...

(Túl) Sokan hiszik azt, hogy ami nekik elképzelhetetlen, az nem is létezik és nem is következhet be. A baj ezzel csupán az, hogy magukkal rántanak mindenkit. A szűk családi és ismerősi köröm ismeri a nézőpontomat a jelen helyzettel kapcsolatban. A legtöbben nem hisznek nekem. Nem hiszik, hogy bajban vagyunk, hatalmas veszélyben. Nem győzködtem és nem is fogok senkit, nem lehet fényt gyújtani ott, ahol szeretik a sötétséget. 

1994-ben unokanővéremmel Németországban voltam. Ültünk a szállásadónk egyik szobájában, amikor egyszer csak felpattantam: "Meghalt az Opa!". Se internet nem volt akkor, se telefon. Pár nap múlva vonatoztunk haza. Keresztapám jött értünk Pestre a pályaudvarra. "Valamit mondanom kell"-mondta. "Opa meghalt".

A középkorban máglyán égettek volna el. Mert érzek, látok, tudok dolgokat előre. A jelen helyzettel kapcsolatos dolgok egy részét is látom előre. Az időt tekintve tévedek. Például azzal kapcsolatban, mikor kell magam fenyegetve érezni, mikor jönnek a kibúvót nem ismerő kényszerítő esetek. Adtam magamnak negyed évet. Tévedtem. 

Nálunk ma teszteltek. Ugye önkéntes, csak egy adatlapot kellett kitölteni. Aláhúztam: nem járulok hozzá. És mentem órára. Kopogtak. Telefonom van. Volt. Mi történt? Konkrét fenyegetés, zsarolás hatására dühöngve, tajtékozva és káromkodva, basszák meg felkiáltással aláhúztam a hozzájárulást és hagytam, hogy elkezdjen bedarálni ez a szar............................................................................................

Persze nem számít. Már ez sem. Már semmi.