M. sofőrletével ma elrobogtunk a tamási temetőbe. Előtte kellett a fájdalomcsillapító-görcsoldó koktél. Az úton (kb másfél óra) elkortyoltam fél liter vizet és félúton megálltunk üríteni. És amint a temetőbe értünk, azonnal mosdó. (Szerencsére hétköznapokon nyitva van.)
Hazafelé Hőgyész, keresztanyum. Megint isteni ebédet kaptunk, sokat beszélgettünk. Millió virága-növénye van (a mindig gyönyörű kert mellett). Elvittem neki az orchideámat, mert érdekes ez a lakás, nálunk szinte minden virág-növény sínylődik, "cserébe" kértem egy aloét, az még úgy-ahogy bírja. (A képen: a teraszon, egy ültő helyben lőtt két fotó keresztanyum néhány növénykéjéről.)
Mai vese-mese: Hőgyészen (megittam vagy másfél liter folyadékot ott) jött egy homokszem (igen, vittem pisilős bödönt), itthon pedig 2 nagyon pici kődarab és egy homokszem. Nem vicc: a 65-ös utat (is) ki lehetne nevezni vesekőzúzó egészségügyi kezelésnek. Ha M. nem dolgozna holnap, megkérném, vigyen el még egy körre. Bár itthon, Mohácson is, ha mennék pár kört az elkerülőn, avagy ha kimennék Babarcra, nagyban hozzájárulna a kőzúzáshoz...
