2015. szeptember 30., szerda

Hétfő, kedd, szerda

Magyarország. De nem is fogom megjelölni egy ideig az országot, hiszen nem tudom még, mikor sikerül a következő munkahely. És hogy pontosan hol. Tervek és szervezések vannak, aztán lesz eredmény is. Mert ugye három napja -a derült égből villámcsapás események kapcsán- felmondtam Knittelfeldben.

A vasárnap esti felmondás után felpörögtek az események.

- Nem úgy készültem, hogy hazajövök végleg. Arra viszont régóta készültem, hogy minden fölösleges dolgot hazahozok. A három kinti év alatt azért meglehetősen sok dirib-darab, kicit-kacat felgyülemlett a kis lakosztályomban. Szombaton már tudtam, hogy maximum még egyszer jövök ki. A nagy piros táskám volt, a hátizsák és a hűtőtáska. Mivel ezeket tele vittem ki, tudtam, hogy nem fogok beférni. Összeszedtem minden szatyrot, amit csak találtam fent, de lehetetlen vállalkozás volt még így is. Én ott kint nem kaptam kimenőt. A hivatalos délutáni szabadidőt is a házban töltöttem, ez szabály volt ott. Így szombat délután mindent odakészítettem, amit haza akarok vinni. És elterveztem, hogy mivel délután át kell mennem a boltba E-nek pékáruért, ha Isten is úgy akarja, akkor E. nem jön, így be tudok robogni a városba és tudok venni egy olcsó táskát. Szerencsére E. otthon maradt, így berohantam a városba. Első bolt: semmi. Második bolt: egy elfogadható méretű sporttáska, de még akciósan is 25 Euró! Nem volt időm agyalgatni, fogtam, megvettem, rohanás a boltba, onnan vissza E-hez. Fél óra volt az egész, izzadtam a 9 fokban, amire visszaértem, E. megjegyezte: "Ma nagyon gyors voltál!".

Szombaton este megpróbáltam a lehetetlent: mindent bepakolni. Meg is volt, nehezen, de befért. Ekkor bementem a hátsó szobába. Bakker! Még ott a csizma, a nagykabát! Már fáradt voltam, járt az agyam, hogy visszamenjek-e dolgozni még egy etapra, abbahagytam a pakolást.

Vasárnap reggel mindent kipakoltam és átválogattam. Amire gyakorlatilag nem volt szükségem vagy nem volt fontos, ott hagytam a váltótársamnak. Így felszabadult egy kis hely. A piros táska már eleve tele volt, de oda még be kellett férnie a kabátnak. Addig paszíroztam, amíg bent volt. A cipzár behúzása felért egy cirkuszi bűvészmutatvánnyal, időbe és türelembe telt, de meglett.

Este még minden dobozból zacskóba ürítettem a liszteket-magokat-fűszereket, a dobozokat egymásba raktam, a zacsikat betömködtem ide-oda. Cipzár be, kész...

- Hétfőn reggel megbeszéltük E-tel, hogy nem megyek hozzá többet. Aztán 10-kor jöttek értem. R-vel, a váltómmal gyorsan megbeszéltük a történteket, elbúcsúztunk és én hazautaztam.

- Amint hazaértem, már hívtam is F-t (itthoni főnököm) és elmondtam neki, mi történt. Megbeszéltük, hogy már keresi is nekem a következő helyet. Ha sikerül, idén még biztosan maradnék az ápolásnál, de legmesszebb Bécsig szeretnék utazni.

- Este még telefonáltam, kipakoltam az egyik tatyót, beszélgetés, aztán szunya. Hulla fáradt voltam.

Reggeli (még Ausztriában): rántotta (2 tojás, 1 tk vaj, 1 tk zsír)
Ebéd (úton hazafelé, a buszon): 2 szendvics, marék mogyoró
Vacsora: 2 kókusz golyó, sajt

KEDD

Egész nap csörgött a telefonom, potyogtak az üzenetek: mindenki érdeklődött, hogy vagyok, minden rendben van-e, nem viselt-e meg nagyon az egész felmondásos dolog. Nagyon jó érzés volt, hogy ilyen sokan gondoltak rám és hogy aggódtak, féltettek. Szerencsére mindenkit meg tudtam nyugtatni, hogy maximálisan helyesnek érzem a döntésemet és hogy jól vagyok.

Továbbra is folyt a szervezés, a munkáé is, az életemé is. mivel nem tudom, most mennyi ideig leszek itthon, nem tudok távlatokban tervezni, de azért megbeszéltem néhány találkozót ismerőseimmel és voltam este boltban a legszükségesebbekért (saláta például). Költekeznem most nem lehet, az anyagi tartalékom véges, a következő munkahely egyelőre nincs meg, de éhen halni egy hónapig sem tudnék, annyi minden van itthon (tonhal, fagyasztott dolgok...) szerencsére.

Reggelit nem ettem, nem voltam éhes.
Ebéd: húsgolyó, krémsajt.
Vacsora: big mac Boszi módra.



