A hétvégi buli tényleg nagyon jól sikerült, mindenki jól érezte magát. Én borzalmasan elfáradtam, hétfőn ezután dolgozni menni nem volt egyszerű fizikai teljesítmény (bele kell ugye számolni azt is, hogy borzalmasan rosszul alszom...).
Az tényleg ajándék volt a köbön, hogy hétvégén nem kellett mosni, főzni, takarítani, még reggelit is kaptunk, csak oda kellett menni a "terülj-terülj" pulthoz és választani.
A kegyetlen, sok héten át tartó hőség után borzalmasan hirtelen ősz lett, hideg, eső. A terasz ilyenkor is gyönyörű.
Hétfőn megérkezett Sz-ra a pedasszisztens, kedden B-ra is, és áldom a sorsot, hogy így van, mert az óraközi ügyeletet nem nekem kell csinálnom, a heti 3 lyukas órámon tudok készülni, nem kell osztály(ok)ra felügyelnem. Hatttalmas könnyebbség.
Kedden fél héttől 4-ig suli, aztán itthon folytattam soká-estig...
Hétfőn volt egy online segítő beszélgetésem. Főként anyu és mami halála, és a rám gyakorolt hatása miatt szerveztem meg. Úgy, hogy nem igazán hittem benne (csak tudtam, hogy akarom, mert kell), már maga a beszélgetés alatt jobban lettem. Azóta két nap telt el, és gyász szempontjából tényleg jobban vagyok.
De még szét vagyok esve, nem kicsit.
Ma reggel érdekes tapasztalásom volt. Beültem reggel az autóba és olyan fura érzés volt. Elindultam. Az autópályafelhajtó után pedig határozottan jött belülről a kérdés: mit keresek én hajnalban az úton? Miért megyek és hova és miért? Tényleg ez a normális? Dolgozni menni hajnalban, borzasztóan kemény napot letolni, lenyomni a gyerekek torkán, ami elő van írva? Ez lenne az élet? Idegen volt az autóm a rengeteg elektronikával meg kütyüvel (mi az, hogy uniós előírás új autókban ennyi szükségtelen, idegesítő, csipogó, villogó car?), a sok-sok beton, a szabályok, a korai időpont, a borzasztóan nagy forgalom (mások is, mindenki dolgozni megy, hallgatják az agyradír rádiókat, letolják a munkaidőt és ez az életük?). A suliban -tudom: sokaknak nem tetszik- igyekszem a gyerekeket a szemem előtt tartani, nem egyszerű: licézni az elvárt és az élhető között...
Rengeteg a túlóra, és jövő héten is ez lesz. (Aki nem hisz nekem, csináljon velem végig egy hetet -sztem egy naptól is hátast dobna, sőt egy órától is összevontan-.)
Igyekszem lavírozni a munka és a magánélet között. Egyelőre a munka győz. De már van mindkét suliban pedasszisztens, sokat segítenek, tényleg. Már most könnyebb, mint az első két héten.
Meg kell szerveznem a "virtuális valóság"-beli életem, ha maradni szeretnék ezen kapszula mellett. De egyre inkább gondolkodom a másik színű kapszula lenyelésén...
.....
Cuki:
X.Y. Sz-on:
"Juhu, itt a Timi néni!
Alig várom, hogy jöjjön B. néni és Timi néni, tök jó tanárok vagytok!"
