Nem emlékszem, hogyan aludtam gyerekkoromban. Így valószínűsítem, hogy nem lehetett gond vele. Annyi emlékem van erről, hogy kislányként délután is volt alvás és anyu olyankor szokta a házmunka egy részét végezni: mosott, takarított. Akkor még keverőtárcsás mosógépünk volt, egyenletesen búgott, amíg dolgozott. És a porszívónak is egyenletes, búgó hangja volt. Ezeket imádtam. Szerettem, ha ment a mosógép, ha anyu porszívózott a délutáni pihenő elején. Valahogy megnyugtattak ezek a hangok és álomba ringattak.
Fiatal felnőttként rengeteget utaztam: busszal jártam naponta a főiskolára (50km), majd buszoztam a munkahelyemre is (15km). És képes voltam a legrövidebb távon is elaludni. Sőt nem egyszer fordult elő, hogy a 15km-es úton olyan mély álomba merültem, hogy amikor már mindenki leszállt a végállomáson, a sofőrnek hátra kellett jönnie és felébresztenie, mert a világomat sem tudtam.
Az első igazán komoly alvásproblémám 2006-ban volt. Iszonyatosan szerelmes voltam, de ez egy titkos kapcsolat volt, ami amellett, hogy filmbe illően izgalmas volt, teljesen felemésztett. 2006 augusztusában két hét alatt fogytam vagy tíz kilót és nem tudtam aludni. Akkor is az elalvással volt a gond. Mindent kipróbáltam, semmi nem hatott. A szervezetem nagyon hamar elkezdett tiltakozni: a kimerültségen kívül folyamatosan jöttek a tünetek, amíg végül a teljes bal felem elkezdett zsibbadni, szinte érzéketlenné vált. Elmentem a háziorvosomhoz, aki azonnal felküldött a neurológiára. Nagyon alaposan kivizsgáltak, de konkrétan semmi rendelleneset nem találtak. Az egyik vizsgálat az volt, hogy feküdtem, a doki mondta, hogy félbetört spatulával fogja karcolni a bőrömet, majd tűvel megszúrni, mondjam, mikor, hol érzem. Eltelt pár perc, mivel csak fehérnemű volt rajtam, kezdtem fázni és megkérdeztem a dokit, mikor kezdi már el. Ő kinyittatta a szemem, felültetett és megmutatta a bal felem: telis tele volt szúrásokkal, karcolásokkal. Én semmit nem éreztem... Jött még néhány vizsgálat, aztán leültetett és elmondta, hogy nagy valószínűséggel agytumorom van, de azonnal beutal Toponárra MR-re és egy izomtónus vizsgálatra, azok az eredmények lesznek egyértelműen döntőek. Az izomtónus vizsgálat sem volt kutya, de azt a pár órát, amíg az MR eredményre vártam, nem kívánom senkinek. Végül minden negatív lett. A zsibbadás maradt. Viszont volt annyira kimerült a szervezetem, hogy utána hetekig a napjaim lehetséges részét ágyban töltöttem. És ha nem is teljesen tudatosan, de sok dolog átértékelődött bennem. Tudtam, hogy ez a kapcsolat nem vezet sehova, vagy folytatom tovább ugyanígy, titokban, vagy kiszállok belőle. Az utóbbit választottam. Hetekig vívódtam, kínlódtam, szenvedtem, aztán kiléptem belőle. Majdnem egy év kellett hozzá, amíg nem minden napom sírással, reménykedéssel, szenvedéssel telt, de ma már tudom: életem egyik legjobb, legbölcsebb és legbátrabb döntése volt.
2012 júliusában kezdtem el írni ezt a blogot. Egy
2012. augusztusi bejegyzésben írtam alvásproblémáról. A bejegyzés végén van egy frissítés, 2013. július 31-i, amikor szintén elalvási gondokról számoltam be, ott közzétettem egy táblázatot is, amiben vezettem, hogy az alvásterápiám hogyan működött.
Ennek már lassan öt hónapja, az elalvási zavaraim pedig egyre rosszabbak. Kint, Ausztriában, a munkahelyemen ásítozom egész délelőtt, várom, hogy ebéd után a pihenő alatt bedőljek az ágyba és aludhassak egy órát. De nem tudok elaludni. Aztán egész délután ásítozom, alig tudom nyitva tartani a szemem, arra várok, hogy legyen már este kilenc, hogy bedőlhessek az ágyba és aludhassak. De hajnalban még az órát nézem.
Sokan tudtok ezekről a gondjaimról, sokan adtok tanácsokat. És kérdeztek. A leggyakoribb kérdés az, hogy az alvászavaraim akkor kezdődtek-e, amikor elkezdtem ketogén alapokon táplálkozni. Az előbb leírtak alapján azt mondhatom, hogy nem. 2006-ban nyugati étrenden voltam, 2012-ben "odafigyelős" diétán (kevés zsír, Ch figyelés, majd számolás), idén júliustól megy a ketogén. Ami sokkal inkább valószínűsíthető, az az, hogy a lelki dolgaim vannak a háttérben. 2006-ban a "nagy szerelem", 2012-ben munkahelyi és magánéleti dolgok, idén egyértelműen a lelkiek. Természetesen erről is beszéltem a pszicho dokinővel, ő is annyit tudott tanácsolni, hogy minden lehetőséget próbáljak ki (ld. régi alvásterápiám, természetes elalvást segítő szerek, végső esetben néha altató, mert aludni kell), és szerinte is minden rendeződni fog, ha sikerül végre a belső csendemhez közelítenem. De természetesen nem állítom, hogy az étrendemnek nem lehet köze hozzá. Így aztán ott is mindenre odafigyelek, amire csak lehetséges. De azt is tudom, hogy a "kávé csak reggel van" azt jelenti, hogy kávézom. Hogy az "időben kikapcsolom a gépet" arról szól, hogy még mindig lefekvés előtt az az utolsó dolog, hogy belenézek a netbe. Ezek szerintem kis burkolt próbálkozások. Önmegnyugtatások, hogy én próbálkozom. (Erre most jöttem rá, ahogy írom ezt a bejegyzést...) Yodának igaza van: "Tedd vagy ne tedd, de ne próbáld!". Szóval a kulcs én vagyok...
