Alvásklinika

kép

Este 3/4 10. Most értünk haza Pécsről, az alvásklinikáról. Ma volt ugyanis a FIT teszt, ezt este 8-kor végzik. Kismillió elektródával szereltek fel és EKG-tappancsos zsinórokkal, egy ágy szélén kellett ülnöm és lógatnom a lábamat fél órán keresztül.

Van még vissza egy vizsgálat és egy konzultáció. Addig is megpróbálok el- és átaludni...

 

Alvásklinika

Harmadik kör (Az első  a szülinapomon volt, augusztus 26-án , a második október 8-án. És az egész áprilisban kezdődött...). Nincs alvási apnoém. (Vannak eltérések a leletben, de semmi nem kóros.)

További vizsgálatok lesznek, január közepére (FIT teszt) és végére (ENG vizsgálat) kaptam időpontokat és kell még egy labor.

Őszintén: semmit nem várok tőlük. Az eddigiek alapján szervi/fizikai bajom nincs, és ez jó. Pontosan ugyanaz az érzésem, mint amikor a felfúvódásom (és mellette kismillió gond) miatt jártam orvostól orvosig (nőgyógyászok, urológia, gasztroenterológia, endokrinológia, sürgősségi...), és a végén L. bácsi segített akupunktúrával annyira, hogy élhetőbb legyen az életem, majd végül sikerült magam diagnosztizálnom az endometriózist (nem volt könnyű, sok-sok évbe telt, de hát nem vagyok orvos...). Ha januárban negatív lesz minden lelet (márpedig szerintem az lesz), befejezem a felesleges orvosi köröket és ráfekszem újra az öndiagnosztikára...

Kedd (ja, nem: szerda- ennyit a fittségemről...)

Reggelem:

Először le kellett magamról applikálnom a kütyüket, mert a készüléket a két gombja egyszerre történő lenyomásával lehet kikapcsolni. (Annyit sem aludtam, mint amennyit gép nélkül szoktam...)

Korán Pécs. Reggeli a Klinikán.

Klinikáról munkába.

A tegnapi napom (és a sok előző nap) után megfogadtam, hogy mától nem rohanok. Ezt csak kétszer nem tartottam be, de amúgy ügyes voltam.

Azt is megfogadtam, hogy nincs fölösleges stressz. Mert "igy es úgy lösz". És mert az alap stressz is már magas, nem kell tetézni. 

Itthon kis lépésekkel ugyan, de haladok abba az irányba, hogy kitegyem a felesleges dolgokat, a maradóknak pedig helyet találjak. Nem, ezek már nem anyu dolgai, a saját kupacaimat rendezgetem.

Amikor anyu pakolta ki a hőgyészi házat, a dolgainak a 80 százalékát nem tudta elhozni Mohácsra, a kis lakásba. Aztán amikor pakoltuk ki a mohácsi lakást, a cuccai majd' 80 százalékának kellett új tulajdonost keresni. Ez nekem óriási lecke volt. Nagyon lassan, de sikerül a tárgyaimat elpakolnom, sok mindent elajándékoztam. A tároló lesz majd még egy nagy falat, hamarosan ráveszem magam. (Mert nem több szekrény, hanem kevesebb holmi kell.)

Az a gondolat is anyu halála kapcsán érett meg bennem, hogy ha vannak szép tárgyaink, miért csak ünnepnapokon vagy soha nem használjuk őket? Miért őrizgetjük, rejtegetjük -magunk elől is- a szekrény mélyén? Én már előveszek mindent, ha kedvem van hozzá. Ma is anyu kávéscsészéjéből szürcsöltem a kávémat. :)

Napjaim (és dobozolás)

Akkor csak nagyon röviden.

