Szombat

Ébredés: 4.20. (Ez jó, nagyon jó, napok óta 3 körül már fent voltam...)

Szokásos hasmars, közben (mármint a köztes "szünetben") 15 perces fekvő, ébresztő antistressz.

Reggeli: tökmagkrémes pur pirítós, paradicsom, csíra. (A tökmagkrémet magam készítem. És amióta először ettem, rákattantam. Paradicsommal és csírával maga a mennyország. És nem mellékesen laktató is. A csírát kaptam. M. szombatonként jár piacra, utána felugrik hozzám ezzel-azzal. Ma kaptam fekete ribizlit, paprikát, paradicsomot, csírát, mákos rétest. Minden egy vagyon -sajnos már a piacon is horror árak vannak...-, ma megkértem, ne hozzon legközelebb semmit, csak ha esetleg külön kérem, én sem venném meg, hiába jó és szeretem...)

Séta. (Nagyobbat terveztem, mivel a hasam nyugton volt, a szurkodásokat-feszüléseket figyelmen kívül hagytam. Kinyitottam itthon minden ajtót-ablakot, gondoltam: megyek, amíg felhős az ég, hadd szellőzzön ki a lakás. Hja, a tervezett út tizedénél egyszer csak kibukkant a felhők mögül a nap, és szórta is sugaraival a meleget, nem fukarkodott. Hát gyorsítottam a tempón és egy rövidebb szakaszt suhantam.)

Pahla 20 percese. 

Ebéd: a kapott két mákos rétes.

Aztán pihentem másfél órát. A világomat nem tudtam, amikor megszólalt az ébresztő. Kimentem a konyhába, és hirtelen éreztem: le kell ülnöm. És nagyon remegett a kezem. Basszus, ez hipó! Van vércukor mérőm, de nem szoktam használni, mert ki nem állhatom a tűt. De most mértem:

(Érdekes ez a vércukor érték. Az utolsó laboromnál az eredmény alapján 3.1-gyel hipóztam, na akkor semmi bajom nem volt. De láttam már 4.7-tel is olyan hipózást, hogy szerencsétlen illető se menni, se beszélni nem tudott.)

Nálam itthon se cukor, se keksz, se szőlőcukor, se gyümölcslé, se tej, ami gyorsan felvihetné az értéket, pedig éreztem és tudtam, hogy nem árt kicsit felnyomnom a vércukromat, így ettem egy körtét, és mellé egy szelet pur kenyeret.

Hja kérem: a full gyors CH-s, cukros ebéd után nem is tudom, mit várhattam volna szegény szervezetemtől...

Kis házimunka után jött a relax. A húgom készített egy 10 perces, fekvő relaxációt, ma néztem meg és próbáltam ki, hát nagyon jólesett. A húgom gyermekjóga oktató (is), aktív jógázó, ért is a dologhoz és roppant kedves tőle, hogy elkészítette ezt a kis videót. Messze lakunk egymástól (én Mohácson, ő Budapesten), mégis mindig gondolunk egymásra és próbálunk segíteni, ha valamelyikünknek szüksége van rá.

Este kis séta volt, kis saláta vacsi.

 És kis filmnézés lesz, aztán alvás.

(Sikerült ma majdnem 9000 lépést menni.)

Tervek (?)

Régóta kínlódom már ezzel a betegséggel. Októbertől februárig nem volt egyetlen görcs- vagy fájdalommentes napom sem. Aztán megkaptam a hivatalos diagnózist arról, amit én már tudtam, csak a dokik nem: endometriózis. Márciusban kezdtem a hormonterápiát. A rengeteg mellékhatás mellett pozitív hozadéka, hogy az első 3 hónapban 15, a második 3 hónapból eddig eltelt félidőben 20 fájdalommentes napom volt már. Nem túlzás: a többi idő elveszett. Mintha nem is létezett volna. Abban a maradék időben az ember megpróbál lélegezni, bízik benne, hogy egyszer csak hatni kezd a marékszámra szedett fájdalomcsillapító és görcsoldó, folyamatosan figyeli magát, hogy képes-e kimenni a mosdóba úgy, hogy ne ájuljon el a fájdalomtól, harcol a hormon és a görcsök előhívta fekete démonokkal, közben imádkozik, nehogy bekopogjon valaki, mert jobb ilyenkor egyedül törölni a könnyeket.

Iszonyatos idén (is) a nyári hőség. Egy magát 15-20 fokban jól érző embernek kibírhatatlan. Aludni a 28 fokos lakásban lehetetlen, igazán emberpróbáló létezni ilyenkor a panelban (is).

Két hét telt el már a szabadságomból. Végig görcsöltem. Voltak napok, hogy ki sem tudtam tenni a lábam a lakásból. Pedig mozogni kéne. Legalább sétálni. Boltba menni. Kellemetlen programokat, meghívást lemondani. Legtöbbször nem merek egyedül elindulni, mert sosem tudhatom, milyen lesz a fájdalom a következő percben.

Ez a betegség (is) megtanít a mostban élni. Igazán előre tervezni nem lehet. De az simán megtanulható, hogy a dolgok nem mindig tőlem függnek.

Igazán nincs meg a konkrét ok, ami az endometriózist okozza. És igazándiból megbízható és végleges megoldása sem ismert. Hogy tanít, az biztos. És az is biztos, hogy a két hétig való ülés nem tesz jót.

Tehát nem "terv" a hagyományos értelemben, nem "cél", amit mindenáron be akarok tartani, és ha valami nem jön össze, nem fogok hisztit rendezni.

• Tejtermék-, glutén-, cukor-, koffein-, alkoholmentes étkezés továbbra is. (Ezt a legkönnyebb tartanom, főleg az alkoholt és már a koffeint.) (Mert az endometriózis gyulladás, és bizony az ételek egy része is okozhat gyulladást.) 80-90 %-ban. (Mert fontos a nem stresszelés, és nem akarom magam rosszul érezni, ha havonta egyszer megiszok egy Cannes-i fagylaltkávét, nem fogok sikoltozni, hogy jaj, van benne tej!, jesszus, ebben van cukor!, hanem élvezni akarom.)
• Mozgás. Napi 6000 lépésre van állítva a telón a lépésszámláló. Ezt, ha heti 3-4-szer sikerül meglépnem, az szuper. (Egyébként nem állok túl rosszul az éves kilométer gyűjtéssel, 700 körül mentem már idén.) És Pahla 20 perces tornáiból is heti 2-4, ha bírom.
• Antistressz. Koncsek Kriszta (az én örökös Őrangyalom) indított lassan fél éve a Facebookon egy Antistressz csoportot, az ő videóira antistresszelek, és őszintén mondom, kell ez, mint szomjazónak egy korty víz, nagyon jót tesz. Napi minimum egy a "terv", ezek között van olyan is, amit még fájó alhassal is meg tudok csinálni. (Emellett imádok hajnalban a teraszon ülni és figyelni a fákat, a madarakat, az ide-oda ugrándozó mókusokat. Számomra az egyik legjobb antistressz gyakorlat.)