SZERDA

A mai nap is telefonálásokkal, szervezéssel, emailezéssel telt nagyrészt. Délelőtt K-val dumáltunk kicsit. Újra nagymama lesz és ez olyan jó! :) A volt főnökasszonyommal elintéztük a hivatalos dolgokat. A nap többi részében kipakoltam minden hazahozott dolgomat, helyet kerestem nekik, átválogattam, átcsoportosítottam. És kitakarítottam, kimostam. És újra megy a garázsvásár, azaz a "nincs már rá szükségem" dolgaim eladása. Lejjebb vittem az árakat. Nem meggazdagodni szeretnék ebből, hanem tényleg megszabadulni a sok-sok dologtól. 

Ma volt egy aranyos telefon: Dr S. keresett és érdeklődött, hogy vagyok. Amolyan utánkövetésként. Megbeszéltük, hogy gyógyszer nélkül is jól vagyok. Meséltem neki a felmondást is. Nagyon örült, hogy ilyen kiegyensúlyozott vagyok a -nem egyszerűnek indult- döntés után is. Kérte, hogy "ne hősködjek", ha a legkisebb negatív változást, visszarendeződést is észreveszem, írjak neki, hívjam, keressem. Megígértem. :)

Este még egy kis dumcsi (két pasival ;) ) az Irish-ben, aztán holnaptól kicsit összekapom magam, hogy időt szánjak végre a mozgásra is.

Reggeli: rántotta, krémsajt magokkal, savanyú ubi.
Ebéd: minestrone, big mac hambi
Vacsora: szenyó (vaj, sonka, hagyma, saláta, sajt)





Ma már nem kellett a mosolyt ragasztanom. Simán ment magától is. :)

Facebook oldal: Boszorkánykonyha






Keto 67. hét, trendek...

Trendek jönnek-mennek.

Változnak az edzőtermek...

 ... változik a szépség megítélése ...


... változik az orvostudomány ...



... változnak a nevelési elvek, a mesefigurák ...


... változik a divat, a szokás, mások a lehetőségek ...


Jen az Jen marad, de az ő életében is akadt az évek alatt épp elég változás ...


A fogalmak: egészség, szépség, fittség, edzettség (...) is változtak az idők folyamán. A nagymamám korosztálya, akik átélték a II. világháborút (és azóta még néhány szűkebb esztendőt), teljesen máshogy gondolkodik az életről. Ők még azt tanulták, hogy egy kiskanál cukor szükséges az egészséghez. Ők még álltak sorba élelmiszerért jegyekkel, értékelik, ha van étel az asztalon. Anyu korosztálya a mami korosztályától tanulta, mit jelent az egészség, hogyan kell főzni, de ahogy megjelentek az újabb élelmiszerek (pl. kenhető margarin), elkezdték használni. A média egyértelműen közvetítette, hogy a tej élet, erő, egészség, az iskolai könyvekből is azt tanulták, hogy a napi egy alma az orvost távol tartja. Mindenre jó volt a Kalmopyrin, köhögésre kiváló a disznózsír a mellkasra-hátra kenve...

Ha csak a saját 41 évemre tekintek vissza, irtózatos tempójú fejlődés indult meg, az internet mindennapossá válásával pedig hatványozottan lódult meg az információ áradat. Szinte naponta jelennek meg új élelmiszerek, új gyógyszerek (...). A fogyasztói társadalom tetőfokára hágott, a média kiválóan mossa az embertömegek agyát...

A fogalmak: egészség, szépség, fittség, edzettség (...) az utóbbi pár évben is nagyon sokat változtak.

A mindenhol jelen lévő félkész és kész termékek, a kémiai anyagokkal teletömött, élelmiszernek kikiáltott dolgok fogyasztása, az emberek félelemben, stresszben tartása (és sok minden más) miatt kegyetlenül sok ételintolerancia alakult ki rengeteg emberben. Sok a cukorbeteg és nem is ismerek senkit, akinek ne lenne legalább allergiája vagy más betegsége.

Ma nagy téma az étkezés. Az arra való odafigyelés, a fogyókúra, a clean eating, a healthy living (...). Van low carb, low fat, paleó, ketogén, testépítő étrend, szénhidrát számolós diéta, Atkins, és sorolhatnám szinte a végtelenségig.

Mindegyik módszer tudományosan alátámasztott. Mindegyik módszer működik. Már akinél. Hiszen nem vagyunk teljesen egyformák. (Ha pl. anyunak keto szerint kellene ennie, a világ összes Espumisanja se lenne elég, mert nem bírja a zsíros dolgokat és még sok mást sem megemészteni.) És sok módszer változik.

Ha ma Magyarországon azt mondom: ketogén, akkor nekem vagy húsz féle irányzat jut eszembe. És mindegyik meglehetősen más alapokon nyugszik, más alapanyagokat tart jónak és engedélyez.

Nekem nem okozott fejtörést, csak csodálkozva olvastam a múlt héten, hogy az egyik ketogénes irányzat képviselői gyakorlatilag törölték az eddigi, megalapozottnak állított keto alapokat és teljesen más rendszert állítottak fel. Félreértés ne essék: nekem ezzel semmi bajom. Csak akkor néztem nagy szemekkel, amikor sok követő hirtelen a fejéhez kapott, hogy akkor mától mégsem jó a kókuszzsír?, akkor dobjam ki a húst?, jaj, most mi lesz?, mit fogok enni? ...

