A következő címkéjű bejegyzések mutatása: hiány. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: hiány. Összes bejegyzés megjelenítése

2025. április 6., vasárnap

1 éve és 3 hónapja

Drága anyu!

Ma egy éve és három hónapja, hogy már csak a tested feküdt az ágyon, kicsit nyitva volt a szemed, és teljesen ránctalanul, az elmúlt hónapok embertelen küzdelmeinek nyoma nélkül örülhettem annak, hogy vége, miközben a szívem milliárdnyi darabra hullt, amiért elmentél.

Bennem az azóta eltelt idő mély nyomokat hagyott. Az életem teljesen megváltozott nélküled és változik azóta is folyamatosan.

Anno áthoztam tőled a rejtvényújságokat M-nak. a legtöbb még teljesen üres volt. Még mindig van belőle. A minap belelapoztam az egyikbe és találtam olyan rejtvényt, amit elkezdtél. A szép betűiddel. Először csak megakadt bennem a levegő, aztán persze folytak a könnyeim.


Borzalmasan hiányzol.

2025. március 8., szombat

Pálma

Tavaly márciusban készült ez a kép. Akkor hoztam el anyutól a pálmáját. Tényleg csodaszép volt. És akkor még a kis Mitsekkel fuvaroztam. Kb ugyanilyen most is. Nem nő, nem hoz új hajtást, vegetál.


Több virágát áthoztam. Nagyon sok tönkrement. Anyu haldoklása alatt gyönyörűek voltak. Én valahogy nem értek a virágokhoz... És azóta a Mitsek sincs. És anyu sem. Szörnyen hiányoznak...

2024. október 2., szerda

Szerda és dobozolás

Egy éve ilyenkor is dobozoltam:


Két éve anyunál voltam, pakoltunk a hőgyészi házban. Ott is aludtam, csodásak voltak a reggeli fények.


Három éve a műtétemre (is) készültem. És kábé úgy el voltam havazva, mint most. De most legalább nincsenek fájdalmaim.

Négy éve volt, amikor csak összevont óráim voltak (amikor legalább két osztály ül bent egy tanórán), és akkor azt mondtam, ha még egy ilyen lesz, felmondok. Hát tessék, idén szinte az összes órám összevont... És érdekes: akkor is ugyanitt tartottunk németből a betűtanulással.


2017-ben reggel 8 km-t futottam...


Nyolc éve hétvége volt, második keresztlányom, E. szülinapját ünnepeltük.


Most hétvégén már 18 éves lesz... Megyek. Nem tudom, hová tűnt el ez a nyolc év...

2015-ben még nagyon aktív voltam a konyhában (is).

"Én elképzelek egy sütit. Látom lelki szemeim előtt, hogy fog kinézni, érzem az ízét a fejemben. Aztán előveszem a legnagyobb üvegtálamat, egy kanalat és nekiállok. Ilyenkor még fogalmam nincs, milyen alapanyagokat fogok használni. Elkezdem, aztán közben alakul. A hozzávalókat megjegyzem, majd felírom. Amint van időm, jön a recept a blogba."

Akkor éppen meggyes-mákos sütit kreáltam.


És még tápértéket is számoltam..., hát volt energiám, az egyszer biztos.

.....

Idén zsúfolt munkanap után haza, majd főzés. Két napra dobozoltam.


Reggeli: tökmagkrémes pur pirítós, zöldség.

Ebéd: csicseriborsó főzelék kolbásszal.

Tízóraira van még a suliban fél almám és kesudióm.

Uzsonna: az ebéd maradéka.

Vacsora: terv: tonhal saláta.

.....

Anyu ma is különösen nagyon hiányzik...

2024. október 1., kedd

Elmúlás, születés, változás


Nyáron többfajta saláta magot is veteményeztem a teraszon balkonládába. Az egyik ki sem kelt, a másik kettő kikelt ugyan, de a hőségben csak nagyon kicsit növekedett. Amelyik életben maradt, azt cserépbe palántáztam, de egy kivételével mind elpusztult. Azt az egyet óvtam, védtem, de a forróság nem kímélte, egyszerűen tönkrement. (Ez látszik a képen jobbra.) Nem volt még időm kiüríteni a cserepet, és pár nap múlva egyszer csak azt láttam, hogy valami bújik. Nem ültettem oda semmit a palántán kívül, nem tudom, hogy mi ez, de megőrzöm, gondozom, hiszen él. Valami elpusztul, valami más pedig a "semmiből" születik.

