könyv 93. oldaláig, ahol azt írja: olvassam újra az első hat fejezetet. Írtam a barátnőmnek (J-nak, akinél csütörtökön voltam, és aki szintén végigcsinálta a könyvet), hogy most tényleg? Azt írta: igen. Úgyhogy ma elkezdtem elölről.

(Három nap szabim maradt. Van még dolog. Az eddigi sulikezdésekbe sem gondoltam bele szívesen évek óta, a mostaniba pedig már egyszerűen nem is vagyok hajlandó... Most még most van...)

Vasárnap

Reggel kicsit anyunál. Aztán lehordtam a tárolóba a tegnap bedobozolt most nem kellő dolgokat. Aztán terasz takarítás, növénykék rendbetétele. 

Gyors ebéd.

Tárhelytakarítás.

Aztán mozi (M. jóvoltából), Indiana Jones és a sor, avagy sör, vagyis a sors tárcsája.

Igen: 3 jegy, vittük anyut is. Még Tamásiban volt utoljára moziban, aktív dadusként, az oviskokkal. Hát az nem ma volt. :)

A film nekem tetszett, izgalmas volt végig, a végén nem éreztem, hogy 155 percig tartott. Simán jó lett volna 3D-ben is, de így is élménydús és élvezhető volt.

Egyszer régen, egy távoli galaxisban...

Annyira gyorsan megy az idő, hogy nem bírom követni. Magamat sem. A naptárba régóta nem jegyzetelem, mikor hol voltam, a blogot is ritkán írom, így nem tudok visszanézni az emlékekre. Amire emlékszem, jó, amire nem, az úgy jó.

Nyáron voltam kétszer moziban, azt hiszem, nem írtam.

Top gun. Nem Tom Cruise miatt. 😂 Hanem mert imádom a repülőket, ez pedig egy klassz repülős film. Simán lehetett volna 3D-s, de anélkül is nagyon jó volt. Igazi holivúdi sztori, rengeteg röpcsis jelenet, felvétel, izgalom, hepiend. Aki látta az eredeti filmet, annak is, és aki nem, annak is szuper kikapcsolódás.

Minions- Gru színre lép. Egy Minions filmet sem láttam még. Ennek az előzetesét a Top gun előtt láttuk és eldöntöttük, hogy megnézzük. Még életemben nem ettem-ittam moziban, de erre a filmre (ami 3D-s volt) vettünk kukoricát és kólát, ezt is ki kellett próbálni. 😁 Nagyon cuki film volt, jó poénokkal, mindenkinek ajánlom, aki szeretne sokat nevetni.

Tegnap Kaposvár, Virágfürdő. Kaposváron sem jártam még, ebben a fürdőben sem. De tudom ajánlani, klassz a strand, tágas, nagyok a medencék, nagy a tér, van több csúszda, vannak ingyenes nyugágyak, sok büfé, sok segítőkész alkalmazott, étterem (ahol még bambi menü is kapható). Nekem egyetlen negatívum a szörnyen hangos, folyamatos rádió volt, de hát öregszem... 😆 (A telefont be sem vittem, nem is fotóztam. Kis virtuális detox.)

Vacsora.

Reggeli után Cafe Frei Kaposváron (ott is klassz hely), csak egy koffeinmentes Kubai eszpresszó (nagyon finom!), haza Hőgyész felé, beugró anyuhoz. Délután haza Mohácsra. (A kaposvári kiruccanás sem történhetett volna meg M. nélkül, köszönöm!)

Holnap is utazás/utaztatás, pénteken itthon sok dolog, szombat-vasárnap A-val, húgommal és L-val A-nál, ha minden jól megy, aztán hétfőtől egy nagy terv, hogy sikerül-e megvalósítani, az függ még egy-két dologtól, de majd igyekszem "tudósítani". Utána való héttől pedig munka- na ez is néhány dolog függvénye, de ne szaladjunk ennyire előre.