Én ketogénnek nevezem az étrendemet, pontosabban ketogén alapokon nyugvónak, ha meg kell nevezzem. Azt viszont tudom, hogy jöhet bármilyen trend, nem fog befolyásolni. Az egyetlen dolog, ami számít, az a saját testem. Mindent megeszek, amit képes vagyok megemészteni, ami jólesik, ami jót tesz, amitől működöm (és amit bír a pénztárcám). Szerény véleményem szerint az a fontos, hogy mindenki ismerje a saját testét. Én tudom, hogy a lisztes dolgoktól nem kis hasfájásom lesz és társul mellé vagy hasmenés vagy székrekedés; tudom, hogy a tej számomra nem élet, nem erő és nem egészség, hanem sugárban hányás és vízszerű hasmenés gyomor- és bélgörcsökkel. Tudom, hogy a gyors felszívódású szénhidrátok a testemnek túl gyorsak és hogy a lassabbak közül majdnem mindegyik csak éhségérzetet vált ki, ami laktat, az pedig hasfájást. Egyértelmű, hogy ezeket nem fogyasztom. Sokan sopánkodnak amiatt, hogy nem fogyasztok napi szinten gyümölcsöt. Pedig imádom a gyümölcsöket. Jólesnek, de panaszokat okoznak, így nem erőltetem. A magokat is imádom. A sós-pörkölt mogyoró az egyik kedvencem, de nem azért hanyagolom, mert hüvelyes és így nem fér bele a ketóba, hanem mert csak kis mennyiségben nem okoz komoly panaszokat, viszont nem tudok megállni egy maréknál.

Persze folyamatosan olvasok és tanulok, mert érdekelnek az új kutatások.

Nekem bevált a magas zsír-, az alacsony szénhidrát- és a moderált fehérjebevitel. (Meg kell jegyeznem, hogy az asztmán kívül és a tej- és gluténérzékenységet leszámítva nincs betegségem.) Jól vagyok vele, a laborértékeim tökéletesek, csökkentek az allergiás reakcióim, van energiám, nem vagyok csont sovány és nem híztam el, egy-két kiló -szerintem normális- ingadozással tartom a súlyomat, jól alszom, a ciklusom óramű pontossággal működik (...).

Figyeld és ismerd meg magad, a tested működését! A trendek jönnek-mennek, mi is folyamatosan változunk. De ne azért egyél X módon, mert ma az menő, hanem egyél úgy, ahogy a legjobban működsz.


Reggeli: 1 vajas-paprikás rezisztens kenyér, kávé
Ebédgombás csirke, krémsajt, saláta
Vacsora: rántotta, sajt, sonka, krémsajt
Mozgás: -




Reggeli: rántotta, paprika, sonka, kávé vajjal
Ebéd: marokkói csirke, sült zöldség
Vacsora: rántotta, sajt, krémsajt
Mozgás: -




Reggeli: rántotta, cocomas áfonyával, kávé
Ebéd: cevapcica, zöldség
Vacsora: lecsó
Mozgás: -




Reggeli: rántotta, 1 vajas-paprikás kenyér, kávé
Ebéd: zöldségpüré, tonhal, saláta, cocomas+áfonya
Vacsora: lecsó, 2 kenyér




Reggeli: rántotta, 1 vajas-paprikás kenyér, kávé
Ebéd: zöldségpüré, tonhal, saláta, cocomas+bogyós gyümölcs
Vacsora: lecsó, 1 kenyér



SZOMBAT

Reggeli: rántotta
Ebéd: tonhal saláta
vacsora: 1 tojás, zöldség, sajt, sonka, saláta




R: 2 vajas kenyér, kávé
E: zöldség, sajt, sonka, rántotta, saláta, bogyós gyümölcs+cocomas
V: 1 vajas kenyér, tea
Mozgás: 2 km séta



Tapasztalatok negyed év ketogén étrend után itt
Tapasztalatok fél év ketogén étrend után
Tapasztalatok egy év keto után itt
Ketogén étrend: alapok (link gyűjtemény) itt
Ketogén étrend minta 1 itt, 2 itt, 3 itt, 4 itt, 5 itt, 6 itt, 7 itt, 8 itt, 9 itt
Ketogén reggelik (gyűjtemény) itt
Ketogén ebédek (gyűjtemény) itt
Ketogén vacsorák (gyűjtemény) itt
Ketogén étrendem (heti menüvel):
1. heti összefoglaló itt.
2. heti összefoglaló itt.
3. heti összefoglaló itt.
4. heti összefoglaló itt (makroszámolás)
5. heti összefoglaló itt
6. heti összefoglaló itt
7. heti összefoglaló itt (hegyet másztam :) )
8. heti összefoglaló itt (makroszámolás)
9. heti összefoglaló itt
10. heti összefoglaló itt
11. heti összefoglaló itt
12. heti összefoglaló itt
13. heti összefoglaló itt (makroszámolás)
14. heti összefoglaló itt (makroszámolás)
15. heti összefoglaló itt (makroszámolás)
16. heti összefoglaló itt
17. heti összefoglaló itt
18. heti összefoglaló itt
19. heti összefoglaló itt
20. heti összefoglaló itt
21. heti összefoglaló itt
22. heti összefoglaló itt
23. heti összefoglaló itt
24. heti összefoglaló itt
25. heti összefoglaló itt
26. heti összefoglaló itt
27. heti összefoglaló itt (makroszámolás)
28. heti összefoglaló itt
29. heti összefoglaló itt
30. heti összefoglaló itt
31. heti összefoglaló itt
32. heti összefoglaló itt
33. heti összefoglaló itt
34. heti összefoglaló itt
35. heti összefoglaló itt
36. heti összefoglaló itt
37. heti összefoglaló itt
38. heti összefoglaló itt
39. heti összefoglaló itt
40. heti összefoglaló itt
41. heti összefoglaló itt
43. heti összefoglaló itt
44. heti összefoglaló itt
45. heti összefoglaló itt
46. heti összefoglaló itt
47. heti összefoglaló itt
48. heti összefoglaló itt
49. heti összefoglaló itt
50. heti összefoglaló itt
51. heti összefoglaló itt (Amerikai módszer, makroszámolás)
52. heti összefoglaló itt
53. heti összefoglaló itt (Egy éves összefoglaló)
54. heti összefoglaló itt
55. heti összefoglaló itt
56. hét itt
57. hét itt

