Napjaim (és dobozolás)

Akkor csak nagyon röviden.

Ma alvásvizsgálat második kör. 12.30-kor jöttem ki a Klinikáról. De 13 órakor online továbbképzésem volt. Túl sokat nem gondolkodtam: be a kocsiba, a pályán elérek a bólyi benzinkútig, ott tudok inni egy kávét, elmehetek mosdóba és elmajszolhatom a tegnapi egyik maradék szendvicsemet. Odáig a pályaszakasz felén útépítés miatt 60-nal lehetett haladni a leállósávban, így amire a kúthoz értem, kerek 3 percem maradt a 3 dologra. Kikértem a kávét, mosdó, ezután fizettem, közben megkerestem a belépési linket, letettem magam az első ülőhelyre a teraszon, rányomtam a linkre, de a telómon nincs telepítve a Teams, amíg ezt megtettem, előkaptam és haraptam a szendvicset, szürcsöltem hozzá a kapucsínót erőst izibe', vissza a linkhez, beléptem, 13 óra 1 perc volt. Gyorsan kivégeztem az étkezést, és már a továbbképzést hallgatva a kocsihoz siettem, beültem, előkerestem a jegyzetfüzetet, a tollat, és 14 óráig megvolt a dolog. Aztán irány Mohács. 30-cal, több km hosszan kígyózó sor közepén... Bevágódtam a Family Centerbe, mert papírpoharakat kellett vennem a sulinak. Közben hívott a kolleganőm: sürgősen telefonáljak a szederkényi (anyaiskolánk) iskolatitkárnak, mert nem jók a beküldött útiköltség-nyomtatványok. Kifizettem a poharat, útban a kocsihoz felhívtam a másik kolleganőmet, hogy elég lesz-e ennyi pohár, mert az összeset elhoztam, amit találtam, keressek-e még. Hívjam a másik kollégát. Odaértem a kocsihoz, beraktam a poharas szatyrot, beültem, hívtam a z előbbi munkatársamat, elég a pohár. Újra elővettem a jegyzetfüzetet, hívtam az iskolatitkárt. Konkrétan mindent újra kell csinálnom-számolnom, hát ez nem 1-2 óra lesz... Indulok hazafelé, újabb telefon: anyu lakásának új tulaja: levelek jöttek anyu nevére a lakásba, elhozná. Jó, megvárom a parkolóban. Tíz perc-negyed óra múlva jött is. Felcuccoltam, nézem a postaládát: M-nak jött valami, kiveszem, azt is felviszem. Otthon nézem anyu leveleit: MVM csekk, Mohácsi Önkormányzat fizetési felszólítás... Komolyan mondom: anyu január 6-án meghalt, a lakást júliusban eladtuk, mindenről kértünk-kaptunk nullás igazolást, mindenhol bejelentettük anyu halálát és a lakás eladását... Most futhatok megint köröket, csak azt nem tudom, mikor, hiszen holnap reggel megint Pécs, onnan pedig dolgozni megyek.... (Mert a dokim csak keddenként rendel, viszont novemberig betelt, mivel csak öt beteget fogad egy rendelésen, így november 19-én fogja kiértékelni a leletemet, de a gépet holnap reggel vissza kell vinnem...)

Mindezek után nekiálltam dobozolni holnapra:

Reggeli: rántotta, borssal pirított gomba (és a sali egy része).

Tízórai: alma, kesu (a suliban van).

Ebéd: fűszeres rizs, körte, csicseri, tonhal, saláta.

Vacsi majd itthon.

Nem tudtam két napra készülni, mert csütörtökön héttől suli, aztán egytől este hatig továbbképzés Mohácson. Pénteken pedig suli 7-től 3-ig, utána őszi bál estig.

.......

Ez tényleg szösszenet, és minden napom ilyen. Ha a munkát kivonnám az egyenletből, akkor jutna időm a magánéletemre. Ha a magánéletemet kiiktatnám, volna időm a munkára. A kettő együtt...

 

Hétfő

Néhány napja már fejben elhatároztam, hogy tennem kell magamért. A lelki oldalon egyrészt hagyom megélni az érzéseimet, másrészt igyekszem tudatosítani magamban, hogy -habár soha többé semmi nem lesz olyan, mint anyu halála előtt- nem szeretnék örökké a szomorúság ködében fuldokolni, a lehetőségeimhez képest szeretnék idővel jobban lenni. 

