💗

Aeropark Budapest. Nekem, aki imádom a repülést, a repülőket, ez egy testhezálló és fantasztikus ajándék. Könnyen megközelíthető, van saját, ingyenes parkoló, a belépőjegyet helyben lehet megvenni és azzal a zárásig ki-be lehet jönni-menni. Fantasztikusan kedves személyzet, kávét, üdítőt, szendvicset árulnak (az árak nem a lehúzásra mennek). Van ivóvíz. És egy fedett "kerthelyiség", ahova a tűző nap elől el lehet kicsit vonulni, vagy éppen enni, padok állnak asztallal, de vannak székes asztalok is. Modern mosdó, padok a kiállított repülők között is. A repülők nagy részére fel lehet menni, be lehet menni a pilótafülkébe, sőt egykori pilóták is várnak néhány gépen, lehet tőlük kérdezni, készségesen és türelmesen válaszolnak mindenre, és lelkesen, szeretettel mesélnek repülős élményeikről kicsiknek és nagyoknak is. 

Egy gépet kiállításnak rendeztek be, kicsi, de tartalmas és roppant érdekes. A gép hátsó részében kis videókat vetítenek.

Minden gépen van QR kód, érdemes is beolvasni, érdekes infókat kapunk.

Engem a szárnyak -is- lenyűgöztek, a képek egyáltalán nem adják vissza, mennyire hatalmasak.

És ez csak a program első része volt. :)

Eztán jött az AirBus szimulátor. :)

Én, Takács Tímea, életemben először pilóta lehettem.

Igazi, aktív pilóta segítségével áttekintettük a műszerfalat, hát nem olyan, mint az autómé. :D Nekem 2 dolog tűnt fel elsőre: nincs ablaktörlő, és nincs kormány!! Aztán kiderült, hogy a képen az állam alatt van egy piros gombos "dzsojsztik", azzal kell irányítani a gépet. Ráadásul bal kézzel.

A -roppant kedves és türelmes- pilóta segítségével megadtam a felszállási cseklisztet. És itt jöttem rá, hogy nemcsak a memóriagondjaim zavaróak, de egyszerűen nem látok... És tuti, hogy nem a gombok voltak túl kicsik és a betűk homályosak...

Aztán gázt adtam:

... és már emelkedtünk is. Budapest felett mentünk egy gyakorlókört.

A pilóta megkérdezte, leszálláshoz legyen-e robotpilóta. Határozott nemmel válaszoltam. Aztán rájöttem, hogy jó lett volna, mert hogy landolás előtt meg kell adni a leszállási adatokat is, be kell pötyögni a panelbe, és még közben a gépet is vezetni, na ez elsőre nagyon nehéz volt. De aztán mentünk is tovább:

Gibraltárra naplementében.

Majd Rióba. Itt már a felszálláskor megadtuk a leszállási adatokat, éppen elég letenni a gépet. A futóművet kiengedni és a fékszárnyakat (4 fokozaton) állítani volt a legkönnyebb.

A legnehezebb nekem a földön való haladás volt, ahol 2 pedállal kell irányítani a gépet.

M.-nak hálásan köszönöm ezt a napot. Habár irtózatosan meleg volt és fájt a hasam, örök emlék élmény marad.

Minden kedves Olvasónak jó szívvel ajánlom ezt a parkot, a szimulátor pedig egy külön extra élmény.