58. hét itt
59. hét itt
60. hét itt
61. hét itt
62. hét itt
63. hét itt
64. hét itt
65. hét itt
66. hét itt

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Bölcs




2015. szeptember 29., kedd

Emeletes hamburger, avagy Big mac Boszi módra


"A McDonald’s étlap a franchise partnerek kreativitásából fakadóan egyre bővült, és egyre több sikeres termék született. Az 1968-ban forgalomba hozott új termék, az emeletes hamburger ötlete Ray Kroc egyik első franchise-partnerének, Jim Deligattinak a fejéből pattant ki. Deligatti átlag alatti forgalmat bonyolított pittsburghi éttermeiben. Elkezdte győzködni a többi üzemeltetőt, hogy a forgalom fellendítésére egy új, felnőtteknek szóló szendvicset kellene bevezetni, amelynek éttermében történő kipróbálására engedélyt is kapott. Így született meg a Big Mac™ óriásszendvics, mely két marhahúspogácsát tartalmazott és 45 centbe került.
A Big Mac™ hamarosan felkerült Deligatti összes McDonald’s éttermének étlapjára, és elnyerte mind a vevők mind a többi partner tetszését.
1969-ben a Big Mac™ forgalma a McDonald’s teljes árbevételének már a 19%-át hozta, és a világ mai napig legnépszerűbb hamburgerévé vált." forrás
Boszi módra:


Zsömi: Nulla szénhidrátos zsömle (recept itt).

# zsömi
# ketcup
# saláta
# húspogácsa (MCENNEDY, 95% marhahús, fűszerek)
# sajt
# mustár
# uborka (anyu féle, cukormentes, roppanós)
# húspogácsa
# sajt
# saláta
# majonéz
# zsömi

Nem találok rá szavakat, annyira finom!!!!!!

 Facebook oldal: Boszorkánykonyha

Amiért felmondtam...

2013. január 21-én kezdtem Ausztriában dolgozni házi ápolóként. E-nél. Még abban az évben megszereztem a hivatalos képesítést is. Teljes ellátással és a lakhatás biztosításával vettek fel, hivatalosan ott bejelentett ideiglenes lakcímmel. Tehát teljesen legálisan. A munka az elején nem volt nehéz. A családdal jó volt a kapcsolatom, többször elvitt magához a főnökasszonyom (E. kisebbik lánya), többször volt E-nél a nagyobbik lánya, a fia átlagban heti egyszer benézett, vasárnap délelőttönként. 



Eljött a 2014 is, ment is, minden nagyobb gond nélkül. Majd a 2015. Ez az év is haladt (munka szempontjából) a maga útján. Még most augusztus végén, amikor megint kint ért a szülinapom, S., a főnökasszony elvitt moziba, aztán beültünk egy kávézóba beszélgetni. 

