Anyu az emlő tumor műtétje évében. Kapálni nem tudott, de volt kertje.
Húgom járt ma maminál. Aki a héten elesett, kórházban volt. A fejsérüléstől vesztek el agyi funkciók. De megismer mindenkit és emlékezett rá, hogy ott voltunk M-val. Számomra megnyugtató, hogy anyu "ott van" vele.
Ma nem sírtam -eddig a képig... Még akkor sem, amikor itt volt J. (pedig anyu lakásában találkoztunk és végig én beszéltem, anyuról, itt is bocsánat érte).
Anyu is hiányzik és mami is.
(Fél órás sírás-szünet után.)
Nagyon hiányzik anyu. Nagyon. Legtöbbször felfoghatatlan ez a hiány. Tudom, hogy nem szeretne így látni: könnyben úszva, telefújt zsepikkel körbevéve.
Egyelőre a semmi ágán ül szivem, kis teste hangtalan vacog. Köréje gyülnek szeliden, s nézik, nézik a csillagok...