Szerda

Nem ébredtem túl korán, de megint olyan fáradtan, mintha csillét toltam volna puszta kézzel egész éjjel... A reggeli elmajszolása után eldöntöttem: nem szenvedek, visszafekszem. Csakhogy megbeszéltem magammal, hogy "edzeni kell a munkára", vagyis augusztusban legalább ébren kell maradnom a leendő munkaidő végéig. Így hát nem jöhetett a vízszint. Dolog mindig van, hát álljunk neki valaminek. Elmaradt csekkek. Oké, megyek, befizetem, gyalog. Akkor a lépésszám is meglesz. Fülledt idő volt, de igyekeztem árnyékban menni. Mohácsban azt is imádom, hogy zöld. Bárhova mész, parkok, fák, bokrok, fű, zöld, élet.

Hazafelé sikerült 199 Ft-os kiló áron paprikát vennem a "Vilinél". Ez az a tipikus kicsitfonnyadt-kicsithibás-demégtökéletes kategória. Nekem viszont tökéletes.

(Kicsit kései) ebéd után ledőltem. Ez az az idő volt, amikor nem napközizek és van rá esély, hogy néha hazaérek ekkorra. Csak 45 percre, pihenni-bóbiskolni. Majd M-val mozi.

Film előtti mozi-élmény: irtó meleg volt a teremben. Végig. 

Az előzetese alapján horror, féltem is, mi lesz velem, mert habár izgisek az ilyen filmek, az én kis vattacukor-lelkem nem bírja, sokszor hónapokig kísértenek... Spoiler: nem horror. Szerintem meglepődik az is, aki horrorra készül, de az is, aki nem. Nem elemzem: egy mozizást megér, én nem bántam meg.

December 26.

Karácsony-köszöntőben.

Igen, a vendégségben is lehet a sütihegyből elfogadni EGYet a kávé mellé.

Ebéd: húsleves, kis krumplipüré, kis franciasali, kis sült hús.

Délután a karácsonyra kapott mozim. :)

2017-ben láttam a 8. részt. Ma a 9.-et. Ezt is ajánlom mindenkinek, aki szereti a sztárvórszt, de annak is, aki még egyetlen részét sem látta, mert ez a rész így, ahogy van, egy kerek sztori, szerintem külön filmként is megállja a helyét. Az előző 3 órás volt, ez 2.5, ezt azért nem árt figyelembe venni, mielőtt jegyet vált valaki. :) Én ma 3D-ben láttam (és aminek van 3D-s változata, azt szeretem nézni), nem volt csalódás.

Vacsi D. jóvoltából. Isteni volt, itt is köszönöm!

Filmajánló: Star wars 8

Még néhány eredeti szereplővel, 3D-ben, végig izgalmas, végig pörgős, végig 3D-s. Kis humor, néhány csavar... Irtó jó film, végre egy IGAZI MOZI. Mindenkinek ajánlom, aki végig tud ülni 3 órát.

Film: Egyenesen át

Mozi: Egyenesen át. 

A kritikák lehúzták, nekem tetszett. Sőt néha sok is volt (a 16-os karikás filmek már nem valók nekem), jó párszor volt csukva a szemem és ugrott ki majdnem a szívem a helyéből. 

Nem az a könnyed kikapcsolódás, de engem lekötött, érdekes a téma és a mondanivaló. 

(Angol nyelvű, feliratos.)

Kedd, Mo. 12.

Tegnap bedurrant a fogam. De annyira, hogy majd' bepisiltem a fájdalomtól. Nem a múltkori, a jobb felső hatos, hanem a szomszédja, jobb felső ötöske. Nem kért időpontot, nem szólt, csak hirtelen hasogatni kezdett. A fogorvosom aznap délelőtt rendelt, nekem meg mennem kellett a háziorvosomhoz a jogosítvány újítása miatt, egyelőre még nem sikerül két helyen lennem egyszerre, elmaradt a fogorvos. Majd mára a fájdalom is. De ismerem a fogaimat, amióta kinőttek, rengeteg gondom van velük, így ismerem a fájdalom széles skáláját is és meglehetősen nagy pontossággal meg tudom mondani, lyukas-e, "csak" begyulladt-e, elmúlik-e vagy szakembert igényel. Erről tudtam, hogy valami komoly baj van, ha fáj ma, ha nem, meg kell mutatnom az orvosnak.