Tegnap végül átjött B., a szomszéd, beszélgettünk kicsit. Eleve jólesett, hogy érdekli, mi történt, hogy vagyok. És kiderült: a férje is hospice beteg volt, hozzá is Zs. és doktor T. járt ki. (Ő is azt mondta: mindketten tündérek, a férje is annyira kedvelte őket, mit anyu.)

Tegnap vágtam a hajamból. A neten rengeteg videó van az otthoni frizura-igazításról, hát a legegyszerűbbet megcsináltam. Pont olyan lett, mint a kisfilmben. Ja, nem. 🙈 De jó lett. Mivel hullámos a hajam, nem látszik durván, ami nem jó.

Ma munka után lóhalálában ügyintézés. 7-től 3-ig voltam a suliban, aztán először Földhivatal. Megesküdtem volna rá, hogy anyuval anno ott voltunk, ahol gondoltam. Tényleg ott voltunk, de az az adócsoport. 🙊 Sebaj, a fiatalember nagyon kedvesen útbaigazított. Másik épület, a cetlit osztó ajtónálló hölgy majd segít. Senki nem volt a segítségnyújtó helyen, csak egy nő, aki szintén segítségre várt. Nekem nem volt időm, így benyomtam valamit a panelen, kiadott egy számot, a gép a falon pittyent is, mehettem. Tudtam, hogy rossz helyre megyek, de bejött, amit reméltem: a hölgy felkelt a pult mögül, kijött velem és kaptam a gépből egy olyan számot, ami az én ügyemhez jó. A falon lévő monitor megint pittyent és már mehettem is be haszonélvezeti jog ügyben. Az ügyintéző roppant kedves volt. Amellett, hogy kb 2 perc alatt kitöltöttük a nyomtatványt, kérésemre eligazított, merre, kinél tudok hagyaték ügyben intézkedni. 7 percem volt, így rohanás vissza az előző épületbe, a portás elmondta, merre menjek, fel a lépcsőn, jobbra, sarok, ez az. Bekopogtam, bemehettem. A hölgy itt is végtelenül kedvesen segített, kitöltöttük a nyomtatványokat, lefénymásolta, ami kellett a beadványhoz, ott is hagyhattam, holnap reggel már továbbítja is a közjegyzőnek. (Anyunak csak az utolsó havi nyugdíja maradt és 3000 Ft a bankszámláján, a közjegyző dönti majd el, lesz-e ezen hatalmas ügyben hagyatéki tárgyalás.)

Anyu ott volt, segített, hogy -ha már intézkedni kell minden simán menjen. Abból gondolom, hogy ugyanolyan kanapé volt a folyosón, mint amilyen az "angyalkás" szobában Hőgyészen. (Aki nem hisz az ilyenekben, az, kérem, lapozzon.)

A rohanástól, az izgalomtól (jesszus, a hivatali ügyek intézését nem nekem találták ki...) folyt rólam a víz. Pár lépés az egyik vendéglő, ahol anyuval szoktunk kávézni, beültem és ittam neki egy kávét, amíg kifújtam magam. Aztán mentem a mosdóba, mert rámjött a sírás.

Több intézni való van még, de megbeszéltem magammal: a napi 1 pont elég lesz. (Ma ráadásul 2 is sikerült, haladok.)

Még menni kellett boltba. Onnan haza.

A kocsim belül hasonlít egy disznóólra. Hónapok óta nem takarítottam, pedig volt hó, sár, eső. És mindent csak úgy bedobáltam. A csomagtartóba, ha valamit  tenni akarok, előtte helyet kell csinálni. Tervezem én, hogy rendet rakok, csak... De meglesz. 

Ma , amikor bolt után leparkoltam, fogtam az óriás szatyrot, hogy abba sok dolog fér, a vállamon sokkal könnyebb felcipelni. Kinyitottam és... Benne volt még az a "tasak", amiben anyut (vagyis anyut az urnájában) kiadták a temetkezési vállalkozásnál. Hát megint eltört a mécses...

Aki elment, az elment, mondta anyám, sohse keseregjetek

a kósza lélek után.

Aki elment, az elment, mondtam én is, de ugyanekkor mélységesen

éreztem,

aki egyszer nálunk volt, az többé sohasem mehet el tőlünk egészen.

Kassák Lajos