A majdnem kerek három év alatt folyamatosan kaptam az utasításokat S-től, mit hogyan csináljak. Megcsináltam. Úgy csináltam. Amikor most, utoljára kint voltam, szinte a semmiből egyszer csak kaptam egy másfél órás "kioktatást", egy "értékelést" arról, hogy mi mindennel nem elégedett. Ebben voltak olyan dolgok, amikre gyakorlatilag megkérhetett volna, de nem is ez a lényeg. Hanem hogy volt néhány dolog, ami hazugság. És ezek voltak azok, amik miatt egy hete, még kint, először újra átgondoltam, miben hibázhattam; megfelelően elvégeztem-e az ápolási teendőket; mit csinálhatnék még jobban. És emiatt, a kritikák miatt hétfőn meglehetősen magam alatt voltam. Aznap este volt egy telefonbeszélgetés, ami után nagyon határozottan megérett bennem a gondolat, hogy itt nem velem van a probléma. Kedden folytatódott a hirtelen elégedetlenségi áradat. Nekem meg csak kattogott az agyam. Szerdán sem volt másképp, de akkor már érleltem a gondolatot, hogy ez így nem fog menni tovább. Csütörtökön újabb folytatás. Ekkor megkérdeztem E-t is, hogy tudja-e, mi van a háttérben, esetleg ő szeretne-e egy másik ápolót. De ő sem tudta, mi ez, csak érezte a saját bőrén is, hogy valami nagyon nem stimmel. Péntek reggelre eldöntöttem, hogy ezt a hetet még megcsinálom, aztán maximum még egyszer visszamegyek, aztán többet nem. Reggel, amíg fürdettem E-t, mondtam neki, hogy a maradék három kinti napomon mindkettőnknek viselkednünk kell, mert S. nagyon rossz passzban van és nem akarjuk, hogy veszekedjen velünk. (Hiszen E-tel nagyon jól kijöttünk.) Én ekkor már sokkal nyugodtabb voltam, mert tisztán láttam, hogy a hiba nem az én készülékemben van. Szombaton már határozottan tudtam, hogy itt abbahagyom az ápolást. Csak a mikor nem volt biztos. De aztán délutánra annyit eldöntöttem: mindent hazacuccolok. (Ez is szép mutatvány volt, mert ugye nem úgy készültem, hogy hazajövök. Cuccom rengeteg, amibe pakolhatnám, az kevés.) Vasárnap, amikor délután sikerült rábeszélnem E-t egy kis sétára, már pontosan tudtam, hogy az a pár fotó, amit készítettem, az utolsó pár kép lesz Knittelfeldben és ezen a munkahelyen. És vasárnap este, amikor jött a főnökasszony, teljesen nyugodtan, normál hangnemben bejelentettem neki, hogy náluk abbahagyom a munkát. Eggggyáltalán nem érte váratlanul...

Visszakanyarodva a történet legelejéhez: egyetlen dologgal volt nagy gondom, méghozzá a teljes ellátással. Akik az elejétől olvassák a blogomat, tudják, hogy szó szerint nem volt mit ennem, amikor kikerültem. Nem lehetett vásárolni, még egy zsömlén is (akkor még ettem ilyesmit) vita volt. Így -mivel nem akartam éhen halni, és ebben most semmi túlzás nincs - itthonról vittem ki a kajámat. Minden kiutazás előtti szombaton bevásároltam a kinti két hétre, vasárnap sütöttem-főztem-dobozoltam-fagyasztottam, a nagy piros táskám és a hűtőtáska kaja volt, a kis fekete táskában voltak a ruhák.

Knittelfeld 2. etap heti menü itt

Üres hűtő fogadott minden egyes kiérkezésemkor. És mákom volt, hogy fent, a lakrészemben volt hűtő, ahova - az első váltótársam, aki szintén hordta ki a kajáját, példáján okulva - tárolni tudtam az élelmiszer-készletemet.



"Ez a második külföldi munkahelyem. Ide is úgy jöttem, hogy fizetés plusz szállás és teljes ellátás. A hűtő nem így üres, mint a képen, mert nincs benne cica. (Pedig szeretem a cicákat. Na nem megenni!) Van benne darabonként csomagolt lapka sajt, vaj, tej, egy fej saláta, ketchup, lekvár, Almdudler, kóla... Ugye majdnem csupa junk. Ezen kívül se kenyér, se semmi más, csak a 2-3 zsömle, amit aznap aznapra megveszünk. De azt ehetek, amit csak akarok, úgy, ahogy akarom. Igen, és akkor bevethetem minden varázserőmet, hogy kaja legyen az asztalon. Ráadásul ugye teljesen máshogy eszem, mint nagyon sokan, plusz a tejtermékek közül csak a laktózmenteset tolerálja a szervezetem (azt is mértékkel). Tojást csak a néni fiától vehetünk, aki viszont fent lakik a hegyen, és ezen a héten csak egyszer volt itt, akkor is elfelejtette elhozni a tojást. Hús? Felejtős. Nem mintha nagy húsevő lennék, de azért egy héten legalább egyszer meg tudnám enni, mondjuk sajttal ;-)
Ezért így járok ide dolgozni: a fekete utazótáskában van gyakorlatilag minden cuccom (ruha, egyebek), a piros (majdnem kétszer akkora, mint a fekete) pedig tele kajával. Mert ha nem hoznék magamnak, akkor bizony nagyon-nagyon kevés lenne, amit ennék.
Ki kell dolgoznom egy ötletet kinti kajálásra, hogy túl unalmas se legyen, és értékes is legyen. Ha főzök is előre és fagyasztva elhozom, az első hét talán megoldva, de se hűtőládám nincs (nem tom a nevét, az a dobozszerű izé, amibe jégakkut kell tenni fagyasztva, és lehet hozni-vinni), itt pedig csak egy kis fiókos a fagyasztórésze a hűtőmnek...
Boltba eljutni sem egyszerű itt, mert nem hagyhatom egyedül a nénit, ha meg ő is jön, csak lidl vagy penny, a billába alig lehet beimádkozni.
Mindez egyáltalán nem panasz, ezek tények. Úgyhogy azon töröm a fejem, hogy tudnék minderre megoldást találni. Mert ez észvesztő, hogy két hétig otthon tudok rendesen enni, aztán jön az itteni két hét, amivel az otthonit simán elrontom. Így pedig csak álmodhatok a bícsbádiról." Teljes bejegyzés itt

Csomagolás a júniusi etapra 2013-ban itt

2013 augusztus, "csak" egy hűtőnyi kaját vittem ki itthonról:


Októberre ennyi kaját vittem ki



Felkészülés a novemberi etapra (képek és több a linkre kattintva):

"Kajával viszont készülni kell, különben nem eszem, vagy iszonyat keveset és f.o.s. kategóriát, azt pedig nem szeretném. Ez a téma a nagyobb -piros- utazótáskába fér bele.