A memóriám packázik velem. Szinte minden lényegtelen dologra emlékszem, ami fontos, az nem jut eszembe, vagy elfelejtem megnézni a határidőnaplómban, ha megnézem, akkor két másodperc múlva kimegy a fejemből...

A pedasszisztensek érkezésével legalább annyiban könnyebb lett a munkám, hogy nincs óraközi ügyelet. Így tudok fénymásolni, előkészülni a következő órára, néha még mosdóra, étkezésre is futja az időből. Ennek ellenére nagy a nyomás, hiszen nem elég, hogy egy tanórán nekünk két osztályunk van, azaz duplán készülünk (és akkor még nem is beszéltem az SNI gyerekekről, nem kevesen vannak), a tanítás 5% alatt, az adminisztráció és a többi teszi ki a maradék részt... A TÉR vállalásokat már rögzítettem, jóvá is hagyták a Krétában, de a NAT vizsgára még nem volt időm regisztrálni sem, sőt még az utazási költségtérítéses nyomtatványokat sem küldtem be, mert egyszerűen nem volt rá idő.

Itthon, a saját dolgaimmal szinte semmit nem haladtam eddig. Úgyhogy ma listát írtam a legfontosabb tennivalókról. Először munkából -egy kis átszervezéssel és E. és A. segítségével- Bátaszékre robogtam látásvizsgálatra. És igen, jól éreztem, megint romlott a szemem, úgyhogy új szemüveg lesz, másfél-két hét múlva készül el. Onnan a boltba robogtam (Mohácson), a lista alapján megvettem a legfontosabbakat. Haza, és jött az itthoni listám. Határidős, halaszthatatlan, gyorsan megcsinálandó/elintézendő... Például téli gumi rendelés, hiszen nyakunkon a reggeli mínuszok...

Úgy általánosságban igyekszem mindenben egyszerűsíteni. Priorítást felállítani. De még mindig nem tudom magamat az első helyre tenni. Ezen dolgoznom kell még.

Anyu, mami (és minden eltávozott szerettem) nagyon hiányzik.


Két éve anyu Hőgyészen pakolta ki a házat, hiszen novemberben költözött Mohácsra. Mamika már az otthonban volt. Tavaly ilyenkor már javában szerveztük anyu szülinapi buliját a 70. születésnapjára, de félő volt, hogy le kell mondani, akkora fájdalmai voltak már.

Minden változik...

2024. szeptember 8., vasárnap

Vasárnap

Reggeli: bundáskenyér, tökmagkrémes kenyér mikrozölddel, házi paradicsom. (Tojás, mikrozöld, paradicsom a tegnapi piacról.)


A délelőtt nagyrészt punnyadással telt. Vagy feküdtem, vagy ültem, végtelen fáradtságot éreztem csak. Ebéd után megint ledőltem, aludni nem tudtam. (Régebben, ha ebéd után ledőltem, azonnal képes voltam elaludni, már ez sem megy.) Némi házimunka után leültem megnézni egy filmet: ott, ülve be-bealudtam...

Este pedig... A mosogatót pakoltam, amikor, mintha rám fújták volna, elkezdtem sírni, annyira hiányzott anyu és mami. 


És a kert...


... a hőgyészi ház...


... a sok-sok szeretetteli együttlét, a rengeteg segítség, támogatás. A beszélgetések, a biztonság érzése.

Késő este aztán sikerült -még mindig pityeregve- haladnom a dolgommal. (Folyamatosan arra gondolok, hogy mindig vannak a dolgok, de sehol nincs az élet...)

(Holnaptól végre elviselhető hőmérsékletet jeleztek elő, nagyon várom.)

2024. január 20., szombat

Szombat


 Anyu az emlő tumor műtétje évében. Kapálni nem tudott, de volt kertje. 

Húgom járt ma maminál. Aki a héten elesett, kórházban volt. A fejsérüléstől vesztek el agyi funkciók. De megismer mindenkit és emlékezett rá, hogy ott voltunk M-val. Számomra megnyugtató, hogy anyu "ott van" vele. 


Ma nem sírtam -eddig a képig... Még akkor sem, amikor itt volt J. (pedig anyu lakásában találkoztunk és végig én beszéltem, anyuról, itt is bocsánat érte). 

Anyu is hiányzik és mami is. 

(Fél órás sírás-szünet után.) 

Nagyon hiányzik anyu. Nagyon. Legtöbbször felfoghatatlan ez a hiány. Tudom, hogy nem szeretne így látni: könnyben úszva, telefújt zsepikkel körbevéve. 

Egyelőre a semmi ágán ül szivem, kis teste hangtalan vacog. Köréje gyülnek szeliden, s nézik, nézik a csillagok...