Ma alvásvizsgálat második kör. 12.30-kor jöttem ki a Klinikáról. De 13 órakor online továbbképzésem volt. Túl sokat nem gondolkodtam: be a kocsiba, a pályán elérek a bólyi benzinkútig, ott tudok inni egy kávét, elmehetek mosdóba és elmajszolhatom a tegnapi egyik maradék szendvicsemet. Odáig a pályaszakasz felén útépítés miatt 60-nal lehetett haladni a leállósávban, így amire a kúthoz értem, kerek 3 percem maradt a 3 dologra. Kikértem a kávét, mosdó, ezután fizettem, közben megkerestem a belépési linket, letettem magam az első ülőhelyre a teraszon, rányomtam a linkre, de a telómon nincs telepítve a Teams, amíg ezt megtettem, előkaptam és haraptam a szendvicset, szürcsöltem hozzá a kapucsínót erőst izibe', vissza a linkhez, beléptem, 13 óra 1 perc volt. Gyorsan kivégeztem az étkezést, és már a továbbképzést hallgatva a kocsihoz siettem, beültem, előkerestem a jegyzetfüzetet, a tollat, és 14 óráig megvolt a dolog. Aztán irány Mohács. 30-cal, több km hosszan kígyózó sor közepén... Bevágódtam a Family Centerbe, mert papírpoharakat kellett vennem a sulinak. Közben hívott a kolleganőm: sürgősen telefonáljak a szederkényi (anyaiskolánk) iskolatitkárnak, mert nem jók a beküldött útiköltség-nyomtatványok. Kifizettem a poharat, útban a kocsihoz felhívtam a másik kolleganőmet, hogy elég lesz-e ennyi pohár, mert az összeset elhoztam, amit találtam, keressek-e még. Hívjam a másik kollégát. Odaértem a kocsihoz, beraktam a poharas szatyrot, beültem, hívtam a z előbbi munkatársamat, elég a pohár. Újra elővettem a jegyzetfüzetet, hívtam az iskolatitkárt. Konkrétan mindent újra kell csinálnom-számolnom, hát ez nem 1-2 óra lesz... Indulok hazafelé, újabb telefon: anyu lakásának új tulaja: levelek jöttek anyu nevére a lakásba, elhozná. Jó, megvárom a parkolóban. Tíz perc-negyed óra múlva jött is. Felcuccoltam, nézem a postaládát: M-nak jött valami, kiveszem, azt is felviszem. Otthon nézem anyu leveleit: MVM csekk, Mohácsi Önkormányzat fizetési felszólítás... Komolyan mondom: anyu január 6-án meghalt, a lakást júliusban eladtuk, mindenről kértünk-kaptunk nullás igazolást, mindenhol bejelentettük anyu halálát és a lakás eladását... Most futhatok megint köröket, csak azt nem tudom, mikor, hiszen holnap reggel megint Pécs, onnan pedig dolgozni megyek.... (Mert a dokim csak keddenként rendel, viszont novemberig betelt, mivel csak öt beteget fogad egy rendelésen, így november 19-én fogja kiértékelni a leletemet, de a gépet holnap reggel vissza kell vinnem...)

Mindezek után nekiálltam dobozolni holnapra:

Reggeli: rántotta, borssal pirított gomba (és a sali egy része).

Tízórai: alma, kesu (a suliban van).

Ebéd: fűszeres rizs, körte, csicseri, tonhal, saláta.

Vacsi majd itthon.

Nem tudtam két napra készülni, mert csütörtökön héttől suli, aztán egytől este hatig továbbképzés Mohácson. Pénteken pedig suli 7-től 3-ig, utána őszi bál estig.

.......

Ez tényleg szösszenet, és minden napom ilyen. Ha a munkát kivonnám az egyenletből, akkor jutna időm a magánéletemre. Ha a magánéletemet kiiktatnám, volna időm a munkára. A kettő együtt...

 

Kedd

Alvásdiagnosztika második nap.

Sikerült felszerelnem és beprogramoznom este az alvásmonitorozó készüléket. Aludni annyit sem aludtam, mint amennyit amúgy szoktam. 

Korai kelés, 8-ra a klinikán kellett lennem. 7.50-kor leadtam a gépet, 7.54-kor már sorszámom volt az orvoshoz, aki hivatalosan 9-kor kezdi a rendelést. Szerencsére van az udvaron egy pados-árnyas pihenő rész, oda kiültem, mert az épületben szahara van.

Sokan ültek ott. Óhatatlanul hallottam a beszélgetéseket. Tudtam, hogy Magyarországon vagyok: 10 emberből 10 panaszkodott, 5 káromkodott. Nem láttam mosolyt, szinte senki nem köszönt a többieknek, az egyedül ülők a telefonjukat nyomkodták vagy kihangosítva beszéltek valakivel az éterben. Nem érkeztem reggel rossz hangulatban (csak álmos voltam és hulla fáradt, de hát ez mindig így van), de ez a kinti egy óra teljesen leszívta az energiámat. Bementem, megkerestem a mosdót. És most tehetnék fel fotót róla, elmondhatnám, hogy se papír, se szappan, se kéztörlő (és folytathatnám), de nézzük a mosdó jó oldalát: van. 🤣🙈

Azon sem agonizálok, hogy 10.35-kor kerültem be 2. sorszámmal, és a doki 9.28-kor kezdte végül a rendelést. (A doki egyébként úgy néz ki, mint M. kollégája, totál meglepődtem, szerintem ikrek. :) )

A lényeg: légzéskimaradások miatt meg kell ismételni a vizsgálatot. Csak azért nem utaltak be rögtön bentalvásos vizsgálatra, mert "kicsi a kapacitás". Úgyhogy október 8-án ismétlek itthon. Ha ugyanez lesz az eredmény, akkor mennem kell bentalvásos vizsgálatra. 

Pécs után munka.

Hazaérve ettem (mert fél háromig csak két kiflicsücsköt majszoltam el) ettem, aztán bedőltem az ágyba. Igazán jól nem tudtam most sem aludni, inkább csak bóbiskoltam. Házimunka este 9-ig, aztán megpróbálok aludni...