Még a kis Koalámnál legyártottam 2 kenyeret (szezámos spórolóst, ez mostanában a kedvencem), egy paleo piskótát, és megsütöttem 3 kiló husit.

Ezt be is zacskóztam, adagonként.

Ma sütöttem még itthon 2 kenyeret és készült egy adag kókuszos pite és egy adag meggyes-mákos pite is.

Szépen becsomagolva cipős dobozba került, így nem lesz baja a csomagtartóban, kint pedig majd lefagyasztom.

Elkészült a harapnivaló az útra: 4 db saját kenyeres-sonkás-sajtos-paprikás szendvicske, és tettem folyadékot is: vizet és kávét.

Hat mappa tojás is jön velem, biztos ami biztos alapon. Életmentő lehet."

Újabb kicuccolás, kinti hűtőmebn, amit kivittem:


Ott tartottam tehát, hogy a teljes ellátás nekik ezt jelentette: nincs kaja (és ezt bizonyítani tudja M. és A. is, akik dogoztak ott előttem). És én vittem ki magamnak.

A felmondás szempontjából ennek úgy van jelentősége, hogy S.  - néhány más, nem igaz állítása mellett - kinyilatkoztatta, hogy én a kezdetekben nagyon sokat költöttem a konyhapénzből, "majd 300 Eurót, mert speciális szója termékeket vettem". És ez egy újabb hazugság. Látszik, hogy csak 1-2 hónapig nézte tavaly a blogomat. Hiszen gyakorlatilag bizonyítani tudom a bloggal, hogy az első náluk töltött napomtól kezdve mit, mennyit ettem, az is látszik, mennyi élelmiszert vittem itthonról magammal. 300 Eurót pedig a váltóimmal ketten nem költöttünk sosem egy kerek hónap alatt sem.

Az én lelkiismeretem tiszta, és ez esetben bizonyítani is tudom, hogy a -már csak volt- főnökasszony nem mond igazat.

(Egy éve vezetjük a váltótársammal, mit, mennyit költöttünk a konyhapénzből. Ezen a két héten, E-tel kettőnkre 73 Eurót...)

Szóval nem akartam megvárni, amíg más valótlanságok is előkerülnek. Semmi értelme nem volt, hogy még egyszer visszamenjek. Tegnapelőtt, vasárnap este így felmondtam, hétfőn reggel megbeszéltem E-tel is, aztán hazautaztam.

Sajnálom, hogy így történt, ami történt, de nem bánom. És minden egyes nappal megerősítést kapok arra, hogy jól döntöttem.

Facebook oldal: Boszorkánykonyha







2015. szeptember 27., vasárnap

Vasárnap, Ausztria 14/14., Knittelfeld utolsó nap

 Felmondtam :)


Volt előzmény, pár napja írtam. Hirtelen 3 év elégedettség után unalmas lettem, motiválatlan, blabla. Kellett pár nap, amíg átgondoltam a dolgot, aztán úgy döntöttem, nem hagyom, hogy majd a körülmények befolyásolásával sodródjon tovább a dolog, hanem döntöttem. Ma este felmondtam. (Ami érdekes: a dolognak nem sok köze van E-hez.)

Amikor E-t sétálni vittem késő délután, már tudtam, hogy ezek búcsú fotók lesznek.





Hálásan köszönöm, hogy itt dolgozhattam majdnem kerek három évig, hogy megismerhettem ezt a családot. Sokat tanultam itt, köszönöm.

Hálásan köszönöm az itteni városlakóknak, hogy mindig nagyon kedvesek voltak velem.

Hálás vagyok, amiért az itteni Penny dolgozókkal mindig lehetett pár szót váltani, hogy mindig segítettek.

Nem tudok elég hálás lenni azért, hogy ilyen meseszép környezetben dolgozhattam. A hegyek, az erdők itt mind a barátaim lettek, a látványukkal akkor sem tudnék betelni, ha még 20 évig itt lennék.

Hálás vagyok a sok-sok remek kolleganőért, akiket megismerhettem az utazások alkalmával.

Hálásan köszönöm, hogy A. és R. volt a váltótársam, nagyszerű emberek, érdekes egyéniségek.

Hálás vagyok azért, hogy ilyen hatalmas és szép lakosztályom volt E-nél, külön fürdőszobával, konyhával, kilátással a csodás hegyekre.

Nagyon köszönöm, hogy még ilyen két hetes váltásokban is sikerült itt kint rendesen ennem, hogy volt egy fürdőszobám, amit edzőteremként is használhattam.

Hálásan köszönöm az összes itteni nehézséget, bonyodalmat, a nyugalmas és zavartabb időszakokat is, sokat formáltak rajtam.