December 22-én jártam nála utoljára a jobb felső hatossal. Ma senki nem volt előttem, rögtön mehettem a rendelőbe.

- Jó napot kívánok! Csak azért jöttem, mert már nagyon régen találkoztunk.

- Régen?! De hát most volt itt!

Elmondtam a tüneteket, egyetlen kocogtatás és már kaptam is a szurit. Gyökérkezelés. Holnap újra, plusz röntgenre kell mennem. Emellé ma meglátogatott a télapó is, tök jól vagyok... És pénteken már utazás ki...

Amikor eljön az itthoni két hétből az utolsó hétfő, minden egyes alkalommal lejátszódik bennem ugyanaz: már csak négy nap itthon. És: még négy nap itthon. Sosem akarom túlspirázni a dolgot, mégis megtelek ezzel az érzéssel, az itthonakarokmaradni és a demennikell kettősségével. Bármikor lemondhatom. Bármikor dönthetek úgy, hogy -ide- nem megyek vissza többet. De az új szemüveg majdnem egy teljes kinti fizetésembe került, jogsiújítás volt, a fogorvos sem lesz olcsó (az idei gyökér- és fedőtömés tarifát még nem is ismerem), fűtés szezon van... Ezeken a hétfőkön már nagyon előre kell gondolkodni: ki legyen mosva, ami a csomagba kell, azt a ruhát már ne vegyem fel, hajam meg legyen mosva, kint ne azzal kelljen kezdeni (az alvásidőmből ellopva rá az időt); minden meglegyen, amit szeretnék kivinni; kenyérsütés majd szerdán, és egy csomó apróság. És hogy mi fér bele még az itthoni négy napba. Sok az időpont, sok helyre kell menni, a fogam nem lesz kész, de megoldja a doki, hogy biztonságban legyen a feltárt fog a kinti két hétben. Előjön a szomorúság, amiért a szabadságból megyek a bezártságba, a "börtönbe" (tényleg olyan, még a napot sem látom, ha nem kapok szabadidőt), és mellette ott az öröm, hogy ha lejár a két hét, lesz megint szabim és a fizetés nagyon kell. Engem kint nem zavar, hogy nem hallok egy magyar szót sem, mert beszélgetnék én németül is, ha lenne kivel... Múltkor betegen mentem dolgozni, most kifúrt foggal, csak ne fájjon, a többit majd megoldom. Nem akarok rohanni a készülődéssel, de nem akarok mindent az utolsó pillanatra se hagyni. De közben itthon vagyok, erre kell koncentrálnom. Holnap délután találkozom V-val, egy volt sztrítes kolleganőmmel, ma pedig M-val moziban voltam.

Passengers/Utazók

Másra számítottam. Ők is. De az élet/sors néha felülírja a terveinket.

Bennem leginkább kérdéseket fogalmazott meg a film. Van-e értelme a miérteknek? Van-e jogunk belenyúlni mások életébe? Tényleg igazak a kételyeim? Tényleg jobb lenne máshol/máshogy? Meddig bír az ember tényleg totál egyedül lenni? ...

A sztori érdekes, van a filmben izgalom, némi humor, kis akció. Végig 3D-s (amit én imádok). Scifiből átmegy romantikusba, a végén..., de ezt nem árulom el. Kellemes, egyszer érdemes megnézni, már csak a csodás Avalon űrsikló és az űrséta jelenetek miatt is.

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Szombat, Mo. 2.

Gyakorlatilag az első nap itthon.

R: 1 vajas kenyér, 1 vajas piskóta, keto kávé

E: minestrone leves, töltött paprika

V: linzertorta

Mozgás: 3 km

Mozi: Doctor Strange

Nagyon jó kis kikapcsolódás volt, szuper 3D-ben.

Vasárnap: mozi, lelet..., Magyarország 57.

