Nincs újévi fogadalmam. A futás-mozgás tekintetében sem. Azért megyek, amikor tudok (voltam ma is), jegyzem a megtett km-eket. Ez az év a sok új startvonalról fog szólni...
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: futás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: futás. Összes bejegyzés megjelenítése
2022. január 2., vasárnap
2020. november 15., vasárnap
2020-ban 2020 km
Ugye ez a terv.
Ma délutánra kisütött a nap. Este 8-tól reggel 5-ig már lassan egy hete kijárási tilalom (istenkém, még legépelni is szörnyű...) van, és lesz ez még így se, így aztán hagytam csapot-papot és mentem szaladni egyet.
Eddig 1790 km van meg összesen. És 230-at kellene még abszolválnom. Hát... Ahogy a székely ember már rég megmondta: "Igy es úgy lesz".
2019. december 18., szerda
2019-ben 2019 km teljesítve! 😊
2016-ban 2016 km: teljesítve! itt
2017-ben 2002 km itt
2018-ban 2018 km itt
Idén sem volt konkrét terv, hogy lefutok 2019 km-t, csupán mivel tudom, hogy képes vagyok rá, írtam a naptáramban, ha haladtam valamennyit. És mivel szeretem, mentem hidegben, melegben, hajnalban, munka előtt, sötétben, késő este. Mentem, amikor csak lehetőségem volt.
De -mint mindig- jöttek közbe dolgok. Áprilisban rosszul lettem, ájulás, agyrázkódás.
Ahogy akkor végiggondoltam az előzményeket, egyértelmű volt, hogy lassítanom kell, egyértelmű volt, hogy vissza kell vennem a tempóból, pontosan tudtam, hogy azért fogtak szigorú mindenmentességre, hogy végre ne gondolkodjak arról, hogy nem ártana pihennem, hanem konkrétan pihennem KELL. Például emiatt is sok idő kimaradt a futásból. De amint rendbejöttem, folytattam.
Aztán jött más.
És megint más.
Majd újabb olyasmi, ami miatt nem volt futás.
Konkrétan 3 hónap esett ki, de a maradék időben azért haladgattam. És tanultam a tavaszi leckéből, jelentősen átalakítottam a gondolkodásomat és a napi rutinomat, a munkához való viszonyomat is a saját érdekemben.
Decemberben nem volt már vissza sok a 2019 km-ből, de egy elég kemény napirendet kellett tartanom, hogy összejöjjön a maradék távolság. Aztán december 18-án sikerült, meglett idén a 2019 km. 😊 Sőt több is, és még nincs vége az évnek.
Egy év alatt hobbifutóként 2000 km szerintem elég jó teljesítmény, de ha belegondolok, hogy 3 év alatt több mint 6000 km-t futottam, akkor füttyszó, ejha, és nagy vállveregetés. És 13 nap múlva kezdhetek jegyzetelni a 2020 km-hez. 😉
2018. március 15., csütörtök
2018. március 7., szerda
2018. március 5., hétfő
2018. február 21., szerda
2018. január 3., szerda
Mocorgó ✅
Plusz 45 perc meglehetősen intenzív tánc délután a sulisokkal (szökdelések, kitörések, guggolások...), rendesen izomlázam lett tőle. 🙂
2018. január 2., kedd
2017. december 31., vasárnap
2017-ben 2002 km
2016-ban, tervezve sikerült futni 2016 km-t (picit többet is).
Idén nem volt tervem, hogy meglegyen 2017 km. Azért futottam sokat.
Idén nem volt tervem, hogy meglegyen 2017 km. Azért futottam sokat.
