Szombaton volt az utolsó nyaralós nap. A mohácsi részét értve. Ebédre mentünk vissza a nagyiékhoz, M. szénhidrát-lebontva rendelte előző este az ebédet: borsóleves 15g CH, krumplipüré 40g CH/krumpli, 5g CH/tej, húsgolyó.
Nagyi így háromféle borsólevest (M-nak, simát, nekem rántás nélkül) és háromféle krumplipürét készített (M-nak, hagyományosat és nekem tej nélkül). Hát le a kalappal előtte! Sőt a gyerekeknek stranddal készült, volt ám öröm, kis vízicsibe mind a kettő, azonnal belemásztak.
Humulin, Humalog, Lantus. Inzulin nevek. Korábban M. Humulint használt az éjszakai Lantussal, idén váltott Humalogra. Nagy a különbség a kettő között, akit érdekel, szívesen leírom privát üziben. A lényege: a Humaloggal nem annyira feszes egy-egy nap, nincs 6-7-8 étkezés. Az éjszaka szúrandó Lantus maradt.
Vasárnap reggel nyolcra mentem nyitni. Nagyon üres volt a lakás és csöndes a gyerekek nélkül. De akadt új vendégem: Mókuci. Mint kiderült, itt él az arborétumomban. Jött a teraszomhoz üdvözölni.
A vasárnapról nem is írok többet. Történtek dolgok, amiknek nem örültem. De tudom, hogy semmi nem történik ok nélkül, így nem panaszkodtam, hanem levontam a következtetéseket. Túl merev vagyok, túlságosan szabálykövető, képes vagyok elvégezni mások munkáját is, mert még mindig szeretek (nem kifelé, arra csak néha, inkább a magam szemében) JÓ lenni, megfelelni elsősorban a saját, sokszor maximalista elvárásaimnak.
(A héten csak hétfőn volt futás, amúgy csak gyaloglás volt, M-nak is kellett, P. is kérte az esti sétát, megnéztük párszor a Dunát. :) Így is összejött 35 km.)
Hétfőn változtattam is ezen. (update 2016.08.22.)
A kedd szabadnap. 6-kor keltem, 9-ig takarítottam, aztán bevettem magam a városba és ügyintéztem. Délután aludtam kicsit, aztán mentem futni. Nagyon meleg volt, szinte semmi árnyék.
Hazafelé nem a szokásos "nagy kör útvonalon" jöttem, hanem szó szerint ott futottam, ahol árnyék volt. Így aztán sokkal többet is mentem a tervezettnél. Az út végén megláttam a hintát, a szélső, a kedvencem árnyékos is volt, hát palintázam pár percet. Imádok hintázni, és nem utolsósorban eszement jó hasizom torna is.
Itt is még kanyarogtam az árnyékos helyeken, aztán a kedvenc fa-árkádomnál fejeztem be a futkosást. Ez Mohács és a világ egyik legszebb fasora (nekem). Mindenkinek megmutatom, aki eljön hozzám, mennyire gyönyörű az összenőtt lombkorona, milyen szuper árnyékos a legvadabb napsütésben is...
... alig szűrődik át a fény a sűrűn egybenőtt ágak-levelek között.
Napi összes:
Étkezés:
nagyon nem jó, később, ha lesz rá energiám, majd írok róla.
Facebook oldal: Boszorkánykonyha