Étek: itt

És este mozi (itt is köszönöm!): Éhezők viadala- A kiválasztott

Magamtól nem néztem volna meg, mert nem láttam az előző filmet, de aztán érthető volt. A sztori meglehetősen szövevényes volt (nekem), de rájöttem, ki a gonosz. A kis csapatnak kemény harctér adatott, nekem ez az olajjal elárasztós jelenet volt az egyik újdonság, hihetetlen, milyen elmés kegyetlenségeket képes kitalálni az ember egymás elpusztítására...

Láttam az előzetest, így tudtam, hol jönnek majd a mutánsok. Ezt a részt csukott szemmel ültem végig, nem bírom a szörnyeket, hónapokig, évekig képesek magukat befészkelni az agyamba és váratlan helyzetekben, legtöbbször elalvásnál vagy álmomban felbukkanni.

Ez a film is azt erősítette meg bennem, hogy a politika mennyire politika. És a sok harc, szenvedés, megpróbáltatás után megkönnyebbülés volt a happy end.

A legérdekesebb az volt ebben a moziban, hogy belenyúlt az agyamba és a szívembe, kinyitogatta a lelkem kis fiókjait és belenézett. Mintha elektródákat csatoltak volna minden kis fiókra. És a végén megkaptam a leletet. A legtöbb csillag és felkiáltójel az érzéseimmel kapcsolatos. amiket megpróbálok fejben helyretenni. De nem élem meg. Nem adom ki. Nem mutatom. Nem beszélek róluk. Ember vagyok, van bennem mindenféle: kedvesség, düh, boldogság, sértettség (...), meg kell tanulnom ezeket nem fejben megélni, hanem szívvel, és ki is mutatni. és amellett, hogy hiszem, hogy minden okkal történik, hogy minden úgy van jól, ahogy van, a legvégén átsuhant rajtam a gondolat, hogy talán mégis jó lett volna anyának lenni. majd rögtön az, hogy jó, hogy nem lettem anya. Én egy krimin is képes vagyok pityeregni, most is sírdogáltam kicsit. Jólesett volna több könny is, de hát ugye az érzelmeim kimutatását még tanulnom kell...

Facebook oldal: Boszorkánykonyha

Hétfő, Magyarország 10.

Mozgás: saját, súlyzós

Reggeli: tükörtojás, sült szalonna

Ebéd: wrap

Vacsora nem volt, ettem két marék mogyorót.

Mozi: Mentőexpedíció

Csütörtök (Mo. 14/4.)

Csodásak voltak tegnap este a villámok. Sokszor szinte folyamatosan csattogtak, nappali világosságot varázsolva. Velük együtt megjött a szél, az eső és a hűvösebb levegő is.

Így sokkal több életkedvvel és oxigénnel kezdhettem neki a mai edzésnek: Insanity: Pure cardio. Irtó jó ez az edzés (is), minden izmot megmozgat, nem kicsit. 

Nekem a Plyo a "mumus" edzés, holnap újra.

A gyomrom a tegnapi kajamennyiségtől nagyon fájt még ma is. Így:

R: -

E: sajtos palacsinta (3 db)

Később: párolt zöldség, cukkinis csirke, pár falat krumpli.

Este: rántotta (1 zsír, 1 tojás, 2 sonka, 1 sajt)

Előtte pszicho ülés és mozi.

Dr S-sel ma főleg arról volt szó (már nem először), hogy túlzottan racionális vagyok. Azt kell gyakorolnom, hogy "lecsavarjam a fejem és letegyem egy székre és így reagáljak helyzetekre". Hát, Kedveskék, ha bárki tudja, ezt hogyan kell csinálni, elmondhatná nekem. Világ életemben az eszem dominált...

Mozi: 

Egyszerűen jó film. Tetszett úgy, ahogy van.

Jártam ma U pékségben. Milunak vettem egy-két dolgot (horror áron). Nem fogom ragozni. Összehasonlítottam az U majonéz értékeit egy sima boltival: gyakorlatilag majdnem teljesen megegyezik. Csak a bolti harmad annyiba kerül. Milu kakaós csigát kért. Igaz, hogy nem emeli a vércukrát, viszont... Lefotóztam az összetételt. Aztán mindenki maga alkosson véleményt:

Facebook oldal: Boszorkánykonyha