Pontosan 2002.6 km-t. 😊
2017. december 10., vasárnap
Mocorgó ✅
Nem hiába osztom meg mostanában Sz. gondolatait motivációként. Ő "egy nő a sok közül", aki totál egyszerűen egyik pillanatról a másikra fogta magát és belecsapott a lecsóba, azaz az életmódváltásba. Minden faxni nélkül. Nincs nasi, odafigyel az étkezésre, elkezdett mozogni. Nem gondolkodik, nem agyal, csinálja. Egy csoportban minden nap bejelentkezik, ír pár sort. És ezek a gondolatok annyira motiválóak, hogy megkértem, hadd tegyek közzé néhányat a blogon, nekem sokat segít, és biztosan másoknak is iránymutató lehet. Ezer a dolgom, holnap már meló, de Sz. megint "rábeszélt", hogy menjek csak le a terembe.
2017. december 9., szombat
Mocorgó ✅
"Az időd véges, úgyhogy ne pazarold el arra, hogy valaki más életét éled! (...) Ne engedd, hogy mások véleménye túlharsogja a saját belső hangodat! De ami a legfontosabb, legyen elég bátorságod a szívedre és a megérzéseidre hallgatni! Ők valahogy már most is tudják, mivé akarsz válni valójában. Ezen kívül minden csak másodlagos."
Steve Jobs
Hatalmas boldogság, hogy legalább már a futópadot használni tudom a teremben. Óvatosan elkezdtem a "visszaszokást" egy kis intervall futógépezéssel, ebben most a legtöbb a gyors tempós gyaloglás volt. A kezem egyáltalán nem akadályozott, nem fájt, akkor sem, amikor néha megkapaszkodtam egy magasabb dőlésszög beállításnál. :)
Hatalmas boldogság, hogy legalább már a futópadot használni tudom a teremben. Óvatosan elkezdtem a "visszaszokást" egy kis intervall futógépezéssel, ebben most a legtöbb a gyors tempós gyaloglás volt. A kezem egyáltalán nem akadályozott, nem fájt, akkor sem, amikor néha megkapaszkodtam egy magasabb dőlésszög beállításnál. :)
2017. november 13., hétfő
Mocorgó ✅ és hétfő
Nem véletlenül posztolgatom az alvós képeket, tényleg mormota üzemmódba kapcsoltam. Bármikor tudnék aludni, és kerüljek este akármilyen korán is ágyba, reggel képtelenség lelket vernem magamba. Hétvégén, ha tehetem, és természetes ébredéssel kelek, elalszom nyolcig, fél kilencig is. Ma hétig aludtam. És mivel hétkor kell indulnom dolgozni, ez azt is jelenti, hogy elaludtam. Nem emlékszem, lenyomtam-e a fél 6-ra húzott vekkert, vagy hogy beállítottam-e, hogy visszaaludtam-e. A lényeg a lényeg: 7 múlt, amikor az órára néztem reggel. Mivel eleve óriási késésben voltam, azt kapásból elhatároztam, hogy nem fogok kapkodni. Sorra vettem a legszükségesebb tennivalókat (öltözés, kocsikulcs, valami kaja), aztán indultam. Sokkal gyorsabban vezettem a szokásosnál, de nem őrültködtem, hiszen esett az eső, a mezőgazdasági gépek által az útra hordott föld miatt pedig csúszott is az út. Roppant csisszesen, de odaértem, nem késtem el. Csak kávém nem volt, csak ebédet nem tettem, csak nem volt időm megenni a reggelit, és egész délelőtt csak kóvályogtam, nem tudtam 100 %-ra összeszedni magam.
Furcsa volt ez a nap: mintha még sosem lett volna ebben a suliban hétfő. Fura volt, ahogy az órák következtek egymás után, fura volt, ahogy a gyerekek ültek (pedig a helyén volt mindegyik), valahogy olyan volt néhány órán, mintha laikusként lennék ott, mintha még sosem tanítottam volna.
Nem tetszett ez a "rajtam kívüli" állapot. Hazafelé koncentráltam a kisfilmre, amit a vezetéselméletről láttam a minap, és tudatosan figyeltem a fordulatszámra és a sebességfokozatra, és ez vissza is rázott a jelenbe. Délutáni program: terem, bolt, főzés 3 napra. Nem gondolkodtam rajta sokat, ez volt a hazafelé, a fejemben egy pillanat alatt meghozott döntés, és így is történt.
