egy nap híján 4 hónapja jártam a kórház ezen részén anyuval. Az onkológiára vitt minket a betegszállító. Anyu nem tudott már járni, kerekesszékben ült. Nagyon hideg volt. Az onko asszisztens hozott anyu lábára egy lepedőt. Első volt a vizsgálaton, de a betegszállító csak dél körül volt várható, a hideg nem szűnt, áttoltam a szomszéd, kicsit védettebb folyosóra, a fül-orr-gégészetre. Ide jöttem ma én vizsgálatra.
Korán volt, 7-kor már itt ültem. Szokás szerint majd' elaludtam, korgott a gyomrom is, mert nem tudok ilyen korán enni. Elővettem hát a jól bevált légzésfigyelés gyakorlatot. Becsuktam a szemem. De most csak a külvilágot sikerült kizárnom, a gondolataimat nem. Sorra ugrottak be a négy hónappal ezelőtti emlékképek, ahogy anyu ott ült a betegszállítóra várva, ahogy szenvedett. Mennyire szűk ezen a részen a mozgáskorlátozott mosdó, ahova többször is be kellett vinnem. Ahogy fájdalmai voltak, szenvedett, de nem tudtam segíteni. Viszont nem volt egyedül. Ott voltam vele, ha inni kért, adtam, ha valamit meg kellett igazítani, megigazítottam (...). Otthon tudtunk beszélgetni, pihenhetett, ha kért gyógyszert, adtam. Nem az osztályra vitték vissza, ahol fekhetett volna egyedül az ágyban egyedül, és este hozták volna a gyógyszert meg a vacsorát.
Nem 2001.-ként mehettem be, hanem a 2-es rendelőben voltam az egyes számú.
Adatfelvétel már megvolt előzetesen, egy kérdőívet kellett kitölteni, amíg hatott az érzéstelenítő. A fibroscopia max 1 perc volt (kamerát dugnak le az ember orrába), nem fájdalmas, csak kellemetlen. Megkaptam a beutalót a pécsi Neurológiai Klinika Alvásközpontjába.
(Órák óta gondolkodom, mikor: mert hogy egyszer már nagyon régen is küldeni akart tovább egy orvos alvási apnoé gyanúval. Gégetükrözésen voltam, ennyi már eszembe jutott, de ez szerintem még Tamásiban történt.)
10.30-tól kérhettem időpontot. Kaptam is: augusztus 26-ra. (Magyarország, én így szeretlek...?...)
Én is voltam ezen a... fibrosopián. Lehet hogy kényes vagyok, de egyrészt hiperventilláltam a szorongástól, másrészt mázli hogy aznap nem ettem semmit előtte, összehánytam volna ott mindent. Előre nem akartam írni hogy ne rémülj meg, de örülök hogy jól viselted. Ja, életemben először én is voltam a pécsi klinikán, a múlt héten 2 napot kénytelen voltam a traumán tölteni.
VálaszTörlésElőre felkészültem lelkileg. (Sajnos van gyakorlatom benne.) Roppant kellemetlen volt a jobb orrlyuk, a balt nem is éreztem. Már tegnap megbeszéltem magammal, hogy nyugodt leszek, becsukom a szemem és túl leszek rajta hamar. Te is alvási apnoé miatt?
TörlésNem, nekem nyirokmirigy duzzadások miatt felmerült a lymphoma gyanúja (ez a nyirokrendszer rákos megbetegedése) és kivizsgáltak tetőtől-talpig. Egy drága barátom ebben halt meg, 42 évesen (én pont annyi voltam ekkor) és ezért is féltem. Végül kiderült hogy vaklárma. Hogy mi okozta, sosem derült ki, mert jellemző módon mire körbeértek a vizsgálatok, meggyógyultam. A dokik szerint lehetett "macskakarmolási betegség". Nagyon játékos cicám volt akkoriban....
TörlésÉn is O.T-hoz járok, meg is akart műteni, de nem engedtem neki. A lányomat megműtötte és 8 év alatt teljesen visszanőtt neki az orrsövény, úgyhogy én nem akarok feleslegesen szenvedni. Te nagyon bátor vagy, nekem ugyan be nem dugnának semmit az orromba! :)
VálaszTörlés