Habár nem úgy készültem, hogy felmondok, nem az volt a terv, hogy egyszerre minden, a 3 év alatt idehordott kütyümet hazaviszem, mégis mindent becsomagoltam. Köszönöm, hogy sikerült, nem volt kis mutatvány. Remélem, a sofőr jó erőben van, mert a piros táskámat én speciel megmozdítani sem tudom :)

Holnap reggel akkor hát go home!

R: 2 vajas kenyér, kávé
E: zöldség, sajt, sonka, rántotta, saláta, bogyós gyümölcs+cocomas
V: 1 vajas kenyér, tea
Mozgás: 2 km séta




2015. szeptember 26., szombat

Bölcs


Facebook oldal: Boszorkánykonyha

Festett fekete hajból természetes színű

 Kopaszon születtem, aztán szőke hajam volt. Apai örökség: korán őszülni kezdtem. 2008-2009 óta festem feketére a hajam. Szeretem, szerintem jól is áll, de nagyon gyorsan nő a hajam, így három hetente szoktam festeni. És meguntam a festegetést, a pepecselést. No és kíváncsi is vagyok, milyen most az eredi hajszínem amellett, hogy rendesen őszülök is.


Vettem egy hajradírt, de egyetlen fodrász sem volt hajlandó kezelni vele a hajamat. Mert hogy veszélyes, roncsol, teljesen tönkreteheti a hajam. Így tanácsot kértem és kaptam is. Próbáljam ki a C-vitaminos radírozást.

Két hónapja nem festettem hajat, amikor elkezdtem radírozni. De előtte elmentem fodrászhoz és levágattam mindazt a hajamból, ami egészségtelen volt. Nyolc alkalom után ilyen az eredmény:


Látszik, hogy szépen kopik.

A C-vitaminos radírozás menete:


Szükséges hozzá (hajhossztól függőek a mennyiségek):

- 2 púpos evőkanál aszkorbinsav
- (ha lehet, tiszta, természetes) sampon, 1-2 dl
- hajfestő ecset
- kis tál
- zacskó vagy gumis műanyag "fejfedő".

1. Az aszkorbinsavat és a sampont egy tálba tesszük.


2. Krémes masszává keverjük.


3. Odakészítjük a zacsit.


4. Az ecsettel felvisszük a hajra a masszát. Én a hajvégeknél kezdem és úgy haladok a hajtő felé, tincsről tincsre.


5. Vizes kézzel "átdolgozom" a hajat, hogy mindenhova jusson a masszából.

6. Fejemre teszem a zacsit.

7. A zacsira jön még egy törölköző, hogy melegen tartsa.


8. 40 percig hagyom hatni.

9. Hosszú percekig mosom le a masszát.

10. Megmosom a hajam ugyanazzal a samponnal (már aszkorbin nélkül).

11. Szárítás után a hajvégekre kókuszzsírt cuppantok.


Megjegyzés:



Két-három nap szünet után jön az újabb kezelés.

Az alapból sprőd hajam csodásan puha volt már az első kezelés után.

Az amúgy is dús hajam még dúsabb  lett.

Nem tudom, hány kezelés kell még, de kitartok. És emellett 6 hetente vágatok picit a hajvégből.

Ötlet itt.


Facebook oldal: Boszorkánykonyha

2015. szeptember 25., péntek

Csütörtök, péntek (Ausztria 14/11-12.)

CSÜTÖRTÖK

Reggeli: rántotta, 1 vajas-paprikás kenyér, kávé
Ebéd: zöldségpüré, tonhal, saláta, cocomas+áfonya
Vacsora: lecsó, 2 kenyér






"Nem az a fő kérdés, hogy mit tegyél, hanem az, hogyan akarod érezni magad. Az érzések pedig a belőlük cseperedő tetteket hozzák létre. Az alap mindig az érzés, nem a tett."

Abraham-Hicks

Amikor ma este bekapcsoltam a gépet, ez volt az első gondolat, amit olvastam. Érdekes, mert napok óta nem érzem túl fényesnek a lelkemet. És napok óta azon jár az agyam, mit tegyek.

Nem volt túl sok munkahelyem eddig, de mindenhonnan nehezen engedtek el. Az első munkahelyemen az igazgatónő ajánlotta fel, hogy ne mondjak fel, hanem elenged egy év fizetés nélküli szabadságra. A második munkahelyemen is a főnök mindent próbált megtenni, hogy maradjak. Itt majdnem kerek három éve dolgozom. Eddig minden rendben volt, ha a főnökasszonynak bármi "gondja" volt, megmondta, megkért, csináljam másképp. Ez teljesen korrekt, csináltam, ahogy mondta. Egy-két hónappal ezelőtt megkért valamire, amit szó szerint teljesítettem, aztán amikor jött, lehordott, hogy mit képzelek én. Mivel vitának nincs értelme és mivel pontosan megtettem, amire megkért, elnézést kértem: "Biztosan félreértettelek". Az előző etapon újabb kérések jöttek. Szerintem nincs sok értelmük, de hát úgyis itt vagyok, két teljes hétig bezárva a házba E-tel, hát megcsináltam. Szó nélkül.