Ebédre egyszerűen vajas-paprikás kenyér volt és kávé.
Aztán terem, futópad, 14 km, közben a Cliffhangert néztem. Sokadszorra. De szeretem.
Aztán gyors bolt, majd főzés 3 napra. Sült zöldség, saláta, karfiol krémleves, paradicsomos sült csirke.
Így már, ha véletlenül el is aludnék, csak fogni kell a dobozt és futni indulni dolgozni. És tettem be magamnak egy kis üvegben oldódós kávét, arra csak víz kell a suliban és lesz nálam kedvenc nedű.
2017. november 12., vasárnap
Mocorgó ✅
Öltöző, edzés előtt.
"- Nagyon fáradt vagyok. Semmi kedvem mozogni, de tudom, csak elkezdeni nehéz. Olyan ez nekem, mint egy drog. Három gyerekem van, meg is kapom sokszor, hogy nem vagyok eleget velük, de nem érdekel. Tegnap este megfőztem és az egész délután a gyerekeké..."
Öltöző, edzés után.
(Max 20 éves lány jön fel utánam.)
"- Jesszus, néztem, mennyit voltál a futópadon! Azta, hát nagyon jól bírod! És akkor néztem, hogy utána még ráülsz a bicikire!
- Pedig ma még kedvem sem volt hozzá.
- Basszus, akkor mennyit mész, ha kedved van hozzá?! Hát te nagyon tudsz!"
2017. november 8., szerda
2017. november 3., péntek
Ha egy póló mesélni tudna...
2007. Olaszországban dolgoztam egy szállodában. Akkoriban olyan voltam, mint egy malac. Egy jól felhízlalt disznó. Volt a főnöknek egy lánya. Tanja bejött néha. Volt, hogy reggeli futás után. Ott állt, az arca piros volt, és én tátott szájjal néztem a csodaszép futócipőt a lábán, a futószerkóját, és már akkor arról álmodoztam, hogy egyszer rajtam is lesz ilyen ruha, egyszer én is futni fogok.
Nagyon spóroltam a fizetésemmel, hónapokig nem költöttem magamra egy centet sem. De Tanja és a futás dolog nem hagyott nyugodni. Az akkori testemmel a 100 méteres séta is nehezemre esett, fújtattam, lihegtem, ömlött rólam a víz, nyáron a combjaim véresre dörzsölődtek. Heti egy szabadnapom volt. És én hetekig sóvárogva mentem el egy sportbolt kirakata előtt, mire nagy nehezen rávettem magam, hogy bemenjek. Mert hát mit keresne egy disznó a sportruházatnál? De végül vettem egy nadrágot és egy felsőt. A nadrágba belepréseltem magam, a póló nem jött rám, de tudtam: egyszer jó lesz.
Sok idő telt el, de egyszer csak tényleg jó lett a nadrág is, a póló is. A naci azóta már szétment, de a póló! Az mesélni tudna. Mert a mai napig az az edzőpólóm és sok száz km-en társam volt a futásban is. Hát ő az:
Mert hogy elkezdtem futni. Ahogy Mohácson mondják: futosgálni. Túlsúlyosan nem volt egyszerű. Aztán egy hatalmas esés miatt néhány év kimaradt. De aztán megint futottam. Először csak kicsiket, aztán egyre nagyobbakat. 2016 tavaszán elhatároztam, hogy lefutok 2016 km-t. Közben megcsináltam egy félmaratoni távot. Aztán sikerült: 2016-ban nem is 2016, hanem még több km is.
2017-ben nincs célom a futással, megyek, ha van időm, kedvem, hol keveset, hol többet. Már teremben, futópadon is, azt is szeretem. És novemberben 1700 km-nél járok. Elkoptattam néhány futócipőt, a kedves Blogolvasóktól vészhelyzetben kapottakat is, de a pólómat elnevezhetném taftnak. Hiszen az még mindig tart... 😊
 |
| 2007: ekkor vettem a pólót |
 |
| 2017, a pólóban |
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)