A következő címkéjű bejegyzések mutatása: bokatörés. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: bokatörés. Összes bejegyzés megjelenítése

2025. április 18., péntek

Hétfőtől Nagypéntekig

 

Húsvét projekt. Az előkészületeket már hétfőn elkezdtem.


Munka után gyors kilövés, időpont B-nél. Aki nemcsak lábápoló, hanem pszichológus, coach, életmód-tanácsadó (...). Nagyon jókat beszélgettünk és rávilágított arra: már a lábfejemen is látszik a mozgásszegény életmód, az elhanyagoltság. A körmeim nem normálisan, hanem egyenesen a körömágyba nőnek, nem  beszakadva volt a körmöm, a rossz irányba növéstől fáj. Szerinte ez ortopédiai probléma és azért is van, mert nem használom a lábamat...

Kedden Sz-on megcsináltuk a tojás-nyomatot, nagyon nagy sikere volt. Szerdán B-on is sor került rá, szintén nagy sikerrel. X: "Hazavihetem az alapot meg a temperát? Mert én még szeretnék ilyet készíteni, és elmondom otthon, hogy ezt Öntől tanultam!".






Nagycsütörtök (már szabin): német nevén Gründonnerstag, avagy együnk valami zöldet.


(A grün szóhoz egyébként nincs köze, hanem a grein-greinenhez.) Az étket M. készített, hála érte!

Ebéd után punyi.

Délután mozi. Gyilkos randi. Egynek érdemes megnézni, tele van csavarral.


Nagypéntek. A legszigorúbb böjti (húsmentes) nap. (Ezt is mamakától tanultam, aki egy éve még köztünk volt...) 9-ig aludtam. Mini reggeli, aztán főzés. Zöldség krémleves, sült hal, krumplipüré, saláta.



És sütöttem M-nak muffint.


Ebéd után mini punyi.

Uzsonna. (Édes fonott kalács vajjal, házi szeder lekvárral, tejeskávé.)


Befejeztem délután a balkonládákat.





Anyu orgonája virágzik, illatozik, bokrosodik, csoda szép (ha levirágzott, felét átültetem a húgomnak). Mellette már 3 rózsám van, azok is szépen cseperednek. (Nőnapi ajándékok a b-i önkormányzattól.)


Folyik a küzdelem a "kiütéseimmel". A szteroidos kenőcs ideig-óráig működött. A full természetes krém is. A szódabikarbónás lemosás is. Most eg méhpempős természetes krémmel próbálkozom. (Már van időpontom szemészetre és bőrgyógyászhoz is, nem tudom, mennyire bírom május közepéig...)

Hétfőn és kedden a 25-27 fok kikészített. Erre még néhány hőhullám... Ájulásig melegem volt, szétizzadtam magam. Jesszus, mi lesz nyáron??

M. január 20-án a táppénzes papírjáért ment, amikor elcsúszott (akkor esett az ónos eső) és eltörte a bokáját. Azóta ma kezdett dolgozni. Én nagyon szeretek egyedül lenni, imádom a csöndet, de ma úgy nem igazán tudtam hova tenni, hogy egyedül vagyok itthon délutántól. Érdekes.

Itt a húsvét, a Nagyhét, és megint csak a hőgyészi Nagy Asztal jár a fejemben, hogy tavaly volt az első húsvét anyu nélkül, hogy tavaly ilyenkor mami még élt... Nagyon szoros kapcsolatban éltem anyuval és mamival, konkrétan az életem nagyon meghatározó elemei voltak, azzal, hogy elmentek, két nagy rész is kitépődött az életemből, és ezt nem könnyű elfogadni. A suliban tanítom az anyák napi német dalt, nagyon nehéz. A szövegében van, hogy "was wär ich ohne dich" (mi lennék nélküled), amit úgy szoktam magamban énekelni, hogy "was bin ich ohne dich" (mi vagyok nélküled)... Hát erre keresem a választ egy éve, 3 hónapja és 12 napja.



2025. január 20., hétfő

Hétfő- több, mint sok(k)

Este fél 9. Leültem kicsit. Valahogy már reggel látni lehetett, hogy a csillagok állása nem igazán kedvező...

Kezdődött azzal, hogy reggel fél 7-kor (egy sajnos újabb roppantul nem alvás után) kiléptem az utcára: valami szitál. Ezzel egy időben: bacca meg, tükörjég, ez ónos szitálás...

Gyomor egyből görcsben. Gyalogolok a garázs felé: minden tükörjég, sötét van, evickélek. Egyszer csak a sapkám beakad egy ágba, sapi félig le, ezzel együtt elszáll a szemüvegem jobb szára. Egy néni épp sózta a nem messze lévő háztömb előtti járdát, látta, hogy szerencsétlenkedem a telóm zseblámpájával, jött, segített szárat keresni. Jó 10 percig néztük, de nem találtuk. Nekem mennem kellett, elkorcsolyáztam a garázsig. Ott felhívtam a kolléganőmet, hogy ne haragudjon, nem tudok érte felmenni a dombra, Mohács tükörjég. 

Elevickéltem a babarci boltig, ott letettem a kocsit, be a boltba, vettem egy zoknit, mert anélkül esélytelen lett volna felmennem a dombon a suliig. A cipőmre húztam, így felértem.

Jött a hír: helyettesítenem kell egy elsős írást. Oké.

Az óra végén elment az áram. (Épp digi táblás feladatnál.)

Indultam át a másik suliba: kiírja a kocsim nagy csipogás-villogás közepette, hogy alacsony az abroncsnyomás.

Amire átértem a másik suliba (még mindig tükörjég), M. küldi a képet: a bokája eltört, begipszelték...

Fél 3-ig órám volt, aztán osztályozó értekezlet, utána M-nak gyógyszertár, kis bolt, haza.

M-nak vérhigítót kell szúrnia. 3 és fél éve én szúrtam magamnak a műtét után, tavaly anyunak kellett szúrnom, most M. szúrja...


Este még készülök holnapra (leporello az Altató könnyebb megtanulásához).



Intézem saját és M. ügyeit, kicsit átrendezem a lakást, h. M. elférjen a mankóval.

Éjjel negyed 11. Már régen aludnom kellene...

Holnapra havat mondanak ónos esővel. Nem gondolok bele. Megyek "aludni".