A mostani két hetemen olyan dolgokat mondott a főnökasszony a szemembe, hogy komolyan megfordultam és hátranéztem, van-e még ott valaki, mert nem hittem el, hogy nekem szól. Hogy én soha nem vagyok itt (?), nem segítek a mamának (?), esténként a néni fia jár ide átöltöztetni E-t pizsamába, mert én már nyolckor alszom (???) (...).

Napokig kattogott az agyam, irtó rosszul éreztem magam, mert nem értettem, hogy történhet ez szinte egyik napról a másikra, hogy 2.5 évig minden rendben, aztán egyszer csak nagyon nem. A lelkiismeretem tiszta volt, mert úgy végzem a munkámat, hogy ha egyszer valamelyik családtagom (vagy akár én) ápolásra szorulna és ilyen ápolója lenne, én elégedett lennék. Aztán este rájöttem, mi a tanítás: nem kell mindent értenem. Nem kell mindenre magyarázatot találnom. Anno Dr S. is gyakran mondta: "Tímea, fogadja el, hogy nincs minden miértre válasz".

PÉNTEK

Reggeli: rántotta, 1 vajas-paprikás kenyér, kávé
Ebéd: zöldségpüré, tonhal, saláta, cocomas+bogyós gyümölcs
Vacsora: lecsó, 1 kenyér



Kilátás a konyha ablakából


Ma (a pihenőidőm kellős közepén) feljött a lakosztályomba a főnökasszony. Újra beszéltünk. "Az ápolás szuper, a kaja szuper, minden szuper, csak...". Nem vagyok jelen, nem vagyok elég motiváló, hiányzik belőlem a "power". Normális volt. Csak nem egyenes. Mert én három éve is ilyen voltam. Tavaly is. Fél éve is. Csak most hirtelen nem tetszik. De nem lovagolok tovább a témán. Hallgatok Dr S. egykori tanácsára: nem kell minden kérdésre tudni a választ. És azt hiszem, nem old meg semmit, ha hagyom a gondolataimat ezen a frekvencián, azaz hagyom, hogy maguk alá gyűrjenek, zavarjanak, kitöltsék a napjaimat. Arra kell figyelnem, ami van és hogy ne a körülmények határozzák meg, ahogy érzem magam, ne az, amit mások gondolnak rólam.

Mivel biztos, hogy nem maradok itt (max még egyszer visszajövök, utoljára), de a három év alatt összegyűjtöttem néhány kupont, nem is kis értékben, nem akartam ezeket veszni hagyni. Így a délutáni bevásárlást összekötöttem egy irtó gyors tempójú "beszerző körúttal", amit nevezhetek nyugodtan loholásnak. Nem egészen 3/4 óra alatt körberohantam a várost. A rohanás közben raktam össze, mi a következő cél, mit kell megkérdeznem, mit szeretnék.

1. Tchibo:
(Öt kártyám volt, berohanok, kassza:)
- Megnézné, kérem, mennyim van összesen? Köszönöm.
(Fél perc múlva, kezemben három dologgal:)
- Ezeket kérném.
- Hű, maga aztán gyors volt!
- Hát igen, a határozottság fél egészség.
(Mindketten nevettünk.)

2. Billa
(Ez az üzlet, ha van kártyád, minden évben küld a szülinapodra egy 10%-os kedvezményre jogosító bónt. Én is kaptam, ezt készítettem a kezembe, miközben az előző helyről átrobogtam ide. Nem vásárolok itt egyébként, mert -szerintem- drága, így berohantam, lekaptam az első polcról egy laktózmentes kávétejszínt és kis ívben a pénztárhoz kanyarodtam. Ott még lekaptam a pultról egy Frisch gekocht magazint (ezt a kártyatulajdonosok minden hónapban ingyen elvihetik) és szerencsére senki nem volt előttem. A pénztáros nő hatalmas szemekkel, értetlenül:)
- Ugye nem azt akarja mondani, hogy egy másfél eurós dologra akarja elhasználni a kuponját?!
- De igen, másra nincs szükségem.
- Hú, akkor gyorsan beváltom, hogy nehogy elvesszen a kedvezmény.
(Mindketten nevettünk.)

3. s. Oliver
(Pár üzlettel arrébb. Szaladt az idő, szaladtam én is. Az eladóval a szokásos "Nem, köszönöm, csak körülnézek... Nagyon kedves... Köszönöm, ha segítség kell, szólok..." beszélgetős körök közben már meg is találtam azt az állványt, ahol 50 Euro alatt is vannak dolgok (ez egy iszonyat drága bolt), már le is akasztottam két pólót, de megláttam egy fekete kosztüm fölsőt (pólóm sok van, kis blézerem nincs) és már próbáltam is fel (az üzleti tükör előtt, nem a fülkében) azzal a gondolattal, hogy ha PONT JÓ, akkor elviszem. Pont jó, vittem a kasszához. Ott újabb kis beszélgetés a hölggyel, miközben pakolt, kasszázott. Nézi a bón számát, azt mondja félhangosan magának:)
- K-i-l-e-n-c...
(Én, magyarul:)
- Kilenc?! Csak nem magyar?
(És az. Siófoki. Hogy tényleg milyen kicsi a világ! Amíg bepakolta a kabikát, váltottunk pár szót, majd elbúcsúztunk örülve a találkozásnak és mindketten nevettünk.)

Facebook oldal: Boszorkánykonyha